„Tiszta lapra van szükség, és ezen dolgoznod kell” – Így küzdj meg sikeresen egy fájdalmas válással vagy szakítással
Sorozatunkban Manhalt Dóra a kineziológia módszerének segítségével mutatja meg, hogyan nézz rá más nézőpontból az életedre, hogyan hozd ki magadból a legtöbbet, hogyan hallgass a belső hangodra annak érdekében, hogy egy teljesebb és boldogabb életet élhess. Ezúttal abban segít, hogyan birkózhatsz meg egy fájdalmas válással vagy szakítással.
Ezeket láttad már?
Amikor megtapasztaljuk, milyen érzés elveszíteni valakit, akkor jövünk rá, hogy el kellene kezdeni értékelni azt, amink van, azokat, akik mellettünk vannak és szeretnek minket. Gyakorlatilag ez is lehetne az egyik fő üzenete a válásnak vagy a szakításnak. Hiszen sokszor követjük el azt a hibát, hogy magától értetődőnek veszünk mindent és mindenkit, aki körülöttünk van. Épp ezért fordul elő könnyen, hogy nem fordítunk akkora figyelmet a párunknak, amekkorát megérdemelne, vagy amekkorát egyébként képesek lennénk adni. Csak telnek a napok, a karrier, a gyerek, az otthon körüli teendők, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem is emlékszünk rá, mikor ültünk be utoljára együtt a kádba egy pohár borral, szenteltünk időt az intimitásra, mikor randiztunk, mikor leptük meg egymást valamivel - csak úgy.
A lavina két opciója
Addig nincs is veszély, míg ez valamelyik félnek fel nem tűnik, és szóvá nem teszi. Viszont, ha ez megtörténik, elindulhat a lavina, aminek hosszabb távon két kimenetele lehet.
- Az egyik, hogy még idejében sikerül elcsípni a problémát, átbeszélni, érdemben változtatni, és együtt megpróbálni új alapokra helyezni a kapcsolatot. Ez a melósabb, és valljuk be, a ritkább végkimenetel. Ehhez mindkét félre szükség van, legalább ugyanakkora erőbedobással, rengeteg kommunikációval, érintéssel, minőségi idővel. Ha ez meg tud valósulni, akkor az egy igazi sorsfordulat. Innentől kezdve elég nagy esély van arra, hogy a megerősített kapcsolat kiállja az idő próbáját - bármilyen helyzetben.
- A másik eshetőség, hogy a könnyebbnek tűnő utat választják a felek és elválnak vagy szakítanak. Gyorsabban lebonyolítható, ha nincs még ezer szál, ami összekötné a párt: gyerek, közös lakás, hitel vagy cég. Ennek az útnak az a logikája, hogy fiatalok, könnyen túl lesznek rajta, majd megy tovább az élet. Még az is lehet, hogy a két ember közül az egyik tényleg így éli ezt meg. De legalább egy „sérültje” mindig van egy válásnak, és ez általában az a fél, aki nem akart volna válni. Elindulhat az önmarcangolás, ki mit csinált rosszul, hol csúszott el a dolog.
Elengedés: kapaszkodó vagy trendi bullshit?
Egy fájdalmas elszakadás után mindenki a ma annyira divatos elengedésre helyezi a fókuszt. És tényleg minden csapból ez folyik: csak engedd el. Azt gondolom, talán a legfeleslegesebb tanács, amit ilyenkor kaphatunk. Hiszen, ha meg tudtuk volna tenni, akkor már rég megtettük volna, és túl is lennénk a dolgon. De mivel nem tudtuk meglépni, teljesen felesleges ismételgetni, nem könnyíti meg a folyamatot. Ennél már csak az a rosszabb, amikor jönnek a barátok és a családtagok a tanácsaikkal, és képesek teljesen elbizonytalanítani mindenben, amiről eddig úgy gondoltad, tisztán látod. Vajon mivel teszel jót? Hogyan kell egy ilyen helyzetben viselkedni?
Nos, az elengedés mantrázásával nem lehet megspórolni az utómunkát és a gyászt. Azt nem lehet csak úgy megúszni. Talán furcsán hangzik, de az a helyes út, ha megsiradot, meggyászolod, elfogadod a tényt, és meg is bocsátod a történteket. Magadnak is és a másiknak is. A gyász folyamata az, amivel minden megélt érzés a helyére tud kerülni. A sírással, a düh, a harag kimondásával, levezetésével, a tanulság levonásával, a hálával, a megbocsátással és a szeretettel válik ez a folyamat teljessé. Akkor lehet kimondani azt, hogy túl vagy a váláson, ha már nem ugrik össze a gyomrod, amikor rá gondolsz, amikor már újra bármikor, bármiről tudsz beszélgetni. Amíg ez nincs meg, addig a folyamat nem ért véget, addig valamilyen módon még mindig stressz kapcsolódik hozzá. Ezzel pedig foglalkozni kell, hiszen amíg ez nem kerül a helyére bennünk, közöttünk, addig nem fogunk tudni új, minőségi kapcsolatba kezdeni valaki mással. Vagy ha igen, akkor ott nagy valószínűséggel folyamatosan a fel nem dolgozott sérelmek árnyékában leszünk majd jelen, ami, valljuk be, nem túl jó indítás.
Tiszta lapra van szükség, és ezen dolgoznod kell. Tudj elvarrni minden szálat, begyógyítani minden sérülést magadban. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ehhez nincs is feltétlenül szükség a másik félre. Ezt te magadban is el tudod érni. Ennek pedig örülni kell, hiszen csak rajtad múlik, mikor állsz fel.
