Kínos napjainkban terápiára járni? Egyáltalán: hogyan kezdjünk neki a folyamatnak?
Ha húsz évvel ezelőtt kitudódott valakiről, hogy pszichológushoz jár, azonnal őrültnek vagy mentálisan labilisnak titulálták. De mi a helyzet a terápiával napjainkban? Ciki? Menő? Szükséges? Utánajártunk.
Ezeket láttad már?
Amerikai filmeket nézve egyre gyakrabban csíphetünk el olyan mondatokat szerepük szerint teljesen átlagos életet élő emberek szájából, hogy „megbeszélem a terapeutámmal” vagy „a pszichológusom szerint”. Ez valószínűleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma már nem kínos segítséget kérni egy szakembertől, és terápiára járni, ha szükségét érezzük.
Elsősorban az Y- és Z-generációs nők fordulnak segítségért pszichés nehézségek esetén. A hetvenes évek előtt születettek teljesen más közegben nőttek fel, ahol a betegség kizárólag fizikai lehetett. Ha valakinek súlyosabb pszichés problémái voltak, azt a társadalom kirekesztette, és olyan drasztikus „kezelésben” volt része, amitől gyakorlatilag teljesen leépült. „A pszichés segítségkérés elég sokáig számított társadalmi tabunak, vagy járt negatív megítéléssel, ha valaki nem maga küzdött meg a mentális, érzelmi problémáival. Szerencsére egyre elfogadottabbá válik, és a fiatalok között egyre többször találkozom azzal, hogy nehéz élethelyzet esetén hamar segítséget kérnek. Általában az segíthet, ha már volt pozitív tapasztalatunk pszichológussal való beszélgetés során, illetve megismertünk konkrét szakembereket, akik közelebb hozták hozzánk ezt a lehetőséget” – mondja Németh Anna tanácsadó szakpszichológus. Érezhető, hogy a terápia egyre elterjedtebb hazánkban is, rengeteg szakértőt találhatunk az interneten, illetve egyre több a sztárpszichológus is, akik népszerűsítik a módszert.
Honnan tudom, hogy segítségre van szükségem?
Sokan akkor fordulnak szakemberhez, amikor már érzik, hogy baj van, vagyis a lelki sérülések fizikai tünetekkel párosulnak. Ilyen például az álmatlanság, a szorongás, a pánikrohamok jelentkezése. Akár már a háziorvos is felismerheti, hogy a problémák gyökere az elmében keresendő, és jó esetben elirányít egy pszichoterapeutához, lélekgyógyászhoz. Kevésbé szerencsés esetben a tüneti kezelésre fektetik a hangsúlyt, és nyugtatókat, hangulatjavítókat írnak fel. Ez önmagában nem baj, de az ilyen szerek nem a probléma okát gyógyítják, csupán a tüneteket csillapítják a kezelés idejére.
„Amikor egy érzelmi állapot, probléma annyira eluralkodik a hétköznapokon, hogy gyakorlatilag az élet szinte minden területén jelen van, vagy azt vesszük észre, hogy ismétlődően ugyanabba a konfliktushelyzetbe kerülünk, amiből korábban szabadulni próbáltunk, akkor érdemes segítséget kérni. A leggyakrabban azt tapasztalom, hogy a környezet visszajelzései nagyon fontosak abban, hogy a saját motiváció elinduljon a segítségkérésben, vagy annyira elviselhetetlenné válnak egyes szorongásos, mentális és érzelmi tüneteink, hogy ezek sarkallnak segítségkérésre. Illetve szerencsére olyan tapasztalatok is vannak, ahol a megküzdési módok között szerepel a segítségkérés baj esetén: tehát amikor van igényünk arra, hogy valahol rólunk legyen szó, és egy külső szemlélő szemüvegén keresztül nézhessünk rá az életünkre” – avat be minket a szakember. Véleménye szerint akkor érdemes segítségért fordulni, amikor olyan helyzetbe kerül valaki az életében, amikor a fennálló helyzeteket nem tudja a korábbi megküzdési módokkal feldolgozni.
A mentális vagy érzelmi zavar tünetei lehetnek a hangulatingadozások, magányosság érzése, testi tünetek, szorongásos állapotok fokozott jelenléte, étkezési problémák, alvási problémák is. Összességében nehéznek érezzük, hogy a kontrollt a saját életünkben megtartsuk. Sokan hordoznak terheket, hiszen úgy nőttek fel, hogy ha elvesztik a kontrollt, az a gyengeség jele. „Szedd össze magad! Ne sírj már megint! Ne pánikolj, nincs mitől félned!” – ezek olyan mondatok, melyek beleégnek a gondolataikba, és mantraként képezik az élet nyomvonalát. Réka is csak akkor keresett terapeutát, amikor a pánik kezdte eluralni az életét. „Éreztem, hogy szükségem van külső segítségre, és a pszichológus tűnt a legkézenfekvőbb opciónak. Mivel elsőre bejött, nem kellett további módszerek után kutatnom a pánikbetegségem kezeléséhez” – meséli.
A probléma kulcsa a felszín alatt keresendő
Amikor végül eljutunk a terapeutához, nem tudjuk, mi vár ránk, azt pedig főleg nem, mennyi időre kötjük le magunkat a pszichoterápiával. Hasonló félelmekkel vágott neki a probléma feltárásának Réka és Eszter is, akik szorongásos és különböző, alvászavarra utaló tüneteik miatt végül szakember segítségét kérték. Fontos tudni, hogy a terápiás kezelés hosszú folyamat, mely sok türelmet és belső munkát igényel. A kitartó és elhivatott terápiára járás azonban egy idő után a legtöbb páciensnek pozitív eredményt hoz. Kiderül számukra, hogy a probléma mindig összetettebb, mint gondolnák, és a rendszeres mentális tréning önmaguk megismerésén keresztül erősíti meg őket az életben felbukkanó nehezebb helyzetekben.
„Az volt az elvárásom, hogy rögtön az első alkalom után szignifikáns javulást érezzek. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy hosszabb folyamat, sok hullámheggyel és hullámvölggyel. Kicsit tartottam attól, hogy milyen lesz szembenézni önmagammal, és sokáig gyengeségnek éreztem, hogy pszichológushoz járok” – fogalmazta meg Réka. Vannak olyanok is, akik rövid távon várnak jelentős változást, ők sajnos vagy elfogadják, hogy a terápia egy lassú folyamat, vagy abbahagyják. „Borzasztóan türelmetlen voltam, hónapok óta éltem szorongásban, így a „mágikus tablettát” kerestem, amit ha beveszek, minden megváltozik. A pszichoterápia nem ilyen. Inkább hasonlítanám mentális edzéshez, aminek az eredménye sokszor hosszabb idő után jelentkezik, akkor viszont nagyon látványos” – meséli Eszter, aki alvászavarai miatt fordult segítséghez.
Kihez fordulj a nehéz helyzetben?
A terapeuta-kliens kapcsolatban elengedhetetlen a bizalom. Érdemes az adott problémára specializálódott terapeutát keresni, illetve az első időpont elején akár tanácsot kérni, hogy a szakemberek pontosabban el tudjanak irányítani a megfelelő segítőhöz. „Nagyon fontos téma, hogy a megfelelő szakember kiválasztásához milyen szempontokat érdemes figyelembe venni. Annyit fontos kiemelni, hogy a súlyosabb szorongásos tünetekkel, valamint ha egyidejűleg több életterületen is nehézségeink vannak, érdemes klinikai szakpszichológushoz fordulni” – tanácsolja Németh Anna. A keresést kezdhetjük az interneten, és foglalhatunk időpontot ajánlások alapján. A lényeg, hogy ne adjuk fel, amíg a számunkra tökéletes segítőt meg nem találjuk!
„Ismerősök ajánlása alapján keresgéltem pszichológust, amikor a szorongás felett teljesen elvesztettem a kontrollt. Sajnos az, aki valakinek tökéletesen tud segíteni, másnak nem biztos, hogy ideális. Három pszichológusnál jártam, míg egy véletlen folytán találtam meg azt a szakembert, akinek elhittem, amit mond” – mondja Eszter. Hogy mi ebből a tanulság? Bár a pszichoterápia nem feltétlenül a leggyorsabb, de sok szempontból a leghatásosabb pszichés zavarok esetén. Ne felejtsd el, hogy a segítségkérés nem gyengeség, hanem annak a beismerése, hogy nem vagy jól. Ha a fent említett tüneteket észleled magadon, mindenképpen fordulj szakemberhez, vagy kérd háziorvosod tanácsát az első lépésekhez! Hidd el, a terápia nem ciki, hanem szükséges!
