Erre valószínűleg senki nem gondolt az új visszaváltási rendszer bevezetésekor, pedig nem ártott volna
Az új visszaváltásos rendszer nyár óta intenzív része a közbeszédnek. Több embertől hallom, hogy a munkahelyen, baráti körben is a fő témák egyike, és azt is észrevettem, hogy nem igazán tudok hozzászólni a témához. Ennek egyszerű az oka: nem, vagy csak minimális mértékben vásárolunk palackozott italokat.
Ezeket láttad már?
És itt jön pont az első fontos szempont a visszaváltással kapcsolatban. A visszaváltás a körforgásos gazdasági modell fontos eleme lehet, mivel ebben az esetben visszaforgatjuk a nyersanyagot, és újra felhasználjuk.
Fontos látni, hogy nem minden alapanyag hasznosítható újra akárhány alkalommal. Egyes anyagok silányulnak, gyengülnek az újrahasznosítás során, ilyen a műanyag, míg van olyan anyag, például a fém, amelyet eddigi ismereteink alapján végtelen alkalommal újra lehet hasznosítani. Azt viszont fontos tudni, hogy maga az újrahasznosítási folyamat is hatalmas terhet ró a környezetre.
Kör helyett ellipszis
A körforgásos gazdaság abban a formában, hogy ugyanúgy fogyasztunk, azaz elfogyasztunk, majd újrahasznosítunk, nem tud valódi megoldást adni egy fenntarthatóbb, ökologikusabb berendezkedéshez. Egy ideje több helyről is hallani, hogy jobb lenne a körforgásos gazdaság helyett úgynevezett“elliptikus gazdaságban gondolkodni.
Gondoljunk csak egy ellipszisre, azaz a megnyújtott körre: így kellene megnyújtani a tárgyak használati és használhatósági idejét, illetve azt, hogy egy tárgy miképpen maradhat minél tovább használatban, mielőtt az újrahasznosításba kerülne.
Vagyis hosszabb élettartamú dolgokat hosszabb ideig kellene használnunk, és ha kell, megjavíttatnunk, ruha esetében átalakíttatnunk, és ha már nem hordjuk, utánajárni annak, hol szolgálhatna még tovább eredeti funkciójában. Ha pedig már nem hordjuk, még mindig eladhatjuk, elcserélhetjük, eladományozhatjuk, így jelentősen kitolva a használati idejét.
Nem várt társadalmi hatás
Az alumínium- üveg, és PET-visszagyűjtés mindezek mellett is valóban fontos lépés. Itt most a konkrét technikai problémákra nem térnék ki, sokat lehetett erről olvasni a sajtóban. Ami viszont egy újabb fontos szempont és hatás, hogy olyan társadalmi problémákat is felszínre hozott a visszagyűjtés, amelyekkel valószínűleg sokan nem számoltak. Megjelentek azok a gyűjtők, akik összeszedik a mások által kidobott palackokat, és ebből próbálnak pénzt keresni.
Ez pedig egy nagyon komoly társadalmi egyenlőtlenségre mutat rá: kicsit úgy fest, hogy a saját szemetünk menedzselését is kiszerveztük. Így a remélt, vagy feltételezett edukáció minimálisan tud megtörténni a visszaváltás által, hiszen nem a konkrét fogyasztó fektet energiát és figyelmet a saját hulladékának kezelésére, hiszen számára az ötven forintos visszaváltási díj nem elég motiváló, hanem kvázi adományként másokra hagyja azt. Ez a helyzet még tovább bonyolódott, ugyanis mostanra nem szabad kiszedni a palackokat a kukából, és ez újabb, nem kiszámítható jelenségekhez, helyzetekhez vezethet.
Városlakóként is lehetséges a zero waste táplálkozás - mutatjuk, hogyan!
Csővégi megoldás, hamis illúzió
De persze nem csak ez a probléma. A szelektív hulladékgyűjtés önmagában nagyon kevés. Klasszikus “csővégi” megoldás. Azaz a már létrejött probléma kezelésével foglalkozik, azáltal, hogy nyersanyagként tekint a szemétre. A jelenlegi tendenciákból egyre tisztábban látszik azonban, hogy ennél sokkal komolyabb elmozdulásokra van szükség vásárlói oldalról is.
A visszaváltásos rendszerek ugyanis hamis illúziót adhatnak. Megvettem, betettem a megfelelő helyre (most ne szálazzuk szét, hogy ki tette bele, és milyen indíttatásból), ezzel el is végeztem a rám bízott fenntarthatósági feladatot, és az élet megy tovább: business as usual.
Viselkedésváltozásra is szükség lenne
Csakhogy ez a megközelítés a ma ismert technológiákkal nagyon kevés: alapvető viselkedésváltozásra lenne szükség. Minimalizálni, tehát amikor csak lehet, elkerülni ezeket az egyszer használatos csomagolásokat. Mert ennyivel, amennyi most keletkezik, nem bírnak el a rendszerek.
Persze vannak olyan helyzetek, amikor indokolt lehet a palackozott víz, üdítő és társai, de a legújabb tanulmányok is arra mutatnak rá, hogy például az ásványvíz bizony nem feltétlenül tisztább vagy egészségesebb, mint az a víz, ami a csapból folyik. A Tudatos Vásárlók Egyesülete is rámutatott például arra a 2018-as kutatásra, melynek során 9 országban 259 palackozott vizet vizsgáltak meg, és literenként 325 darab mikroműanyag részecskét találtak
Az ásványvizek és a csapvíz szennyezettségével kapcsolatos vizsgálatáokról, és érdekes adatokról a Tudatos Vásárlók Egyesületének oldalán olvashattok bővebben.
Mi legyen a ruhákkal?
És hogy működhetne-e a ruhák esetében is egyfajta jutalmazott visszagyűjtési rendszer? A kérdés ebben az esetben még komplexebb. Hiszen a ruhák azon túl, hogy rengeteg "alkatrészből" állnak, gondoljunk csak a gombokra, cipzárakra, napjainkban jellemzően kevert anyagú szálakból készülnek, amiket a jelenleg rendelkezésre álló technikák segítségével legtöbbször ki sem lehet nyerni a ruhákból.
Persze ezen a téren is folynak kutatások, és újabb és újabb megoldási javaslatok születnek, de nem találkoztam még olyan megoldással, ami teljes mértékben megoldást kínálna erre a problémára.
Összességében úgy gondolom, csak akkor mozdulhatunk el egy egyensúlyi állapot irányába, ha a vásárlási szokásaink, az azokat támogató rendszerek és technológiák együttesen változnak.
