„Mi nem megyünk el a fegyveres konfliktus vagy háború sújtotta országokból, akkor sem, amikor szinte minden más nemzetközi szervezet evakuálja az embereit” - Mészáros Antóniával, az UNICEF magyarországi ügyvezetőjével beszélgettünk
Az UNICEF Magyarország a Haditudósítók a gyerekekért elnevezésű sajtóeseményén a háborúban felnövő gyermekek védelmezésére, megsegítésére hívja fel a figyelmet. A fejlődés, a tanulás és a szabad játszás a normális körülmények között élő gyerekek számára természetes, míg azok a társaik, akik háború sújtotta területen laknak, a túlélésért küzdenek.
Ezeket láttad már?
A gyermekvédő szervezet hazai irodája neves haditudósítókkal fogott össze, hogy azok a terepen szerezett tapasztalataikat megosztva rávilágítsanak, mi módon lehetne a leghatékonyabban biztosítani a gyermekek jólétét és fejlődését a háborúk árnyékában is. Az eseményt követően, a helyszínén Mészáros Antóniát, az UNICEF magyarországi ügyvezető igazgatóját kérdeztük.
Rengeteg gyerek él olyan térségekben, ahol harcok dúlnak, legyen szó polgárháborúról, két állam fegyveres konfliktusáról, vagy újabban az államon belüli (maffia)szervezetek összecsapásáról. Mi lenne az elsődleges fontosságú, nemzetek összefogásán alapuló segítség, amit ezeknek a gyerekeknek meg kellene kapniuk?
A fegyverek árnyékában élő gyerekeknek égető szükségük van humanitárius segítségnyújtásra. Olyasmire kell gondolni, mint a legalapvetőbb életfeltételek, például a biztonságos ivóvízhez és élelmiszerhez való hozzáférés biztosítása. Jellemzően az egészségügyi ellátás is akadozik, lakhatási problémák is felmerülhetnek, például a bombázás miatt. Sokszor előfordul, hogy a család pólóban, pizsamában menekül, ilyenkor ruhákra, takarókra is szükség van.
A következő szint az oktatás, hogy a gyerekek ne maradjanak ki évekig az iskolából. Ukrajnában a Covid alatt sem volt iskola, és most sok helyen, a háború miatt sincs. Vannak gyerekek, akik öt éve nem ültek iskolapadban. Ha egyáltalán részesültek oktatásban, az online zajlott, akadozva. Szerencsére újabban léteznek informális oktatási helyszínek is Ukrajnában, például metrómegállókban – erről beszélt Nick Thorpe, a BBC haditudósítója az iménti kerekasztal-beszélgetésben.
Az iskolába járás a normalitás érzetét hozza el, a gyermek a kortársaival lehet, a jövőre készül, addig sem foglalkozik a háborúval, ráadásul az iskola a traumafeldolgozásban is segít. Minden gyerek, aki háborús övezetben él, súlyosan traumatizált, emiatt azonnali, úgynevezett pszichoszociális-ellátásra van szükség, illetve hosszú távon keresztül is támogatni kell a pszichésen rászoruló gyereket.
„Talán nem éltem át a haláltábor borzalmait, de tudom, mi az a trauma”
Az UNICEF miként tud segíteni a háborús területeken?
Fontos, hogy a humanitárius szervezetek minél gyorsabban eljussanak a gyerekekhez. Mivel az UNICEF 190 országban van jelen, folyamatosan, szinte azonnal elérjük a háborús konfliktus sújtotta területen rekedteket. Nem akkor kell vennünk a repülőjegyeket a munkatársaknak, amikor valahol baj van, ha már kiépített humanitárius infrastruktúra van a térségben, akkor „csak” a vészhelyzeti programokat kell elindítani.
Ehhez persze az is elengedhetetlen, hogy a világ szerencsésebb tájáról folyamatosan támogassák az UNICEF munkáját adományokon keresztül. Mi nem megyünk el a fegyveres konfliktus vagy háború sújtotta országokból, akkor sem, amikor szinte minden más nemzetközi szervezet evakuálja az embereit. Az UNICEF például Afganisztánban is jelen maradt a tálib hatalom átvétel után és Ukrajnában vagy a Gázai Övezetben is végig ott voltak a kollégáink, most is keményen dolgoznak, hogy segítsék a legkiszolgáltatottabb gyerekeket.
Talán még mindig kevesen gondolnák Magyarországon, hogy az UNICEF hiába az ENSZ szakosodott szervezete, mégsem kap pénzt onnan.
Az UNICEF teljes mértékben önkéntes felajánlásokból finanszírozza a tevékenységét, nem kap költségvetést az ENSZ-től. Ebbe beletartozik az is, amikor egy állam vagy cég ajánl fel támogatást, de kiemelten fontos a magánszemélyek kis összegű, ám rendszeres segítsége. Szervezetünk működésének kulcsa, hogy a magasabb jövedelemmel rendelkező országok polgárai közül minél többen felajánljanak havi párezer forintnak megfelelő összeget a világ legnehezebb sorsú gyermekeinek megsegítésére.
Lehet esetileg is támogatni egy-egy kampányunkat, de a legnagyobb segítség, ha valaki rendszeres adományozó lesz, hiszen a háborúk és válságok nem múlnak el egyik napról a másikra, és ha el is múlnának, a megsérült, földönfutóvá vált elszegényedett, traumatizált, oktatásból kimaradt vagy bármilyen más szempontból hátrányt szenvedett gyerekeknek akkor is még sokáig kell a segítség.
Akkor is, amikor a hírműsorok kamerái már messze járnak. A rendszeres támogatás nagy előnye, hogy kiszámítható, így tervezni lehet vele. Sajnos Magyarországon a többi fejlett országhoz képest még gyerekcipőben jár az adományozás kultúrája, így a támogatásnak ezt az egyszerű formáját sokan nem is ismerik.
Haditudósítók beszéltek a háborús övezetekben szerzett tapasztalataikról. Hogyan tudnak ők segíteni a gyermekeken, ha most nem a konkrét, kétkezi segítségre vagy a tudósításra gondolunk?
A haditudósító óhatatlanul találkozik háború sújtotta területen élő gyerekekkel. Itthon az ilyen típusú terepmunkára ritkán készítik fel az újságírókat, mindenki a saját érzékenységével közelít a témához, ezért is hívta fel a kerekasztal-beszélgetésben Al Ghaoui Hesna a kollégák figyelmét arra, hogy aki háborús helyzetben gyerekekkel találkozik, ne csak a sztorira gondoljon, hanem arra is, milyen módon közelít a meginterjúvolt gyerekhez, és ezzel hogyan hat az érintett lelki világára.
Nick Thorpe például elmondta, hogy empatikusabb lehet a gyereket arról kérdezni a háború borzalmai helyett, hogy korábban milyen élete volt, melyek a legszebb emlékei. Az újságírónak szem előtt kell tartania, hogy a gyermek háborús tapasztalata nemcsak egy téma, hanem egy ember traumatikus élménye, és van, hogy inkább hátra kell lépni, nem gyorsan lefényképezni, levideózni őt, majd írni hozzá egy-két hatásvadász mondatot.
Te is voltál haditudósító, mégpedig a BBC kötelékében. Mi a személyes tapasztalatod a témában?
Amikor például szökött zimbabwei gyerekkatonákkal interjúztam hónapokon keresztül, közel kerültem a nap mint nap látogatott gyerekekhez, és azon kaptam magam, hogy bizonyos értelemben a pszichológusuk is lettem, mert még nem volt módjuk másnak elmesélni a traumatikus történetüket. Jó volna, ha az UNICEF-nek és hasonló szervezeteknek lenne lehetőségük minden egyes, háborúban érintett gyereket elérni, és mentális segítséget nyújtani valódi szakemberek által.
Azoknak a gyermekeknek, akik be voltak sorozva, gyakran még komolyabb pszichés támogatásra van szükségük, mint azoknak, akik „csak” áldozatok. Mindezt egy újságíró természetesen nem tudja megadni, pláne akkor, ha csak napjai vagy akár hetei vannak az adott területen. De a zimbabwei szituáció eleve más volt, mint amikor haditudósítóként voltam jelen, ebben az esetben dokumentumfilmesként dolgoztam egy oknyomozó projekten, vagyis több időm volt a helyszínen.
Az iraki háborúban például jellemzően pár percet vagy órát láttam csak a gyerekek és családok életéből, sokszor a legnehezebb pillanataikat, amikor megsérültek, lerombolták az otthonukat vagy házkutatást tartottak náluk a katonák. Ezek az élmények mélyre mennek, egy életre ott maradnak az ember lelkében, még idegenként is. Belegondolni is fájdalmas, hogy ők mit élhettek át és ez hogyan befolyásolta a jövőjüket.
A kerekasztal-beszélgetés az UNICEF Magyarország következő jótékonysági kampányának nyitóeseménye volt. Mi a célja a kampánynak?
Szervezetünk fel kívánja hívni a figyelmet, hogy a világ számos pontján jelenleg is háború zajlik, ráadásul, a második világháború óta most folyik a legtöbb fegyveres konfliktus egyszerre és az erőszak egyre intenzívebb. 2023-ban 35%-kal nőtt a gyilkosságok és csonkítások száma, amit gyermekek ellen követtek el, 32%-kal a humanitárius segítségnyújtás megtagadása, 25%-kal a gyerekekkel szemben elkövetett szexuális erőszak.
2010 óta megháromszorozódtak a kifejezetten gyerekek elleni támadások háborús területeken. 2023 végére világszerte majdnem 53 millió gyerek kényszerült a lakóhelye elhagyására fegyveres konfliktus következtében, ami sokszor egyébként azt jelenti, hogy az országot nem hagyja el, csak a települést vagy országrészt, ahol addig élt. 2023-ban kb. 33 ezer gyermekeket ért súlyos jogsértést adminisztráltak – és itt nyilván óriási a látencia –, ezen belül kb. 9000 gyereket hivatalosan besoroztak katonának.
Összesen több, mint 450 millió gyerek él fegyverek árnyékában, háborús övezetben. Ez felfoghatatlan. Magánemberként megoldani nem tudjuk ezeket a fegyveres konfliktusokat, de egyvalamit tehetünk: segíthetünk a gyerekeknek, akik biztosan nem tehetnek semmiről, mégis mindig a legnagyobb árat fizetik.
