Újranyitás: felszabadultság vagy újabb teher?
Te hogyan jellemeznéd az elmúlt másfél évet? Kaotikus, reménytelen, bizonytalan és teljesen elkeserítő? Sokszor még szavakkal is nehezen, vagy csak alig tudjuk kifejezni azokat a keserű érzéseket, amelyek a vírus tombolása alatt mardosták a lelkünket. Nem csak lelkileg, de testileg is fárasztó volt ez az időszak, a rengeteg C-vitamin és immunerősítő kapszula lenyeléséről már nem is beszélve. Túlélni egyik napról a másikra, megőrizni a hidegvérünket és másokat is erre biztatni.
Ezeket láttad már?
Megfeszített arcizmokkal, fájón mosolyogni, akkor is, amikor egyáltalán nem túl rózsás a helyzetünk. Kitartani, erősnek maradni és állandóan reménykedve fürkészni a híreket, hátha a mai napunk könnyebb lesz, mint az előző. Enyhítésekre várni, meghúzni a nadrágszíjat, még egy kicsit bírni, csak még egy pár napot. Aztán egyszer csak arra felocsúdni, hogy abból a pár kis napból hosszú hónapok lettek, mi pedig Csipkerózsika módjára próbálunk magunkhoz térni. Felébredni egy szörnyű, szinte álomszerűnek tűnő időszakból és rájönni, hogy a kor, amibe csöppentünk mintha nem egészen lenne már a miénk.
A legtöbben azokról a bizonyos,” régi szép időkről” álmodozunk. Mosolyogva idézzük fel azokat a pillanatokat, amelyeket természetesnek, mindennapinak éreztünk mindaddig, amíg el nem vették tőlünk. A korona vírus járványt első blikkre negatívan ítéltük meg, teljes pánik és frusztráltság lett úrrá rajtunk egy ideig, ha csak szóba került. Aztán valami történt. Ahogyan változott a világ, alkalmazkodtunk mi is. Nem varázsütésre és nem is egyik pillanatról a másikra, hanem fokozatosan, ahogy elvárták tőlünk. Miért? Azért, mert nem tehettünk mást, csak így kaphattuk vissza az egykori életünket. Mint egy sötét labirintusban bolyongó kis egér, aki fáradhatatlanul keresi a kiutat, úgy kóvályogtunk mi is a nagy világban, nem találva a helyünket. A saját belső feszültségünk egyre jobban nőtt és nőtt, az életünk pedig mintha megállt volna egy évadra.
Wake up call! – értékeld át az életedet!
Hogy mi változott pontosan azóta? Az annyira utált maszk már az életünk szerves része lett, akár csak a kötelező távolságtartás és a gyanakvó, lekicsinylő tekintetek, ha a buszon valaki elköhinti magát vagy az orrát fújja.
Megtanultunk együtt élni a szükséges rosszal, elfogadni, hogy vannak dolgok, amelyeken nem változtathatunk. A nem túl sűrűn hangoztatott titok viszont az, hogy a hozzáállásunkat egy nehéz helyzethez vagy éppen az élethez mindig mi alakítjuk.
Természetesen könnyebb másokat okolni a boldogtalanságunkért, mint mélyen magunkba nézve feltenni a kérdést:
Mindent megtettünk annak érdekében, hogy pozitívabban szemléljük a kialakult helyzetet?
A mai világunkat elnézve biztosan állíthatom, hogy ez a nehéz időszak kitűnő tanulási lehetőségként szolgált mindannyiunk számára. A negatív beállítottságú emberek kínszenvedések árán ugyan, de ráébredhettek arra, hogy az eddigi problémáik valószínűleg apróságnak számítottak a mostani állapotokhoz képest. Egy meghúzott autó vagy a rokonaink fél éven keresztül való távol tartása magunktól, a saját érdekünkben? Ugye nem mindegy?
A mindig kitartó, pozitív életszemléletű egyének közül is sokan elbizonytalanodtak és kerültek mélypontra, de még ennek ellenére sem adták fel a mindennapi küzdelmet.
Bármilyen típusnak is vallod magadat, biztos vagyok benne, hogy van még hová fejlődnöd, ha pozitivitásról és boldogságról van szó.
4 tipp a kiegyensúlyozottabb mindennapokért, hogy ne őrülj bele a bizonytalanságba!
Újranyitás ide vagy oda, sokunkban még mindig ott motoszkál az a természetes félsz, hogy na jó jó, hogy teraszozhatunk, de mégis mikor kapjuk vissza teljesen a szabadságunkat? Mikor utazhatunk végre és hova? Mely országok engednek be és melyek nem? Egyszerűnek tűnő kérdéseknek tűnhetnek a fentiek, de sajnos ennél jóval összetettebbek és bizony sokunkban hatalmas lyukat égetnek, ha megválaszolatlanul maradnak.
A fokozatos enyhítések és az állandóan felmerülő nyitással kapcsolatos kérdések, illetve filozofálgatások részben nyugtatóan részben viszont frusztrációként hatnak ránk. Éppen ezért nem árt felkötni azt a bizonyos nadrágot és megtenni mindent annak érdekében, hogy könnyebben át tudjuk vészelni ezt az átmeneti kis bizonytalanságot.
1. Tudatosítsd magadban a célodat!
Mindig legyen motivációd, hiszen a nehéz napokon ezek tudnak igazán erőt adni és támogatni, hogy soha ne add fel! Hajlamosak vagyunk a napi rohanásban és a mindig ugyanolyannak tűnő rutinjainkban elveszni, ezáltal pedig legtöbbször az álmainkat és a nagy vágyainkat is háttérbe szorítjuk.
Extra tipp a célok láthatóbb vezetéséhez:
Amikor legközelebb egy nagy bevásárló központban jársz és éppen a szokásos hétvégi nagy bevásárlási „programodat” tartod, látogass el a papír-írószer sorba! Ragadd meg az első olyan füzetet, amely levett a lábadról. Nem kell magyarázat sem önbíráskodás, egyszerűen csak emelj le egy füzetet a polcról és vidd haza! Ezután pedig alaposan gondold át a jelenlegi céljaidat és vesd őket papírra! Nem baj, ha először nehezen megy és úgy érzed csak az üresség tombol a gondolataidban, egy kis idő elteltével már magabiztosan fogod teleírni az oldalakat, hidd el!
Azzal, hogy tintával rögzíted a legbensőbb vágyaidat és elképzeléseidet, esélyt adsz magadnak és végre komolyan is veszed a céljaidat. Lehet, hogy eddig meg sem merted fogalmazni, pontosan mi is az elképzelésed a jövőddel kapcsolatban, most viszont már egy karnyújtásnyira vagy csak tőle.
2. Minden napodba csempéssz valami kis izgalmat!
Hogy ne őrülj bele az ugyanolyan hétköznapokba, érdemes minden napra beütemezni egy kis énidőt, amikor csakis saját magaddal törődsz. Egy jó könyv? Finn szaunás lelki feltöltődés vagy éppen egy finom sütemény elkészítése? Ami neked valódi örömet okozz, azt csináld! Hiszen ekkor leszel igazán elégedett és hosszútávon is kiegyensúlyozott az életben. A boldogság pedig sugárzik és a rosszkedvhez hasonlóan, bizony másra is átragad.
3. Ne hagyd, hogy mások elbizonytalanítsanak!
Manapság rengeteg a rosszindulatú vagy csupán megkeseredett ember, akik unalmukban már nem tudnak mit kezdeni magukkal. Vírus vagy újra nyitás, nekik teljesen mindegy, mindig csak panaszkodni fognak. Tőled pedig azt várják, hogy ugyanolyan méregzsák módjára szórd a szidalmaidat, ahogyan ők.
Amikor hasonló típusú személyiséggel találkozol, ne hagyd, hogy elkedvetlenítsen! Igyekezd megőrizni a nyugalmadat és emlékeztesd magadat arra, hogy te még véletlenül sem szeretnél soha ilyenné válni! Nagy mosollyal fogadd a panaszait, mondd, hogy sajnálod, hogy így látja a helyzetet. Próbálj meg mindig empatikus maradni, bármennyire is nehéz.
4. Tölts még több időt a friss levegőn!
Tárva-nyitva állnak előttünk a hangulatosabbnál hangulatosabb kis teraszok, külső és belső éttermek és nem utolsó sorban a panoráma teraszok is. Igyekezzünk megragadni minden kínálkozó lehetőséget, hogy a szabadban tölthessük a szabadidőnk nagy részét. Mit szólnál egy hétvégi, romantikus kis piknikhez a barátaiddal vagy a pároddal?
Extra program tipp: Amennyiben egy igazi Alíz Csodaországban hangulatú nyári piknikezésre vágynál a hűsítő tölgyfák ölelésében, a tópart mellett, mindenképpen látogass el a martonvásári Brunszvik Kastély lélegzetállító szépségű parkjába!
Hasonló piknikezős élményért érdemes felkeresni még: Alcsútdobozi Arborétum, Vácrátóti Arborétum, Gödöllői Kastélypark. A nyári vidámság képlete pedig igazán egyszerű: Zöldellő pázsit, csodaszép fák és friss levegő!
A járványra adott emberi reakciók nyomában
Hurrááá, végre kinyitottak a teraszok, kezdjünk el újra élni, pezsegjen az éjszakai élet és tobzódjunk minél több szabadtéri eseményen, kisebb rendezvényen. Szabad vagyok, igenis kihasználom, addig utazok és jövök-megyek, ameddig csak tehetem.
Egy hozzáállás a sok közül, az újranyitással kapcsolatosan. A másik véglet a magányos harcos, aki csendesen üldögél otthon a félhomályban és inkább a könyveibe temetkezve próbálja túlélni élete újabb tragédiáját: az újra nyitást. Az ilyen személyiség típusok semminek sem tudnak örülni igazán, főleg akkor nem, ha szociális tevékenységről van szó. Éppen ezért érthető, ha számukra a nyitás nem okoz akkora örömöt, mint nekünk.
Nagyon fontosnak tartom kiemelni, főleg ennél a kényesnek számító témánál, hogy ne ítélkezzünk egyik ismerősünk felett sem, csak azért, mert nem bontott fel egy pezsgőt a hárommillió beoltott híre után. Valószínűleg félelemben él, amióta csak a koronavírus magyarországi terjedése elkezdődött, éppen ezért ne várd tőle, hogy egy hosszas, meggyőző beszélgetéssel a lelkére hass és teljesen kifordítsd önmagából! A lényeg, hogy mindenkinek hagyni kell, hogy úgy élje meg ezt az egész időszakot és még az időszak utáni napokat, heteket, akár hónapokat is, ahogyan szíve szerint tenné.
Nehéz belelátni a másik fejébe, annyi azonban bizonyos lehet, hogy egy nehéz, szinte trauma szerű évből minden személyiség típus máshogyan tud kijönni lelkileg. Ami a te határozott, erős jellemednek és kitartásodnak meg sem kottyan, az a másiknak valószínűleg idegőrlő és fájdalmas érzést jelenthet. Amíg te a vakcina beadása közben éppen azon töprengsz, hogy vajon melyik szigeten fogadják majd el az oltási igazolványodat, addig mások az otthonukba zárkózva rettegnek a nyártól és attól, hogy mit tartogathat még egy nehéz év után. Nincsen semmi baj azzal, hogy vidám vagy és reménykedsz a legoptimálisabb felállásokban, amíg nem bántasz vagy szólsz meg másokat az ellenkező álláspontja miatt!
A koronavírus járvány olyan az emberiség számára, akár egy szélsebesen száguldó hullámvasúton utazás. Ijesztő, kiszámíthatatlan és egy nem várt énünket hozza ki belőlünk. Mindezt a legrosszabbkor. Olyan helyzetekben, amikor nyugalomra és higgadtságra lenne szükségünk. A vírushelyzet egyik keserű és végső következménye pedig a sokunk által érzékelt egyszer fent-egyszer lent hullámvasútra hajazó ciklikusság.
A hangulatunk is egyre többször kettős és kiszámíthatatlan, mert vegyes érzésekkel fogadjuk még mindig, hogy a járványnak és a kalitkába zárt életünknek végre vége. Lehet, hogy valójában fel sem tudjuk érzelmileg dolgozni ezt a sok mindent, ami az elmúlt időszakban történt velünk? Bármilyen válasszal is rukkolj elő, egy dologban már most biztos vagyok: Kellő kitartással és pozitív életszemlélettel most is meg tudjuk csinálni. Együtt.
Cikk: Tollas Tímea