Ez történik a testtel a halál után
Teljesen természetes, ha vannak kérdéseid, és a nehéz, nem mindennapi kérdések is ide tartoznak, mint például az, hogy mi történik velünk, egészen konkrétan a fizikai testünkkel a halálunk pillanata után. Kérdéseket feltenni mindig is ért, és mi igyekszünk rá válaszolni.
Ezeket láttad már?
A statisztikák szerint 11 százalékunk gondol a halálra, amit Sheldon Solomon szociálpszichológus úgy ír le, hogy a modern társadalom mestere annak, hogy „sültkrumpli hegy alá temesse az egzisztenciális szorongásainkat". Pedig, morbid vagy sem, néha napján a halálra gondolni a tudomány szerint kifejezetten hasznos tud lenni: erősíti az életkedvünket, és csökkenti a pénzcentrikusságot is, nem véletlen, hogy az erről való diskurzusnak ma már olyan terepei is vannak, mint például a Death Cafe, ami lehetőséget ad, hogy süti és kávé felett témázzunk az élet - jobban mondva halál - nagy kérdéseiről. (Az eredeti ötlet egyébként svájci pszichológus fejéből pattant ki, aki 2004-ben szervezte az első ilyen eseményt.)
Szóval leszögezhetjük, hogy ha a halál pont úgy az élet folyamatinak része, mint minden más, akkor semmi baj nincs vele, ha néha tudatosítjuk, hogy ez a pillanat bizony egy nap bizony mindenkinél eljön. Halálnak pedig fizikai értelemben azt a pillanatot nevezzük, amikor a test működése pontot tesz az életben maradáshoz szükséges folyamatok végére: vagyis leáll az agy, és minden olyan létfontosságú szerv, mint a szív, a vese és a máj. Sőt, még maga a halál is egy folyamat, amit haldoklás előz meg, és ami tulajdonképpen a folyamat utolsó része, amit "végrehajtunk".
Érdekesség, hogy egyes tanulmányok szerint az agyi tevékenység még néhány percen keresztül folytatódhat a halál beállta után is, de fontos, hogy ez nem azonos azzal a fajta tudatossággal, amikor például eldöntöd, hogy felkelsz, főzöl egy kávét, kinyitod vagy bezárod az ablakot, vagy hiányzik valaki, ezért felhívod. Pont ezért az sem tudatosítható, hogy az illető már halott. Ahogy nincs pulzus sem, nem működnek a természetes reflexek, és a pupillák sem szűkülnek össze fény hatására.
Mi történik velünk egészen pontosan?
Kissé ellentmondásosnak tűnhet, de a test egy sor változáson megy keresztül, hogy alkalmazkodjon ehhez az új állapothoz, ezek pedig néhány nap leforgása alatt végbe mennek. Az izmok például ellazulnak, és most ne csak a kar vagy a láb izmaira gondolj, hanem a beleket összetartó vagy a hólyagot szabályozó izomra is. (Ezért van az, hogy a halál után ebben az elernyedt állapotban sokan mindent kiengednek magukból.)
Ám hiába az ellazult izmok, beáll egyfajta merevség, ami először az arcon és a nyakon mutatkozik meg, majd átterjed a törzsre, a karokra, a lábakra, és legvégül az ujjakra és a lábujjakra. Ez a merev állapot napokig is eltarthat, és a szövetek bomlásának beindulásának köszönhető ismét a test végső, ellazult állapota.
De lecsökken a testek hőmérséklete is - egészen pontosan másfél fokkal óránként, és ez a folyamat egészen addig zajlik, míg a test fel nem veszi a környezete hőmérsékletét - olvasható a Cleveland Klinika oldalán.
Fáj a haldoklás?
A kérdés nagyon összetett, és egy illető haldoklásán belül is változik a fájdalomérzet vagy az intenzitás. Nyilván befolyásolja, milyen hosszú a folyamat, az illető hozzáfér-e fájdalomcsillapítóhoz, de ha csak nem nagyon gyors a dolog (akár egy súlyos balesetnél), akkor elmondható, hogy a test küzd a túlélésért, ami eleve fájdalommal jár. Ha valaki például nagyon sok vért vesztett, akkor a szervezet a létfontosságú szervekhez irányítja azt a mennyiséget, ami megmaradt, cserébe viszont a vértől megfosztott részekben (karok, lábak) erős fájdalom jelentkezhet.
Olyan érzés, mintha elaludnál?
Az Independent egy olyan férfi megosztott tapasztalatát idézi, aki kétszer tapasztalta meg, milyen a halál: először egy motorbalesetben, majd később túladagolásban. Fogalmam sem volt semmiről, csak fekete ürességet tapasztaltam. Nincsenek gondolatok, sem tudat.
- fogalmazta meg az élményt, majd hozzátette, hogy leginkább úgy írná le, mint egy rövid, álom nélküli szunyókálást, és ez a tapasztalat volt a kulcs, hogy kevésbé féljen tőle. Most már tudom, hogy a halál semmivel sem rosszabb, mint az alvás. Amikor meghalsz, egyszerűen megszűnsz létezni, nincs miért aggódnod.
A haláltudatosság valójában jó dolog
Azzal, hogy néha elmerengsz azon, mi történik veled a halál után, teljesen természetes, sőt, Irvin D. Yalom pszichiáter szerin az életünk is tartalmasabbá válhat vele. Általa ugyanis a meglévő, rendelkezésünkre álló lehetőségekre gondolunk, valamint személyes kapcsolatainkra fókuszálunk.
Pont ezért mondja ki a szakember, hogy a komoly határhelyzetekhez néha olyan komoly krízisek kellenek, ami valakinek a halálához kapcsolódhat. Arról nem is beszélve, hogy ha merünk beszélni arról, ami nyomaszt minket, mint például az elmúlás gondolata, akkor csökken a vele kapcsolatban érzett szorongásunk is.
