„A sminkelés gondolata soha nem dobott fel, másba fektettem az energiáimat” - Vas Kata Blankával, az egyik legeredményesebb női sportolóval beszélgettünk
Vas Kata Blanka az egyik legeredményesebb női sportolónk, ráadásul egy olyan profi sportágban, a kerékpározásban van az élen, ahol magyar sikerekhez eddig nem voltunk hozzászokva.
Ezeket láttad már?
Vas Kata Blanka, ez a fiatal, törékeny lány nagyszerűen megállja helyét ebben a kőkemény sportágban. De mennyire tudja megélni a nőiségét a versenyek alatt és a versenyek után?
Nézegettem rólad képeket a neten, ha nem csal a szemem, sportolás közben egyáltalán nem használsz sminket. Mások sem?
Igen, jól láttad, úgy tűnik, ezt még egy férfiszem is észreveszi… Egyébként vannak, akik a versenyekre is teljes sminkben érkeznek, de én valóban nem rakok ilyenkor semmit az arcomra.
És amikor nem sportolsz?
Általában szempillaspirált használok, és csak akkor sminkelek egy kicsit, ha valahol illik kifejezetten elegánsan megjelenni. Tudod, én kiskorom óta mindig kicsit fiús lány voltam, a sminkelés gondolata soha nem dobott fel, másba fektettem az energiáimat.
A kerékpárosok ordító hőségben és hóban-fagyban is versenyeznek. Ilyenkor mivel véded a bőröd?
Sajnos a napra elég érzékeny vagyok, különösen az idény elején, amikor még fehér a bőröm. Ilyenkor harminc-ötven faktoros naptejet használok. Néha elfelejtem magammal vinni, ilyenkor nagyon dühös vagyok, mert könnyen leégek.
Télen mit használsz?
Akkor bemelegítőkrémmel kenem be a karomat és a lábamat. Ez egyfelől nagyon jó és hasznos, másfelől viszont piszkosul éget, amikor lemosom.
A kerékpárosok speciális ruhát viselnek. Ez csak praktikus vagy kényelmes is?
Nagyon kényelmes, és szeretem is, de csak addig, ameddig bele nem izzadok. Ha edzés vagy verseny után megállok, egy pillanatot sem bírok ki benne, azonnal rohanok zuhanyozni.
Ha már a ruháknál tartunk: ugyancsak a neten nézegetett fotóidról nagyjából azt a statisztikát készítettem el, hogy ötven képből negyvenkilencen sportruhában vagy, az ötvenediken pedig sportosban.
Ez így igaz, ebben érzem jól magam, gyakorlatilag mindig és mindenhova sportcipőben és sportos ruházatban megyek el.
Rosszul érzed magad, ha mégis csinosabban kell lenned?
Ugyan, néha szeretek szépen felöltözni, de az az igazság, hogy feszengek benne, szó szerint nem érzem magam biztonságban. Általában még ilyenkor is valami kényelmes, sportos, de nem sportcipőt viselek. Ahhoz már valami nagyon nagy dolognak kell történnie, hogy magas sarkút vegyek fel.
Egy fárasztó nap után mivel lazítasz otthon?
A Netflixen szoktam sorozatokat nézni. A drámákat, a szerelmes filmeket kedvelem legjobban, amik kikapcsolnak, amik elterelik a gondolataimat a napi feszültségekről.
Mit ajánlanál?
Nekem a Forma–1-ről készült sorozat volt a kedvencem, szerintem azt mindenkinek érdemes megnéznie.
A rengeteg edzés, verseny mellett jut időd a három kutyádra és a cicádra?
Megoldom, mert nagyon szeretem őket. Van két vizslám, a 15 éves Brutus és a még nem egészen egyéves Füles. Mellettük meg a korban kettejük között nagyjából félúton lévő Jack Russel terrier: Pocak. Cicából is három szokott nálunk megfordulni, de valójában csak az egyik a miénk, Micike. Ő nagyon lusta, egész nap képes aludni. Aztán vannak papagájaink is, illetve azok a bátyámé, de a madarakat nem szeretem, ahogy az öcsém korábbi hörcsögeivel sem voltam nagy barátságban...
Megfér egymással a kerékpározás és az állatokért való rajongás?
Nagyon is! Bringázás közben gyakran látok háziállatot vagy vadakat, és mindig nagyon tudok nekik örülni.
Nemrégiben U23-as világbajnok lettél az országúti vb-n. Hova teszed ezt a győzelmet az eddigi nagy sikereid sorában?
Nehéz kérdés, hiszen ez nem egy külön, korosztályos verseny volt, hanem a felnőtt mezőnyverseny 11. helyezettjeként lettem U23-as világbajnok. Nehéz dönteni a Giro szakaszgyőzelme és eközött, bár az a szivárványos trikó, amit a világbajnoki címért kaptam, ez mindenkinek nagy álma...
Az olimpián hegyikerékpározásban (szaknyelven: monti) elért negyedik helyeddel lettél országosan ismert, de harmadik szakágaként még ott van a terepkerékpározás másként: cyclocross) is. Melyik a legfontosabb neked?
Mindhármat szeretem, más és más miatt, ezért is kombinálom őket. A montizásban az a legjobb, hogy az ember egyedül lehet a természetben, élvezheti mondjuk az erdő hangjait. Az országúti versenyekben az a hangulatos, hogy csapattársakkal mész, egy célért küzdötök. A saras, esős cyclocrosst pedig – amikor nem egyszer még mi cipeljük a biciklit is a vállunkon – azért szeretem, mert akkor a versenyek miatt kevesebbet kell edzenem.
