Womenpower: Ezeknek a nőknek is köszönhetjük, hogy ma itt tartunk!
Hosszú még az út, amíg eljutunk a nemek közti egyenlőségig, de ilyenkor fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy hány erős és bátor nőnek köszönhetjük azt, hogy ma ott tartunk ahol.
Ezeket láttad már?
Változnak az idők, és szerencsére jó irányba. Bár az utóbbi hetekben rengeteg szó esett a nők elnyomásáról, úgy tűnik, ismét egy olyan pillanatban vagyunk, amikor megmutathatjuk: együtt elég erősek tudunk lenni, és ha bátran kiállunk magunkért, az igazunkért és a jogainkért, képesek vagyunk nagy eredmények elérésére! A teljesség igénye nélkül, íme néhány nő, aki kitaposta előttünk az ösvényt.
Kezdjük is rögtön egy hazánkban viszonylag kevéssé ismert nőjogi aktivistával. Sojourner még rabszolgaként született a New York-beli Swartekillben, Isabella Baumfree néven, az 1800-as évek elején azonban úgy döntött, nem ilyen életet akar sem magának, sem gyermekeinek. Kislányával együtt megszökött, fiát pedig bírósági ügyben követelte magának. Ő volt az első afroamerikai nő, aki pert nyert egy fehér férfi ellen – ezzel sokaknak mutatott példát. Nevét megváltoztatta (Sojourner, azaz "jövevény" és a Truth, vagyis "igazság"), leghíresebb beszédét pedig a nemek közti egyenlőségről mondta 1851-ben Ohióban, "Hát én nem vagyok nő?" (Ain`t I am a Woman?) címmel. Szenvedélyesen kampányolt azért, hogy a nők is szavazhassanak: mint vallotta, van saját háza, adót is fizet, rabszolgaként tartott fekete nőként pedig sokszor szörnyen kemény munkákat osztanak rá ki, mint például az útépítést. Truth szerint ha egy nő erre is képes, akkor szavazni is tud, az mégiscsak könnyebb.
És ha már az elsőknél tartunk, fontos megemlékezni Elizabethről is, akinek szintén egy fontos mérföldkövet köszönhetünk. Bár Bristolban született, családja az Egyesült Államokba emigrált. Elizabeth Blackwell álma az volt, hogy orvos lehessen, jelentkezését azonban 29 egyetem utasította vissza, mielőtt rátalált volna arra az intézményre, amely hajlandó volt egy nőt is tagjai közé fogadni. Végül 1849-ben diplomázott le, és így ő lett az első nő, aki orvosi diplomát kapott az Egyesült Államokban, és az első nő, aki az Egyesült Királyság orvosregiszterében is szerepel – Párizsi tanulmánykörútja után egy időre visszatért ugyanis Angliába, hogy ott praktizálhasson. Nevét ma is kórház őrzi New Yorkban. Kiemelkedő orvos volt, aki emellett rengeteget tett azért is, hogy a nők jogait előremozdítsa.
Láttad már? A nők mást akarnak! Az év hősnői fontos beszéde a GLAMOUR Women of the Year gálán
Csakúgy, ahogy tette azt Blackwell kortársa, Emmeline Pankhurst, az angol női választójogi mozgalom ikonikus alakja, aki bebizonyította, hogy a nőknek is jár a politikába való beleszólás joga. Családi háttere megmagyarázza harciasságát: apja a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója, anyja lelkes feminista volt, így már fiatalon is gyakran megfordult különböző nőmozgalmi rendezvényeken. Férje, Richard Pankhurst ügyvéd dolgozta ki az első angliai szüfrazsett törvényjavaslatot, illetve neki köszönhetően tarthatták meg a nők azon javaikat és keresetüket, melyeket házasságuk előtt vagy alatt szereztek. Emmeline Pankhurst lelkesen és energikusan vett részt a szüfrazsettek harcában – részt vett polgári engedetlenségi akciókban, többször is letartóztatták, a börtönben éhségsztrájkba kezdett, végül kényszertáplálása miatt (egy az orrán levezetett szondával kínozták és táplálták, hogy megtörjék a sztrájkját) egészsége is károsodott. 1917-ben lányával Christabellel közösen megalapította a Nők Pártját (Women`s Party), hogy továbbra is az egyenlő bérért, az anya- és gyermekvédelemért és a nők számára a korban még rendkívül előnytelen házassági törvény megváltoztatásáért küzdjön. Gyermekei is folytatták harcát, érdekesség, hogy Christabel volt az első nő, aki egy angliai egyetemen jogi diplomát szerzett, ám – a férfiak szerint mégis csak férfias szakmáról van szó – az ügyvédi kamara nem volt hajlandó tagjai közé fogadni.
Fontos, hogy megemlékezzünk a világ első női nagykövetéről is – és legyünk is rá nagyon büszkék! Bédy-Schwimmer Rózsa aktivista és újságíró volt, és a magyarországi feminista mozgalom egyik kiemelkedő alakja. Az 1800-as évek végén kóstolt bele az aktivizmusa, hamar tagja lett a Nemzetközi Szüfrazsett Szövetségnek, és rengeteget tett a magyar munkásnők helyzetének javításáért. Újságíróként folyamatosan napirenden tartotta az oktatás, a munka, a nő- a gyermek- és az egészségvédelem kérdéseit, és kiállt amellett, hogy az iskolákban a fiúk és a lányok ugyanazt tanulhassák. Az I. világháború idején elítélte az erőszak minden formáját, és hangoztatta, hogy a "világon uralkodó erőszakot" a férfiuralom miatt nem lehet megszüntetni, emellett elkötelezetten kampányolt a női választójog megadásáért. Pályafutása nem nélkülözte a konfliktusokat: Károlyi Mihály 1918 végén svájci nagykövetté nevezte ki (így lett ő az első nő ilyen pozícióban), kiküldetése azonban nem volt sikeres, nem sokkal később visszahívták. Miután a Tanácsköztársaság és a fehérterror rendszere ellen agitált, nem térhetett vissza Magyarországra, az Egyesült Államok azonban elutasította állampolgársági kérelmét (nem volt hajlandó elfogadni az Állampolgári Eskü azon részét, miszerint új országát szükség esetén is megvédené). Életét így állampolgárság nélküli személyként élte le, ám mindvégig elkötelezetten folytatta politikai-közéleti munkáját. 1948-ban Nobel-békedíjra jelölték.
A feminizmus korai hullámai az 1900-as évekre már jelentős eredményeket értek el, vagy legalábbis elindultak egy fontos irányba. És ekkor lépett színre Virginia Woolf, az Orlando és Mrs. Dallowy szerzője. Legendás esszéje, a Három adomány új utakat mutatott. A jelentős szépirodalmi értékkel is bíró mű tulajdonképpen arra a kérdésre keresi a választ, hogyan lehet megakadályozni a háborút. 1938-ban járunk ekkor, vagyis a II. világháború előestéjén, amikor épp a spanyol polgárháború tematizálta a közbeszédet – Woolf pedig szövegében rámutat arra, hogy hányféle módon nyomja el a társadalom a nőket, bemutatva a férfiak által irányított világ hatalomvágyát és rangkórságát, és azt, hogy ebbe a társadalmi berendezkedésbe a nők elnyomása bele van kódolva, még a gondolatok, a szavak, a szokások szintjén is. Az esszé végül választ ad a nagy kérdésre, amikor kimondja: a háború egyik legfőbb oka az, hogy nincs szabadság, és nincs egyenlőség a nemek között. Virginia Woolf új utat mutatott, és nem csak a feministáknak, fontosnak tartotta ugyanis, hogy minden ember maga kezdje el tudatosan a változást – gondolatok és tettek szintjén is, az egyenlőség eléréséhez ugyanis ez az egyedüli járható út.
Együtt erősebbek vagyunk!
Mindig kellenek elsők: az első afroamerikai nő, aki pert nyer egy elnyomó férfi ellen. Az első nő, aki küzdött a szavazati jogokért, az első, aki előállt, és beszélt az elnyomásról, hogy mindenki más is merjen lépni. Ezek a nők óriási hatással voltak korukra, és a mai napig érezzük, hogy nélkülük nem tarthatnánk ott, ahol most vagyunk. Rengeteg, hozzájuk hasonló, bátor nő él napjainkban is – de küzdelmük csak akkor lehet eredményes, ha mind többen állunk mögéjük.
Ma már tanulhatunk mi nők is
Teleki Blanka a magyar egyenlőségi törekvések úttörője volt, rengeteget tett azért, hogy a nők ugyanúgy kivehessék a részüket a közművelődésből, ahogy a férfiak. 1846-ban elsőként alapított magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet Pesten, ez volt az első magyarországi leányiskola, ahol szakszerű oktatás folyt.
Szöveg: Diószegi- Horváth Nóra
Ez a cikk eredetileg a GLAMOUR decemberi számában jelent meg.
