Nő vagy? Van négy jó éved, aztán ülj le, kettes! - De miért küzdünk ezzel, miközben a férfiak kortalan titánok?
Egy nő mindig vagy túl fiatal vagy túl öreg, nincsen neki nagyon jó kora sose. Legfeljebb egy néhány éves kegyelmi szakasz jut a nő életére, mert a kora szinte mindig kifogások tárgya. Miért van ez így?
Ezeket láttad már?
Tizenhatéves koromtól azt vártam, hogy huszonhat legyek, akkor majd komolyan vesznek, többé nem küldenek kispadra azért, mert csak egy csitri vagyok. Nem jött be, vártam a harminckettőt. Aztán úgy harmincnégytől harminchétig végre okénak tűnt a helyzet, most viszont kezdem megkapni, hogy öregszem, és ha szakmailag nem is, nőként egyre inkább hanyatlásban vagyok. És ezt gyakran vágják az arcomba olyankor, amikor a mondanivalómmal szemben elfogynak - vagy soha nem is voltak - érvek. Olyan ez, mint a nők és a szex: van a dugható és a nem dugnivaló, a dugatlan és a kurva. Pont jó csak akkor lehetsz, ha igazából nem létezel, csak a fantáziákban.
A lányok is először kis csitrik, akiket megmosolyognak, aztán gyakornokok, akik csak figyeljenek, ezt követően már korban vannak, mindjárt szülnek, mit akarnak, hopp, elmúltak negyven, leszálló ág ez már, végül ötvenesek, tehát láthatatlanok. A hatvanasok pedig már nincsenek is a radaron.
Eközben a fiúk, férfiak?
Fiatal csikók, akiket nem betörni, biztatni kell, majd ifjú titánok, akiket hagyni kell kibontakozni, eztán beérkezett szakemberek, karrierjük csúcsán, akiket elő kell léptetni, végül nagyöregek, a bölcsesség letéteményesei, akiknek aranyat ér a szava, tapasztalata. Akár túl a hatvanon. És még azon is túl.
Nem én találom ki ezeket, a Harvard idén júniusban publikált kutatása nagyjából ugyanezeket a megállapításokat teszi. Két részre oszlik a tanulmányban a nőket kor alapján érő megkülönböztetés: youngism és oldism, a kettő között mintha nem lenne semmi.
A kutatásban résztvevő fiatalabb nőket – és azokat, akik fiatalnak látszottak – a kollégáik, feletteseik gyakran leereszkedő beceneveken hívták, de akár az arcukat is megpaskolták. Ami az idősek és a fiatalok helyzetében közös volt, az a “szerephiteltelenség”, magyarul az a jelenség, hogy hiába vagy felkészült és rátermett, a korod miatt ezt rendre megkérdőjelezik. A fiatal szakemberek arról is beszámoltak, hogy gyakran összetévesztik őket a hierarchiában jóval alattuk álló diákokkal, gyakornokokkal, nővérekkel, jogi asszisztensekkel, kisegítő személyzettel, titkárnőkkel és így tovább.
Az egyik résztvevő azt mesélte, hogy amióta 37 évesen elnyerte az alelnöki pozíciót, az igazgatótanács tagjai rendszeresen kritizálták az életkorát, és egyre dehonesztálóbb becenevekkel illették, például „kölyök” és „ifjú hölgy”. De az idősebb kor nem feltétlenül jelent változást, hiszen ahogy egy másik vezető pozíciójú nő magyarázta: Abban a korban vagyok, amikor magasabb szintű pozíciókat kellene kapnom. A szakmámban azonban a harmincasoknak és kora-negyveneseknek adnak csak lehetőséget, akik „friss, új ötletekkel” érkeznek, nem kell a több tapasztalat.
Egy nő számára nincs megfelelő életkor
Egy egyetemi vezető azt hozta példaképp, hogy egyes kutatóbizottságok úgy döntöttek, nem alkalmaznak negyvenes éveik végén járó nőket a „túl nagy családi felelősség és a közelgő menopauza” miatt. Más kutatóbizottságok elutasították az ötvenes éveikben járó nők felvételét, mert esetükben előfordulhatnak a „menopauzával kapcsolatos problémák, és nehéz lehet kezelni őket”, megint más bizottságok pedig azt mondták, hogy „az ötvenes-hatvanas nők nem biztos, hogy „jól öregszenek”, és eleve „nem tűnnek elég vitálisnak”. Ezeket az állásokat aztán rendre a női jelentkezőkhöz hasonló korú férfiaknak adták.
A Harvard kutatói végeredményben azt találták, hogy a nemi alapú ageizmus az életkor és a nemi sztereotípiák okozta elfogultság metszéspontjában helyezkedik el. Afféle kettős csapásként működik, ahol „nincs megfelelő életkor” a professzionális női munkaerő számára.
„Kutatásunk során azt találtuk, hogy egyetlen életkor sem lehet megfelelő egy női vezetőnek. Mindig volt egy életkoron alapuló kifogás, hogy miért ne vegyük komolyan a nőket, hogy miért becsüljük le a véleményüket, vagy miért ne alkalmazzuk vagy léptessük elő őket. Minden egyes nő gondolhatja azt, hogy rossz korban van, de az adatok még egyértelműbbé is teszik a tágabb mintázatot. A feljebbvalók és a kollégák a nőket bármely életkorban megbélyegezhetik, arra hivatkozva, hogy a nő nem elég megbecsült személy vagy nem alkalmas a vezetői szerepre.” - áll a kutatás eredményeit összefoglaló anyagban.
Túl a karrieren
Ugyanez a jelenség megfigyelhető nemcsak a munkaerőpiacon, hanem a női életciklus magánéleti aspektusain is. Hiszen aki 18-26 (mostanában inkább 28) között szül, az túl fiatal, hogy lesz itt karrierr, egzisztencia, tehát felelőtlen. Aki 32-35 között még nem szült, az szintén felelőtlen, csak másért (mikor, ha nem most?!), aki pedig efölött próbálkozik, ugyancsak felelőtlen, újfent más okból (azokkal az öregecske petékkel? mit akarsz, hogy beteg legyen? hány éves leszel az érettségijekor? a diplomáját megéred még szerinted?).
Magyarul van négy-hat év, amikor “jó” szülni (26-28-tól 32-ig), négy, amikor már nagyon “ketyeg az óra”, az ezen kívül fertilitásban leélt cca húsz-huszonöt évben vállalt terhesség viszont valamilyen okból biztosan kritika tárgyát képezi: túl fiatal vagy túl öreg a nő, aki ugye emiatt szégyellhetné magát. Jegyezzük meg, itt azért sarkítás, hogy nincs jó kora a nőknek: 28-32 között társadalmilag teljesen elfogadott szülni, a megfelelő egzisztencia mellett, természetesen.
Elég igazságtalan, ugye?
Az bizony, de mit lehet tenni? Kezdjük azzal, amit a Harvard kutatói is aláhúztak: nem tudsz megoldani olyan problémát, amelyről nem ismered el, hogy létezik. Míg a szexizmus és a rasszizmus témája a legtöbb munkahelyi sokszínűséggel, méltányossággal és befogadással kapcsolatos kezdeményezés középpontjában áll, ezek a próbálkozások az öregedés, illetve általában a kor kérdését nagyrészt figyelmen kívül hagyják. A megoldás, mint általában, itt is az oktatás. Ahogy a zaklatás, nemi - vagy bármilyen - alapú diszkrimináció kapcsán kell(ene), úgy minden alkalmazottat ki kell képezni a nemek szerinti életkori elfogultság kapcsán, hogy esélyük legyen felismerni, csakúgy, mint a diszkrimináció egyéb formáit.
Más kérdés, hogy a munkahelyi hátrányokkal kéz a kézben járó, de azoktól függetlenül is létező, női fertilitási vagy termékenységi életciklus szinte élethosszig tapasztalt pellengéren tartása nem oldódik meg azzal, ha a HR-esek részt vesznek egy továbbképzésen. Ezen csak az segít, ha elkezdünk kivonulni a nők testi integritásából és autonómiájából, így a méhükből is. Nyomasztjuk mi magunkat eleget a biológiával, köszönjük, nem kérünk véleményezést. Ugyanis mindenki legfeljebb a saját életét élheti csak helyesen.
Olvass még többet a szerzőtől:
- Magyarország már megint ég, mint a rongy
- „Nem félsz, hogy beteg lesz?” - Miért bünteti a társadalom a nőt, ha 40 felett vállal gyereket, és miért nem gáz, ha a férfi elmúlt 80?
- „Rossz anya és családromboló nő, aki el merte hagyni a férjét egy másik férfiért” - Keresztre feszítés kommentben, ahogy csak a mi trolljaink tudják
