Nem vagy egyedül! A várandósság utáni depresszió teljesen normális
Talán nincs még egy olyan élménye a női életnek, mint a várandósság és az anyaság - ráadásul, a társadalom ezeket egy hatalmas adag cukormázzal tálalja. A jelenség még csak nem is a közösségi média térhódítása utáni időkből ered, évszázadokkal ezelőtt készült festményeken is gyakran ábrázolták a kisimult arcú, már-már megdicsőült nőalakot, karján az édes-pufi, éppen csak pár hetes gyermekkel.
Ezeket láttad már?
Úgy tűnik, hogy már a középkor influenszerei is jobban szerették a várandósság idealizált oldalát ábrázolni. De mi a gyermekágy valósága? És miért veszélyezteti ez a romanticizálás napjainkban is nők tízezreinek mentális egészségét?
Nos, a nyers igazság az, hogy a gyermekágyi időszak testileg és lelkileg egyaránt a női élet egyik legmegterhelőbb periódusa. Természetesen rengeteg módon alakulhat: egyeseknek könnyebb, másoknak nehezebb. Nincs egységes forgatókönyv, hiszen minden nő élete más adottságok mentén szerveződik. Azt azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy a közösségi médiában (vagy éppen a közvetlen környezetünk által is) legtöbbet elénk tárt kép - a hormongőz által homogén rózsaszínre festett napok, a békésen szendergő csecsemővel, és az idealizált anya fizikai megtestesülésével együtt - a lehetőségek spektrumának egyik szélső értékét jelentik. Azaz igen kicsi az esélye annak, hogy így töltsük az időnket csecsemőnk érkezését követően.
Velem van a baj?
Sokkal klasszikusabb és gyakoribb jelenség ettől, hogy úgy érezzük, mintha egy hullámvasúton töltenénk a napokat. Nem is pontosan tudjuk már, hogy mikor indult el a szerelvényünk, és azt sem, hogy bekapcsoltuk-e a biztonsági övet. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy senki nem szólt egy szót sem arról, hogy mekkora hegyek és völgyek lesznek beiktatva az utunkba. Pedig hogyan is lehetne másként? A kinti világ történései zavarosak, újak. Minden szokatlan, és megdöbbentően gyorsan változik. Szélsőséges érzelmek sorát éljük meg órákon belül: képes vagyok erre? Valóban ezt akartam? És ezzel együtt: hogyan tudtam eddig élni nélküle? Mi értelme volt mindennek, míg ő nem létezett? De hogyan lesz ezután, hol leszek én ezután? Ha ezeket az óriási kérdéseket megspékeljük a szülés utáni testi folyamatok kihívásaival, fájdalmával, esetleg egy traumatikus szülés nehéz, nyomasztó emlékeivel, valamint azzal, hogy mindez a rengeteg esemény számtalan belső folyamatot is katalizál, és egyfajta szembenézést hoz múlttal, jelennel és jövővel egyaránt, nos, akkor növekvő bizonytalansággal szemléljük a filterezett instafotókat és a középkori festményeket egyaránt. És sokszor eljutunk az anyák egyik leggyakrabban ismételgetett kérdéseihez: velem van baj? Nem vagyok anyának való?
Ítélkezésmentes figyelem
Hiba lenne azonban kizárólag a közösségi média torzításait okolni azért, mert nők tömegei kérdezgetik maguktól, hogy alkalmasak-e az anyaságra. A társadalmunk sem könnyíti meg ugyanis az anyává válás folyamatát. Hiányoznak azok az esszenciális fontosságú rituálék és szokások, amelyek évszázadok hosszú során át szolgálták a női testi és lelki regenerálódását a szülést követően. Ma már csak legyintünk: a gyermekágy klasszikus formája luxus, nem fér bele az életünkbe. Fontos azonban látnunk, hogy ez a luxus sokszorosan megtérülő befektetés volt, hiszen éppen ennek a kritikus időszaknak a legsimább alakulását mozdította elő. Helyette ma rengeteg nő marad magára az újszülött körüli teendőkkel akkor, amikor sem a teste, sem a lelke nem áll még készen erre. A felépülésre szánt időn túl, hiányoznak a támaszok is, a női kapcsolatok. A tér, ahol “legálisan” ránézhetünk arra, mennyire nehéz vállalkozásba kezdtünk, és ahol ugyanakkor megérkezik a feloldozás is értő anyatársak, ítélkezésmentes figyelem formájában. A gyermekágy időszaka, és a csecsemő első pár hónapja tehát mindenképpen hordozza magában a normatív krízisek tulajdonságait: időt igényel, míg az új élethelyzethez alkalmazkodni tudunk, a tanulási szakasz pedig igen megterhelő lehet számunkra. Egyáltalán nem meglepő, hogy a hangulatingadozások mellett a különböző hangulatzavarok is rendkívül gyakoriak ebben az időszakban.
Normatív krízis, baby blues vagy depresszió?
Olykor ugyanis előfordul, hogy a kihívások átlépik a normatív krízis kereteit. Mi a teendő ilyenkor? Ha úgy érzed: olyan súlyokat cipelsz, amelyeket nem tudsz egyedül vinni? Amelyek megnehezítik a mindennapjaidat, a kapcsolódást a babáddal, a környezeteddel, vagy akár önmagaddal? Ha baby blues pár hétnyi lehangoltsága és szomorúsága nem szűnik, és hosszabban marad veled a levertség, mint gondoltad?
A legfontosabb, hogy tudd: nem vagy egyedül az érzéseiddel, és a helyzet, amellyel szembenézel semmit nem árul el arról, hogy jó anyja vagy-e a gyermekednek. A második legfontosabb pedig, hogy kérj segítséget! Egyszerű lépésnek hangzik, ugye? Mégis, azt hiszem, az anyák egyik legnagyobb kihívása áll ebben. Miért? Mert anyák millióinak mellkasán ül az a tévhit, hogy ha segítséget kérek az anyasággal kapcsolatos problémákban, akkor tanúbizonyságot teszek arról, hogy az életem egyik legfontosabb területén vereséget szenvedtem. Ettől távolabb azonban semmi sem állhatna az igazságtól. Bármerre tekintünk az idealizált anyák képét látjuk magunk körül, és hiába tudjuk, hogy ez a szerep ettől ezerszer több színt hordoz, és hiába van milliónyi fórumunk arra, hogy ennek hírét vigyük, mégis rettegünk a bíráló szemektől és attól, hogy a segítségkérésünk egy újabb trauma forrásává válik. Így végsősoron éppen ez a rettegésünk lesz az, ami elvág minket attól a lehetőségtől, hogy a lehető legteljesebben éljük meg az anyaságot.
Ha tehát úgy érzed, túl nagyok a hullámok, amelyeket az anyává válás vetett körülötted, kérj segítséget! Nyúlj ki a barátaid, a családod felé, hívd az EMMA Vonalat, keress anyatársakat, közösséget - és keress szakembert, akinek a segítségével meg tudod szelídíteni a vihart! Tudnod kell ugyanis, hogy az anyaság nem jár együtt feltétlenül a szenvedéssel. Hogy a mondás, amely szerint a nők mindent kibírnak - és mindent ki is kell bírniuk, különösen a gyermekeikért - hazugság. Nincs belépő szintje a nehézségeknek, amelyekkel már kérhetsz segítséget, és amelyekkel még nem. Minden anyának jár az értő figyelem, és az elérhető legjobb életminőség.
Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, vagy beszélnél valakivel: ZÖLD SZÁM ANYÁKNAK - EMMA segélyvonal - szülés előtt és után, az anyaság bármely időszakában: 06 80 414 565. Minden hétköznap 10-12 óra és este 21-23 óra között elérhető. Levelet bármikor írhatsz az emmavonal@emmaegyesulet.hu címre.
A gyermekágyi időszak testileg és lelkileg egyaránt a női élet egyik legmegterhelőbb periódusa
