Tényleg létezik szerelem első látásra?

Nos, több kutatás szerint is lehetséges, hogy gyorsan lenyűgözzön valaki, de amit az első találkozáskor érzel, tűnjön az bármilyen erősnek, aligha valószínű, hogy szerelem. Ha erős vonzerőt érzünk, hajlamosak lehetünk szerelemként tekinteni rá, de ilyen esetben jobb az óvatosság.

Ha belenézel a másik szemébe, hamar lehetnek elképzeléseid arról, hogy mennyire megbízható, intelligens, érzelmes típus, és talán azonnal meglátod benne azt is, hogy el tudnád-e képzelni szexuális partnerként. Mindezek gyorsan segíthetnek eldönteni, hogy összepasszolhatsz-e a másik személlyel, úgy, hogy még egyetlen szót sem szóltatok egymásnak. Pontosan ettől érezheted úgy, mintha első látásra szerelembe estél volna.

Miután az agyad úgy regisztrálta az illetőt, mint aki szóba jöhet szexuális partnerként, automatikusan szemezni kezdesz vele, amiben ha partneted lesz, megbizonyosodhatsz arról, hogy a vonzalom kölcsönös. Tehát amikor úgy tűnik, hogy többedszerre is összeakad a tekinteted egy idegenével, akkor valójában már meglepően sok információcsere lezajlott a fejetekben. Ezek a folyamatok viszont sokkal inkább fizikai, mintsem érzelmi alapúak.

A fizikai vonzalom egy kapcsolat megalapozásához ugyan elengedhetetlen, viszont nem jelent egyet a szerelemmel. A szerelemhez mély megértés és elfogadás kell, ami több időt vesz igénybe, és az idő múlásával fokozatosan növekszik. Ahhoz tehát, hogy feltárd, valójában mit érzel aziránt a személy iránt, aki már elsőre felkavaró érzéseket váltott ki belőled, két dologra biztosan szükséged lesz; térre és időre, hogy valóban mélységeiben megismerd, ki lakozik abban a személyben, akiről úgy vélekedsz, hogy talán tényleg már első látásra beleszerettél.