Tényleg rengeteg előítélettel kell megküzdeniük a tetovált lányoknak?

Bizniszfotózásra jött Krisztinához ügyvéd lányismerőse, kosztümös fotókat készítettek, és amikor megigazította vendége ingét, meglátott egy kis darabkát a hátán lévő tetoválásból. Megkérte, mutassa meg, hagy csináljon róla képet. Beszélgettek, és Krisztina meglepődve hallgatta, hogy még mindig mennyi előítéletességgel találkozni a tetoválásokkal kapcsolatban. Más a megítélése egy nőnek, amíg kiskosztümben tárgyal mint ügyvéd, és más, ha kiderül, hatalmas tetoválás ékesíti. "Izgalmasnak találom a témát, évek óta terveztem foglalkozni vele, megmutatni ezeket az érdekes nőket. Felhívást tettem közzé, hogy keresek tetoválást viselő nem modell lányokat. Kértem, írják meg történetüket, mikor és miért kezdtek tetováltatni, mit viselnek és miért pont azt választották", mesélte, mikor felkért, hogy készítsek riportot a projekthez készült képeihez. Közösen kiválasztottunk a jelentkezők közül három különböző stílusú lányt, akikkel egy kávézó teraszán kerekasztalbeszélgetésbe fogtunk.

Mit viselsz a bőrödön?

Rohmann Réka tizenhárom évesen határozta el, hogy tetoválása lesz. Nem volt kiforrott elképzelésem arról, miért van szükségem rá, a divat és lázadás vezérelt, kivártam a tizennyolcadik szülinapom. A negyvenes, kétgyerekes családanya, Mátyássy Gabriella (Gabesz) viszont nagyon korán, tizennégy esztendősen vállalkozott az elsőre. Saját magam készítettem tű, tinta és némi cérna segítségével, vagyis a sittes módszerrel. A térdembe ütögettem bele egy udzsat-szemet – épp Indiana Jonesba voltam fülig szerelmes. Harmadik szereplőnk, Szászné Nikoletta (Niki) meggyőződése, hogy minél tovább érdemes várni ezzel, minimum a nagykorúságig. Harmincnyolc éves anya vagyok, és csak három éve gondoltam, hogy elég kiforrott a személyiségem, és bevállalhatok egy tetoválást. Jó, ha kivárod, mikor már önálló gondolataid vannak, akkor azt varratod magadra, ami téged tükröz, különben szinte biztos, hogy megbánod, ahogy a lányom is. Szalonokban tizennyolc év felett bárki kérhet magának tetoválást, azért sem előbb, mert növésben a bőr nyúlik. Ilyen fiatalon érdemes a szülőkkel megbeszélni, a konfliktus vagy a titkolózás elkerülése miatt. Réka annak idején nem mondta el otthon, hogy tetováltatott. Anya nem tudott a tetkókról, több mint négy éven át sikerült takargatnom, csak miután meglett a diplomám, mutattam meg neki. Tartottam attól, ha látja, hogy szaporodnak rajtam a tetoválások, amik a társadalomban előítéletekhez kapcsolódnak, félteni fog. Mikor elmondtam, mintha rabláncoktól szabadultam volna. Nemrég múltam huszonhárom, tíz tetoválásom van. A hátam alsó felén oldschool minta: ápoló és orvos egymással szemben. Az ápolói szakmában találtam meg, amiről azt hittem, hogy az orvoslásban fogom. Orvosnak készültem kislány korom óta, úgy hittem, így emelkedhetek ki igazán és tehetem büszkévé a szeretteimet. Ám a presztizs nem minden. A figurák alatt a felirat erre vonatkozik: Hate me today – Thank me tomorrow. Az orvos mellett kígyó van, színe és mintázata megegyezik egy halálos mérgű fajtáéval, de ez kaliforniai királysikló, védekezésként álcázza magát. Az ápoló melletti rózsa a nőiességet fejezi ki, mellette a fecske a családot és hűséget szimbolizálja. Bal oldalamra oroszlánt varrattam, lóval kapcsolódik össze, a jobb lábamon egy róka és egy csorba nyíllal átlőtt nyúl. Bal lábamon szintén van rókás motívum, combomon és mindkét vádlimon a Léon, a profi két főszereplője. Gabesz mintái eklektikus hatást keltenek, nála a stílusok keverednek. Tetoválásaim nagy része a családról, Istenről és a mágiáról szólnak. Anyuék oldaláról régi evangélikus lelkészcsalád a miénk, nagyapám vallástörténész-püspök volt, apám vegyészként dolgozott, és sokat varázsolt otthon. Az első motívum Jézus nevének rövidítése, IHS, ezt követte teljes hátam kitetoválása. Dürer metszetét választottam, amin Mihály arkangyal dárdájával ledöfi az ördögöt, és a pokolba taszítja. Katartikus élmény volt az öt héten át tartó fájdalom megélése, míg a szent kép a bőrömre került. Sorban a többi: négysoros misztikus szöveg a csuklómra, az élet vizének jele az alkímiából. Karomat növények, lepkék, bogarak tarkítják, bal vállamon Orion, a vadász látható, testén a csillagkép is megjelenik, egy gimnáziumi emlék ihlette. Jobb vállamra női arcképet varrattam, mikor édesanyám beteg volt, nagymamám és anyu arca köszön vissza, kifejezi a vagányságot és a női öntudatot. Huszonharmadikán születtem, e szám jelentős az életemben, testem négy pontjára tetováltattam. A legújabb motívum a Mindent Látó Szemet ábrázolja. Niki az első tetkója után – mely a végtelen szerelmet szimbolizálja, két egymásba kulcsolt geometrikus mintával –, csak virágszimbólumokban gondolkozik, melyek az örök virágzást jelképezik, életkortól függetlenül. A kor csupán egy szám, nem sokat jelent, a huszonkilencediknél leragadtam. Teszek azért, hogy sokáig fiatalnak érezhessem magam: nem plasztikai műtétek, hanem egészséges táplálkozás, edzettség és boldog, kiegyensúlyozott élet.

"Élni és élni hagyni"

Mindnyájan terveznek újabb tetoválásokat. Gabesz a jobb alkarjára édesapja képét szeretné, amint varázslóként egy gömblombikból gomolyog elő, kezében bűvészkártyával. Izgatottan várja, mert mint mondja, mindig az új szerzeményért rajong legjobban. Réka júniusban készül a tizenegyedikre, Klimt Anya gyermekével című festményét választotta mintának a balkarjára. Niki a gerincvonalát varratja végig apró, futó növénymotívummal. Egy egészet alkotnak a tetkóim, nem teszek különbséget köztük, a részemmé váltak, nélkülük üresnek, meztelennek érezném magamat. A mottóm: Élj a mának! Gabesznek szintén van jelmondata. Élni és élni hagyni – ahogy Mrs. Hudson osztja meg életszemléletét Sherlock Holmes-szal. A tetoválás önkifejezés, művészet, életérzés.

Összetartozás és elkülönülés, tolerancia, elfogadás és katarzis. Egymás iránt érzett szeretet, odafigyelés. "Amikor a bőrömre nézek, eszembe jut, hogy merek bátran élni, önmagam lenni egy olyan világban, ahol megmondják, mi a jó irány, öltözködésre, hajviseletre, bőrszínre és minden egyébre vonatkozóan. Idegen, lázító és félelmetes, ha megmutatod az egyéniséged. Belenézek a tükörbe és azt érzem, így vagyok egész, ezek a minták hozzám tartoznak, alakuló történetem ecsetvonásai saját vásznamon. Sokszor álarcot viselünk, hogy énünket elfedve be tudjunk illeszkedni a társadalomba", mondja Réka.

És mi a helyzet az előítéletekkel?

Nikit már az első tetoválása megváltoztatta, és azóta is alakul személyisége, ahogy gyarapodnak testén a virágok. Ez a fajta jellemváltozás általános lehet, állapítja meg a másik két lány helyeslő bólintásától kísérve. Szeretek kiemelkedni a tömegből, ezt főleg a folyamatos tetováltatással érem el. A magamon viselt képek megmutatják személyiségemet. Gabesz hasonlóan vélekedik. Az elején nem gondoltam, hogy a tetoválás ennyire meghatároz, ahogy egyre többet tetováltattam, késztetést éreztem, hogy megmutassam másoknak, szívesen beszélek a motívumokhoz kapcsolódó történeteimről. Tetkóimon keresztül a lelkemet tárom föl, s habár ez merészségnek tűnik, nekem örömöt okoz.

Réka viszont Nikivel és Gabesszel szemben leplezni próbálja magát, ebben szerepe van a munkahelyi elvárásoknak is. "Ápolóként dolgozom, a fehér formaruhában könnyebb elrejteni tetoválásaimat, aki nem lát ruha nélkül, ki sem nézné belőlem. Nem célom, hogy mások is lássák, így is kapok bírálatokat munkatársaimtól, nem mindig tudom titkolni, az erősebb körvonalak jó megvilágításban átütnek. A betegek részéről viszont sosem volt negatív visszajelzés, ha észre is veszik, inkább beszélgetésre sarkallja őket; előkerülnek katonatetoválásaik stb. Ha jól érzed magad a bőrödben, béke van a lelkedben, mindegy, hogyan néz ki a tested. Sztereotípiák, ítélkezések mindig voltak és lesznek, de az emberek egyre elfogadóbbak, vagy csak engem hagy hidegen, ki mit gondol." Gabesz is a találkozott előítéletekkel. "Gyakran a külsőm alapján el sem tudják képzelni, hogy egyetemet végzett fémrestaurátorként dolgozom, húsz éves szakmai gyakorlattal, ahogy azt sem, hogy két jólnevelt kiskamasz gyerekem van." Niki az idősebb korosztályban tapasztalt előítéletességet. "A strandon rendszeresen kapok beszólást idősebb emberektől. Ezzel együtt a tetovált testnek egyre nagyobb a társadalmi elfogadottsága, ez különösen az elmúlt három-négy évben változott."

Két lábon járó múzeum

Mindhármójuktól megkérdezem, hogyan választanak tetoválót. Niki összes tetoválását ugyanaz a hölgy készítette, korábban jól utánanézett, ajánlások alapján választotta ki.

"Találkoztam vendégeivel, hogy lássam, milyenek az alkotásai élőben, olyanokkal is, akik régen varrattak, hogy teszteljem a tartósságot. Az üzletközpontokban való tetoválásról mindenkit lebeszélnék." Gabesz a témához választ specialistát. "Megnézem a portfólióját, megismerkedünk, aztán belevágunk. Csak egyszer nem sikerült jól, egy hirtelen elhatározásom vezetett meggondolatlansághoz, lefestettetem az "immortal", a halhatatlanság szóval". Réka eddig négy garfikust bízott meg, szerinte sok képzőművész vállal másodállásban tetováló munkát. "A művészi értéket keresem, ha ránézek a bőrömre, művészeti alkotásokat látok, melyek folyton inspirálnak. Olyan vagyok, mint egy két lábon járó múzeum!"

Krisztinát, bár bőrén nincsenek minták, vonzza a tetkós világ, évek óta vágyott fotósorozatot csinálni a témában, és örül, hogy ez most megvalósulhatott. Bátrak a tetovált emberek, hogy mernek kitenni belsőjükből valamit.

"Célom, hogy a munkám ne csak egy kattintás legyen, a rendelkezésemre álló rövid idő alatt mindig a belsőt keresem, hogy képeimen valamit megörökítsek belőle. A tetovált lányoknál a szokásosnál könnyebb dolgom volt."

Megjelent: Glamour magazin, 2018. októberi szám