Veres Mónika Nika: „Úgy éreztem, elvették tőlem a két legfontosabb dolgot az életemből”
Teljesen mindegy, milyen műfajban énekel, különleges hangja azonnal elvarázsol mindenkit. Veres Mónika - vagy ahogy a nagy közönség és a szakmai körök ismerik - Nika őserőt és energiát sugároz a színpadon.
Ezeket láttad már?
A GLAMOUR Women of the Year Az év énekesnő jelöltje huszonöt éve robbant be a zenei köztudatba, Veres Mónika Nika azóta számtalan zenei produkcióban tűnt fel. A covid időszakában lett állandó tagja Majka csapatának, azóta folyamatosan szárnyal. Számos más zenei produkcióban, színházban és egy revüshowban is helyet kapott. Nika fantasztikus nő, ha nem itthon született volna, valószínű ma már ünnepelt világsztár lenne.
Hogy emlékszel vissza az első színpadi élményedre?
Nem emlékszem élesen, inkább csak képek vannak a fejemben, ahogy piciként állok a színpadon. Kisiskolásként napközis táborba jártam, ahová egyszer ellátogatott egy színitanoda néhány munkatársa. Egy ilyen alkalom után döntöttem el, hogy náluk szeretnék tanulni, ez volt a könnyűzenei karrierem első lépése. Tizenegy éves voltam, amikor Nikaként megjelent az első lemezem, párhuzamosan az Operaház Gyerekkórusába jártam. Ez a korszakom tizenöt-tizenhat éves koromig tartott, majd egy csendesebb időszak után felvételt nyertem a Kőbányai Zeneiskolába.
Fantasztikus tanárok, mentorok vettek körbe, itt alapoztam meg a tudásom, és elindult a vokalista karrierem. Külföldön, egy hajón is énekeltem, nagyon színes időszak volt, büszke voltam rá, hogy fiatalon állhattam a saját lábamra, anyukám pedig folyamatosan támogatott a döntéseimben. Kicsit mindig érettebb voltam a koromnál, valószínű ez azért van, mert a zene miatt sok időt töltöttem felnőttekkel, talán ennek is köszönhető, hogy mindig bölcsebb, megfontoltabb voltam a társaimnál, fel tudtam nőni a feladatokhoz. Mostanra értem oda, ahol korban is vagyok.
A zene iránti alázatod lehet az oka, hogy mindig is érettebb voltál a korodnál?
Lehetséges, de ez soha nem volt tudatos döntés, egyszerűen csak így éreztem jól magam, kicsit érettebben, megfontoltabban. A megfontoltságról eszembe jut a covid- időszaka, nagyon megtépázott, egy csomó mindent megéltem már korábbról, de ilyenben még soha nem volt részem. A zene a lételemem, nem volt a fejemben B, C vagy D terv, amikor egyik napról a másikra azt mondták, hogy lezárnak mindent. Nekem mindig is a zene és a tánc volt a két meghatározó pont az életemben, úgy éreztem, elvették tőlem a két legfontosabb dolgot. Nem feltétlenül érzékeltük zenészként, mikor lépünk túl ezen, fogalmunk sem volt róla, hogy mi lesz. Szükség lesz ránk? Mi lesz egyáltalán így ezzel a művészeti ággal? Nagyon hálás vagyok a családomnak, hogy végig mellettem álltak ezekben a nehéz pillanatokban. Sokat tanultam ebből az időszakból, például mennyire fontos megélni a jelent, mennyire jó örülni egy találkozásnak, egy beszélgetésnek vagy egy aktuális felkérésnek, hogy ne csak lépkedjek felfelé azon a bizonyos szamárlétrán, hanem meg is éljem az adott pillanatot.
Kívülről úgy tűnik, minden csupa csillogás, miközben kőkemény munkát tesztek bele fizikálisan és lelkileg is, hogy a végeredmény tökéletes legyen.
Egy intenzívebb nyári fesztiválszezonban, amikor letolunk három bulit egy hétvége alatt, néha embert próbáló feladat. Állandóan hajnalban érünk haza és a zenekari buszban töltjük a fél életünket. Az ilyen intenzív időszakok alatt jöttem rá, hogy megfelelő kondi nélkül nem lesz energiám a színpadon, muszáj fizikálisan is felkészíteni a testem. A mentális oldalról pedig mindig figyelni kell rá, hogy legyen visszatöltés. Azt az energiát, amit átadtál, meg kell tanulnod lehetőleg még több pihenéssel visszatölteni. Még ennyi idő eltelte után is úgy érzem, van hová fejlődnöm, bár az első turnéhoz képest már fényévekkel jobb vagyok. Kezdetben rettenetesen rosszul voltam egy-egy buli előtt, meg voltam róla győződve, hogy nem tudom végigcsinálni a hétvégét. Közben kiderült, hogy inzulinrezisztenciám van, azóta próbálok ennek megfelelően figyelni magamra.
A hangodra is hatással van, ha fizikálisan nem vagy rendben?
Érdekes helyzet, ilyenkor mindig megbeszélem magammal, hogy bármi történik, bírnom kell, amíg a színpadon vagyok. Óriási lehetőség része lenni a Majka formációnak, ezzel olyan lehetőség nyílt ki előttem, ami nem adatik meg mindenkinek. Azt szoktam mondani, hogy a színpad engem mindig meggyógyít, persze mióta kiderültek az egészségügyi problémáim, még tudatosabban figyelek az egészségemre.
Hogy tudod az egyéb munkáidat összeegyeztetni a Majka koncertekkel?
Szerencsére nagyon könnyen megoldottam eddig, minden csak menedzselés kérdése. A koncerteken túl rendszeresen találkozhat velem a közönség az Orfeumban. Itt a saját zenekarommal lépek fel, nemrég egy revüshowban is részt vettem, tervezzük a folytatását. Sok hazai zenész kér fel együttműködésekre, mindig nagy örömmel veszek részt ezeken is. Minden munkának megvan a maga varázsa, nem számít, hogy harmincezer vagy háromszáz ember előtt lépsz fel. A színházi munkáimról még nem is beszéltem, imádom ezeket is!
Hogy viseled a negatív kommenteket?
Volt egy időszak, amikor viszonylag sok negatív megjegyzést kaptam a külsőm miatt. Aztán egy műsorban őszintén beszéltem az egészségügyi problémámról. Nem feltétlenül vagyok az az ember, aki mindent kipakol Instára, de itt úgy éreztem, másoknak is segíthetek, ha elmesélem a saját történetemet. Másrészt el kell fogadni, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, amit csinálok. Most jó ideje olyan szakaszban van az életem, amikor keresem a megoldást. Rengeteg pozitív visszajelzést kapok, ez sokat segít az önbizalmam erősítésében. Persze néha előfordul, hogy egy-két „jóindulatú” ember megtalál, de szerencsére nem is tudom elképzelni, milyen lehet annak, aki tucatszámra kapja a negatív hozzászólásokat. Nagy kihívás a mai digitális világban, hogyan tudnak az emberek személyesen kapcsolódni egymáshoz. Feladatomnak érzem, hogy a zenén keresztül, a koncertekkel lehetőséget adjak nekik erre.
