A tiltott gyümölcs elmélet: miért akarjuk mindig azt, amit nem kaphatunk meg?
Kevés olyan dolog van, amellyel mindenki tud azonosulni, de a tiltott gyümölcs, a szerelem, ami soha nem lehet a miénk, pontosan egy ilyen téma. Sajnos igaz, amit nem kaphatunk meg, azt mindig jobban szeretnénk, de szinte senki nem tudja, miért van ez így. Pedig a pszichológiának erre is van válasza.
Ezeket láttad már?
Mint rengeteg más dologban, ebben is nagy szerepet játszanak az agyunk által termelt vegyi anyagok. Na meg a kaland, a sok ismeretlenes forgatókönyv, a lehetőség, hogy bármi lehet. Pedig általában mélyen legbelül tudjuk, hogy az elképzelésünknek nincs reális esélye, hogy megvalósuljon, mégis szeretjük hinni, hogy van, amikor nincs határ.
Miért édesebb a tiltott gyümölcs?
A viszonzatlan szerelem reménye, és az azok iránti vágy, akiket nem kaphatsz meg, egyáltalán nem a te hibád. Erről ugyanis a dopaminra való éhségünk tehet, ami sokszor teljesen elveszi a realitásérzéket. Dopamint vált ki ugyanis az a kiszámíthatatlanság érzés, amit nyújt az elérhetetlen iránti vágyakozás.
„Ha vonzódunk valakihez, és rájövünk, hogy ez soha nem válik viszonzottá, a vágyakozás felerősödhet” - mondja Madison McCullough pszichoterapeuta. Szerinte a képzeletünk felpezsdül, amikor rájövünk, hogy esélytelen, hogy ezek a vágyak a valóságban is megtörténjenek. „Ha elképzeljük, milyen lenne vele, még frusztráltabbak leszünk, mert azt gondoljuk, tudjuk, mit nem kaphatunk meg. Ez a frusztráció pedig még erősebbé teszi a vágyat.”
Sokszor az önmagunknak való bizonyítás is nagy szerepet játszik a félresikerült vonzalomban. Nem hiába, a vágyakozás tárgya sokszor egy ismert ember, aki elérhetetlen, csupán plátói szerelem marad. Mégis azt érezzük, ha sikerülne meghódítani, akkor magunknak is bizonyítanánk, hogy többet érünk, különlegesek vagyunk. Ugyanez igaz a hétköznapi emberekkel való reménytelen szerelmekre is, amelyek akár etikai okokból nem teljesülhetnek be. Elképzeljük, hogy ha a másik ennek ellenére is minket választ, akkor jobbak vagyunk, mint mások.
Vannak, akik önvédelem miatt preferálják a tiltott gyümölcsöt, ezzel akarják megakadályozni, hogy kiszolgáltatottá váljanak, mégis megvan az izgalom, a rejtély, az apró jelek analizálása, de ez pont elég is nekik, mert nincs valós veszélyben a szívük.
Más függőségeknek is a dopamin az oka
A vágyakozás, a viszonzatlan érzelmek, vagy éppen a tiltott szerelem sokszor elmerüléshez vezetnek. Ilyenkor az ember megszállottá válik, ebből a helyzetből pedig szinte lehetetlen kilábalni, szüntelenül csak arra gondol, aki a rajongása tárgya. Ezekben az esetekben a leggyakoribb, hogy terápiás segítségre van szükség a továbblépéshez.
A dopaminszint különösen magas, amikor egy helyzet kiszámíthatatlan, például, ha nem tudjuk, mit érez irántunk a másik, vagy ha tudjuk, hogy a helyzet sajátos adottságai miatt nem lehet ennek jövője, hihetetlenül intenzíven megjelenik. A dopamint kapcsolatba lehet hozni a motivációval, jutalommal, függőséggel és sóvárgással, az erre való vadászat az, ami az embereket akár a szerencsejiátékfüggőségbe, vagy tiltott szerekhez sodorja.
A pszichológusok szerint a tiltott szerelem nem különbözik sokban a szerencsejátéktól, a legtöbb alkalommal ugyanis ott is veszítünk, mégis újra és újra meg akarjuk próbálni, hátha legközelebb más lesz. Pedig tudjuk, hogy az esélyünk nagyon csekély, mégis bennünk van a “mi lett volna, ha” érzés. Így van a tiltott szerelemnél is: még az elutasítás, vagy az egyértelmű jelek ellenére is ott motoszkál az agyunkban, hogy talán beteljesül.
Mi több, az elutasítás pszichológiai hatása, hogy ilyenkor még jobban szeretnénk elérni a célt: megszerezni a kiszemeltet, megkapni a munkát, felvételt nyerni az egyetemre, ahonnan 2 ponttal csúsztunk le, ez teljesen természetes. Pedig érzelmileg ez a reakció egy cseppet sem tesz jót, de az agyunk ezt nem látja be.
A normák is bénítanak
Az sem segít, hogy a párkapcsolatban létezés, a szerelem az alapvető, a normális sokak számára. A filmekben, könyvekben mindig az egyedülálló emberekben keresik a hibát, amiért nincs párjuk, a kapcsolatban élőknél sokszor fel sem merül, mit keresnek egymás mellett. Így a partnerség a normális, ami további nyomást helyez az emberekre.
Ha viszont megvan a párunk, akkor is jöhet ezer és ezer bírálat, sokszor a szerelmünk alapján ítélnek meg minket. Ezért is nem mindegy, kivel vagyunk együtt, ezért vágynak sokan egy nálunk magasabb beosztású partnerre, valakire, aki akár okosabb, híresebb, szebb, népszerűbb - mert azt hiszik, ezzel ők is többek lesznek. Ez azonban ellehetetleníti, hogy felmérjük, valójában ki az, aki tényleg potenciális partnerünk lehet.
Így engedd el, ami nem a tiéd
Most, hogy tisztáztuk, miért vágyunk azokra az emberekre és dolgokra, amelyeket nem kaphatunk meg, itt az ideje rátérni arra, hogyan léphetünk ki ebből a mintából. Ha ugyanis megszabadulunk attól a vágytól, hogy az elérhetetlent hajkurásszuk, eljöhet a felszabadulás, és végre fókuszálhatunk arra, hogy az érzelmileg elérhető embereket engedjük be az életünkbe.
Szintén fontos, hogy fejlesszük az önismeretet és az őszinteséget. Őszintének kell lenni azzal kapcsolatban, mire vágyunk, és hogy ez melyik partnerrel mennyire reális. A legfontosabb lépés pedig itt következik: amikor ez megvan, el kell engedni azokat az embereket a történetünkből, akikről már akkor tudjuk, hogy hosszútávon nem lesznek majd kielégítő partnerek.
Toxikus viselkedésminták a párkapcsolatban, amiket talán te is használsz
Húzz határokat!
Muszáj egészséges határokat felállítanod, és meghúzni a vonalat, mennyit adsz bele te magad egy kapcsolatba, és mennyit vársz ebből vissza. Ha ez megvan, te is jobban látod majd, ki a reális partner, vagy éppen mi a reális lehetőség, és mi az, amitől szabadulnod kell, mert nincs remény többre.
Ha ezeket a fázisokat végigjárod, sokkal egészségesebb lesz majd a realitásérzéked, ezzel együtt pedig a kapcsolataid is. Végre olyan mederbe terelheted az életedet, ahol szeretve érzed magadat, és a melletted lévő személy, vagy a remek lehetőség tényleg elérhetővé válik, nem csupán a képzeletedben létezik.
