Tokió 2020: A fogyatékosságot látjuk vagy a sportteljesítményt?
"Micsoda teljesítmény, kerekesszékből képes tust adni!” – gondolták a nézők, amikor Szekeres Pál paralimipiai aranyérmet szerzett tőrvívásban. A megváltozott képességű sportolók kapcsán ugyanis sokszor arra fókuszál a közönség, hogy fizikai akadályoztatása ellenére mit ért el. A K&H, a Magyar Paralimpiai Csapat Pénzintézete azonban úgy látja, nem ez a helyes hozzáállás. Néhány nap múlva zárul az olimpia, és lassan a paralimpikonok is csomagolnak az augusztus 24-én kezdődő játékokra. A 10 sportágban, 40 sportolóból álló magyar küldöttség nagy reményekkel vág neki a tokiói játékoknak, ennek apropóján mutatjuk be a parasport egy kevésbé ismert oldalát.
Ezeket láttad már?
A parasport kapcsán legtöbbször a megváltozott képességek, és nem maga a kiváló fizikai teljesítmény kerül a figyelem középpontjába. Könnyen lehet pedig, hogy egy parasportoló nem azért kezd el mozogni, versenyezni, hogy megváltozott testi állapotát kompenzálja. Mint bárki más, ő is a megmérettetést élvezi és saját határait feszegeti. „Tekintsünk a parasportolókra épp olyan sportolóként, mint a többiekre! Ne azt nézzük, hogy testi-lelki akadályaikat leküzdve szerezték meg az aranyérmet! Vegyük észre, hogy őket is ugyanaz az eltökéltség, elhivatottság jellemzi és a legjobbat akarják kihozni magukból, mint azok a társaik, akik pár héttel korábban, az olimpián küzdenek meg az aranyért” – hangsúlyozta Horváth Magyary Nóra, a K&H kommunikációs ügyvezető igazgatója.
Sok éremre számítunk Tokióból
Bár a küldöttség kevesebb tagot számlál majd az idei paralimpiai játékokon, mint Rióban, jóval több köztük az éremesélyes. A 22 éves Ekler Luca – aki nem csak távolugrásban, amiben világcsúcstartó, hanem 100 méteres síkfutásban is indul –, nagy reményekkel utazik a japán fővárosba. Szintén a paralimpiai bajnoki címre pályázik Kiss Péter Pál, aki még csak 18 éves, de már világ- és Európa-bajnok. Illés Fanni szintén világ- és Európa-bajnokként úszik majd a győzelemért. Rajtuk kívül Szvitacs Alexa para-asztaliteniszező, Wermeser Zsombor parakerékpáros és Gáspár Tamás paraíjász is az aranyért utazik Tokióba, hogy csak néhányat említsünk legjobbjaink közül.
A pozitív megkülönböztetés is megkülönböztetés
Ahelyett, hogy a fogyatékosságokat látjuk – ami egyébként már ömagában szerencsétlen megfogalmazás –, inkább a kemény munkát vegyük észre, amely lehetővé tette a kiemelkedő versenyeredményeket. Ne azért ünnepeljük őket, mert hátrányból indulva teljesítenek, hanem mert hajnalban kelve, napi több óra edzéssel, évekig készültek a győzelemre. A fogyatékosság ugyanis nem rossz dolog vagy éppen különleges. Ha a motivációs idézeteket parasportolók fotóival illusztrálják, az a megkülönböztetés egyik formája, és épp olyan kártékony lehet, mint negatív színben feltüntetni egy társadalmi csoportot. Szánjunk több időt a mindennapokban arra, hogy aktívabban megismerjük a parasportolókat és szurkolunk nekik, gyermekeinket és másokat pedig érzékenységre, elfogadásra és a sokszínűség szeretetére tanítjuk.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket