Út a Barbie babáktól a kockaságig - Nők az IT világában

Rólunk sokkal többet egyelőre nem érdemes tudni, mint azt, hogy egészen tíz éves korunkig tök normálisak voltunk, aztán valahogy jött az informatika, és mindent vitt. Kitty – miután tizenévesen végigjárta a Coding Girls elnevezésű, lányoknak szervezett programozói képzést, és végleg beleszeretett az IT világába -, jelenleg mérnökinformatikusnak tanul és mellette egy multinacionális szoftvercég fejlesztője, Szilvi pedig informatikát tanult jogász, aki tizennégy éves kora óta programoz, és jelenleg az egyik legismertebb magyar-amerikai szoftver startup információbiztonsági szakértője, emellett pedig saját induló vállalkozásában végez fejlesztői és menedzseri feladatokat.

Kitty esetében a tanulás, a munka és a privát szféra, Szilvi életében pedig a napi nyolcórás feladatkör, a magánélet és a startup indításával kapcsolatos teendők összehangolása adja a legnagyobb kihívást.

Habár nem könnyű ennyi mindent egyszerre vinni, mégis boldog és kiegyensúlyozott életet élünk, és informatikai munkakör mellett is igyekszünk kimaxolni a női oldalunkat. Ez persze szintén időt emészt fel, de megéri. Nem rossz, amikor rácsodálkoznak arra, hogy a programozáshoz nők is érthetnek. És ha már rengeteg teendő és különféle elvárás összehangolásánál tartunk, érdekes kérdés, hogy közületek például ki hogyan szervezi a tennivalóit, hogy ne változzon megoldatlan feladatok kaotikus dzsungelévé az élete.

6 tipp, hogy te legyél az év dolgozója

6 tipp, hogy te legyél az év dolgozója

Az mi tippünk erre az "1-3-5 szabály" és a Pomodoro-technika használata. Minden egyes nap kitűzünk magunk elé 1 nagy, 3 közepes és 5 apróbb feladatot, az időnket pedig 25 perces egységekre és 5-30 perces szünetekre osztjuk (kivéve a mindennapi edzést, mert az minimum 45 perc – mozogjatok ti is, az fontos!). Legfeljebb a fenti kilenc elemből állhat egy nap a teendők listája, és a szüneteket a huszonöt perces munkafázisok leteltekor érdemes mindig megtartani, mert ez az a maximum tempó, amivel még hatékony maradsz, viszont nem hajszolod magadat túl.

Programozás

Fotó: Shutterstock

Mindannyian ismerjük ugyanis a halogatás csapdáját, és persze azt az elementáris erejű pánikot, ami akkor lesz úrrá rajtunk, ha valamit a határidőhöz közeli, utolsó pillanatra hagyunk, és megdöbbenünk, mennyivel több energiát és időt igénylő problémába futottunk, mint amekkorára számítottunk.Sokszor tehát nem is gondolunk bele, mennyire nehéz megbecsülni egy-egy feladat vagy projekt időkeretét, nehézségi fokát. A becslés kulcskérdés. Informatikai projektek és munkák kapcsán pedig különösen.

Minden esetben fontos – vagy inkább mondjuk azt, hogy a siker szempontjából kritikus – a reális időigény és nehézség becslése, tehát az, hogy magunkkal (és a csapatunkkal) szemben valós és teljesíthető elvárásokat támasszunk. A kihívás-sikerélmény egyensúly a stabil fejlődés elengedhetetlen komponense. Ha csak a kihívást hajszolod, túl hamar el fog fogyni a lendületed, nem fogod elérni a kitűzött célt. Ha csak a sikerélményre gyúrsz, nem fogod eléggé próbálgatni a határaidat, mert a legtöbb instant sikerélményt a rutinszerű feladatok abszolválása jelenti.

Mikor válunk rohanó felnőttekké, akiknek nincs ideje magukra?

Mikor válunk rohanó felnőttekké, akiknek nincs ideje magukra?

A megoldás tehát a fenti két faktor egyensúlyának megőrzésében rejlik, ami – félrértés ne essék – egyáltalán nem könnyű feladat. Lényegében ezt tanuljuk egész életünkben, mindannyian. A lényeg, hogy lehetőleg ne égjetek ki, haladjatok inkább megfontolt lépésekkel, és mindig tervezzetek előre! Hajrá!

Ha nagyobb dózisban is érdekelnek a mindennapjaink, tartsatok velünk Instán is, a #glamourtech hashtag használatával.