„Sosem akartam CEO lenni” - A Z generáció nem lusta, nem kényelmes, de igenis vágyik a rugalmasságra és az értelmes munkára
Iskola, egyetem, majd egy megbízható állás egy menő cégnél, ahol a ranglétrát szépen megmászva vezet az út a menedzseri pozíciók felé. Ez az a hagyományos karrierkép, amivel sokunk felnőtt. A Z generáció azonban nem kér ebből a nagyvállalati, 9-től 5-ig tartó “álommunkából”, és újradefiniálja, milyen is egy sikeres pályafutás.
Ezeket láttad már?
A legfiatalabb dolgozó korosztály, a Z generáció egészen más elképzelésekkel vág neki a munka világának, mint azt a szüleik tették. Velük beszélgetve pontosan kirajzolódott, amit a nemzetközi felmérések statisztikái is kimutatnak: a fiatalok olyan munkát szeretnének, amely összhangban van az értékrendjükkel, érdeklődésükkel, fejlődési lehetőséget nyújt és kellően rugalmas. Pont ezért sokszor lustának vagy valóságtól elrugaszkodottnak bélyegzik őket.
Tényleg a leglustább generáció?
Az egyik legelterjedtebb sztereotípia erről a generációról, hogy lusták: csak a kritikus véleménycikkekre alapozva azt gondolhatnánk, hogy minden 15 és 25 év közötti fiatal nyafogós, öntelt képernyőfüggő, akinek büdös a munka. A valóságban a fiatalokkal szembeni megvetés egyidős az emberiséggel. Fennmaradt történelmi szöveges források alapján az idősebb generációk többé-kevésbé ugyanazzal a kritikával illették a fiatalabbakat az elmúlt 2000 évben - írja a BBC. A “mai fiatalokat” többek között mindig is lustának, bárdolatlannak és önzőnek bélyegezték az elődeik, még ha ez valójában nem is volt így.
„Nagyon érdekes, hogy az idősebbek fejében erősen él a sztereotípia, hogy a fiatalok lustábbak, holott a kutatások ezt cáfolják. Sőt, egyre több diák vállal munkát. Magyarországon a KSH Gyorsjelentése szerint 2021. májusában a fiatal (15–24 éves) korcsoportban a foglalkoztatottak száma 272 ezer fő volt, a foglalkoztatási rátájuk 0,6 százalékponttal 27,6 százalékra emelkedett az előző év azonos időszakához képest. Vagyis ma már nagyjából minden negyedik Z generációs munkavállalóként van jelen a vállalatoknál. Egyetemistaként pedig sokkal többen vállalnak akár főállást is, mint a mostani szülői, vagyis X generáció tette egyetemista korában.” - mondta el Bereczki Enikő generációkutató, tréner, A rejtélyes Z generáció című könyv szerzője.
Amikor az infláció és a pályakezdés találkozik
Nemcsak korábban kezdenek dolgozni, de sokan több munkahelyen kényszerülnek helytállni: a Deloitte 2023-as globális felméréséből kiderült, hogy a Z generáció közel fele, 46% másodállásban is dolgozik. Ennek elsődleges oka a magas megélhetési költségek, ami - a munkanélküliséget és a klímaváltozást is megelőzve - a Z és a millenniumi generáció első számú társadalmi aggodalma.
Ezt az általunk megkérdezett Z generációsok is megerősítették. „A szüleim az én koromban már megvették a házunkat, aztán nem sokkal később én is megszülettem. Ehhez képest én jelenleg azon agyalok a párommal, hogyan tudnánk albérletbe költözni, olyan rettentő magasak a bérleti díjak, pedig az átlaghoz képest jónak mondható a fizetésünk.” - mesélte Vani (24).
„Olyan munka, amit tényleg élvezek - számomra ez a legfontosabb”
A pénzügyi szorongás és a magas megélhetési költségek valóságán túl azonban a Z generáció nem anyagias. A magas beosztásnál és az azzal járó magas fizetésnél sokkal jobban vonzza őket az, hogy értelmes, értékteremtő munkával töltsék a munkaidőt, és szeressék azt, amit csinálnak.
Dorina (25) több munkahelyet is megjárt, mire megtalálta a helyét: „Voltam már multinál, állami cégeknél és nonprofitnál is. Egy-két nonprofitot kivéve mindenhol azzal szembesültem, amit épp el akartam kerülni: rengeteg kötelezettség, sokszor felesleges szabályok, egyszerűen azt éreztem szinte mindenütt, hogy egy gép vagyok és nem ember - és mindezt nekem akarnom kell. Most két nonprofitnál dolgozom, és mindegyiknél jelen van a jó légkör és a támogatás, tudunk figyelni egymás mentális egészségére, és mindkettő jó célért jött létre: hogy feminista szemléletben nőket támogassunk. Nagyon pozitív változás, hogy végre van értelme és célja a munkámnak, ami nem valaki zsebének tömése, hanem a világ jobbá tétele.”
Bori (21) tolmács szeretne lenni. „Ez olyan munka lenne, amit tényleg élvezek. Számomra ez a legfontosabb. Nyilván a pénz sem mindegy, viszont nekem pár hónap is kínszenvedés volt egy olyan helyen, ahol nem azt csináltam, amit tényleg imádok.” Hasonlóképp érez Sára (22) is: Nem tudom elképzelni, hogy egy olyan helyen legyek, ami semmit sem mozgat meg bennem, és csak a pénzért végzem a munkám nap mint nap.
Elvárások? Home office és kölcsönös tisztelet
Míg a szüleinknek természetes volt, hogy a megszabott munkaidőt a munkahelyükön töltsék, addig a Z generáció már alapvető elvárásnak tartja a rugalmas munkavégzést - térben és időben egyaránt. A digitalizáció és a technológiai fejlődés még csak lehetővé tette a hatékony távmunkát, a pandémia tapasztalata viszont végleg kiszabadította a palackból a home office szellemét.
„Egy olyan cégnél szeretnék majd dolgozni, ahol kihívást jelentő feladatokat oldhatok meg, ezáltal pedig fejlődhetek. Fontos, hogy meghallgassák az én véleményemet is, és teret adjanak az ötleteimnek. A rugalmasság is elengedhetetlen, például ha az időbeosztásról van szó.” - emelte ki Sára (22), amikor az ideális munkahelyéről kérdeztem. A rugalmas munkavégzésen túl a fejlődési lehetőség fontosságát a felmérések is megerősítik. A YPulse 2021-es, a munka jövőjéről szóló kutatása rávilágít, hogy a fiatal munkavállalók tanulni akarnak: a válaszadók 27%-a továbbállna a munkahelyéről, ha úgy érezné, már nem tanul.
Dorina (25) szerint nem irreálisak a Z generáció elvárásai: „Nagyon sokan szeretnénk és szeretünk dolgozni, viszont már nem fogjuk elnézni és elviselni, hogy a munkáltatók kihasználnak minket, tiszteletlenül bánnak velünk és nem tartják tiszteletben az alapvető emberi jogainkat. Sokkal kritikusabbak vagyunk a rendszert illetően.”
„Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy élhessünk”
Mi lehet számukra az álommunka? Az általam megkérdezettek említették tanya üzemeltetését, idegenvezetést Görögországban, természetközelséget, utazást, vállalkozást… De talán jól szemlélteti a prioritások átrendeződését, hogy senki sem nevezett meg magas presztízsű, híres céget vagy felsővezetői pozíciót, amikor a karriercéljaikról kérdeztem őket.
„Sosem akartam CEO lenni. Elégedett vagyok azzal a gondolattal is, hogy például egy kávézóban baristáskodom. Inkább csinálok kevesebb pénzért egy nyugodtabb munkát, minthogy stressz nyomja a vállamat a rengeteg feladat miatt.” - magyarázza a 20 éves Nóra.
Bereczki Enikő szerint a vezetők felelőssége is, hogy felkészüljenek a Z generáció komplex munkahelyi elvárásaira. „A Z-sek filozófiája, hogy nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy élhessünk. Proaktívan tevékenykednek saját szakterületükön, és az új kihívásokat is keresik a munkában, de igénylik, hogy legyen elég idejük arra, hogy a megkeresett pénzüket nekik tetsző módon elkölthessék. A fiatalok sokkal mobilisabbak, rugalmasabbak, mint korábban – fejlődni akarnak. Továbbá elvárják azt, hogy a vezetőik emberszámba vegyék őket. Abban különböznek a korábbi generációktól, hogy ők ezt ki is merik mondani. Ez pedig nem a tiszteletlenség jele.”
