Tényleg frissen a legjobb a szerelem?

Ha a szerelemről van szó, sokan szeretnek olyan nagy szavakkal dobálózni, mint az „örökké”. De vajon mekkora esély van rá, hogy tényleg örökké tart a szerelem? És ha örökké is tart, megmaradhat olyannak, mint amilyen a kapcsolat kezdetén volt; vagy a pillangók helyett csak unalmat fogunk érezni, mikor a szerelmünkre nézünk? Egy orosz mondás szerint mind a tojás, mind a szerelem akkor a legjobb, amikor friss.

A nagy kérdés, hogy „holnap is szeretni fogsz-e?”

Carole King egy fontos, mindenkit foglakoztató kérdést vet fel: „Holnap is szeretni fogsz, vagy ahogy az éjszaka elmúlik, úgy a szerelmed is?” Erre a kérésre sokan keresik a választ.

Számos kutatás kimutatta, hogy a szexuális vágy és a szexuális aktivitás egyre csak csökken az idővel. A házaspárok szexuális aktivitása körülbelül felére csökken egy év házasság után, mint amilyen az első hónapban volt; és ez idővel csak egyre drasztikusabban csökken. Ez nincs máshogy a homoszexuális pároknál sem. Úgy tűnik, egy idő után inkább társként tekintenek egymásra a párok, ahol a szexuális vágy háttérbe szorul a mindennapi teendők mellett.

Annak ellenére, hogy a szexuális vágy idővel csökken; szerencsére több kutatás azt is kimutatta, hogy a párok nagy része még évtizedek után is nagy szerelemben él. Daniel O’Leary és kollégái 274 házaspárt kérdeztek meg, hogy mondják el, mennyire szerelmesek a párjukba. A több, mint egy évtizede házasok 40%-a azt nyilatkozta, hogy nagyon szerelmes. Úgy tűnik, mégsem változik a szerelem olyan sokat az idő elteltével, hiszen azok is 40%-ban mondták, hogy nagyon szerelmesek, akik már több, mint harminc éve házasok.

Bianca Acevendo egy hasonló kísérletet végzett olyan házaspárokkal, akik átlagosan huszonegy éve voltak házasok és azt nyilatkozták, hogy nagy szerelemben élnek. Ezeknek a pároknak fMRI-al szkennelték az agyát miközben a partnerük képét mutatták nekik. A kutatás eredménye megmutatta, hogy az agyban ugyanolyan folyamatok játszódtak le, mint azoknál, ahol még friss volt a szerelem érzése.

Változás és bizalom

A legtöbb ember akkor él meg intenzív érzéseket, amikor jelentős változások következnek be az életében, legyen az negatív vagy pozitív. Ez viszont azt támasztja alá, hogy nehéz megtartani a szerelmet, hiszen a változás nem egy fenntartható állapot. Ha sokáig áll fent a változás, az már állandónak fog számítani. Az, hogy csak a változás izgat minket igazán, evolúciós okokkal magyarázható. Nagyobb az esély a túlélésre, ha a változásra koncentrálunk, így például kiszűrhetünk egy veszélyhelyzetet, ami akár az életünkbe is kerülhet.

A változásra való vágy mellett nagyon fontos szempont a hosszútávú partner választásában a bizalom és a hasonlóság. Ilyen a kis korkülönbség, egyező politikai és vallási nézetek; mérsékelt hasonlóság van az intelligenciában és végzettségi szintben, valamint az értékrendben; viszont a párok tulajdonságai meglehetősen különbözőek. A rövidtávú kapcsolatokban, ahol nem elkötelezettek a partnerek, ott inkább megfigyelhetőek nagyobb különbségek.

Önmagában sem a változás, sem a hasonlóság nem eredményezi az intenzív érzéseket. Ezek együtt adják meg azt, ami a hosszútávú szerelem kulcsa. A változás inkább pillanatnyi, intenzív érzelmeket vált ki az emberből; míg a hasonlóság az, ami segít hosszútávon fenntartani a kapcsolatot.

Romantikus intenzitás és mélység

A romantikus mélység túlmutat a romantikus intenzitáson és a szerelmet tartósabb, tágabb szögből közelíti meg. A romantikus intenzitáshoz elengedhetetlen a külső behatás és változás. A romantikus mélységben viszont fontosabb a bizalom, a stabilitás és a fejlődés. Ha a szerelemről van szó, az újdonság és a biztonság egyaránt elengedhetetlenek. Fontos, hogy új tapasztalatokkal gazdagodjanak a szerelmesek, így nem laposodik el a kapcsolat; viszont a biztonság az, ami segít megtartani a szerelmet.

Ugyanígy fontos elkülöníteni a mulandó élvezeteket és a hosszan tartó elégedettséget. A felszínes örömök előnye, hogy gyorsan megadják az elégedettség érzését, pillanatnyilag nagyon boldog lehet tőle az ember, viszont ezek hamar el is múlnak. Ezek nem mélyreható élmények, csak felszínes örömet okoznak, ám annál veszélyesebb lehet, ha valaki ezt túlzásba viszi. A tartós elégedettség sokkal mélyebbre hatol, nagyobb kapacitást igényel, ám ez vezet a tartós boldogsághoz.

A „tojás és öregedő bor” példája

Egy orosz mondás a szerelmet a tojáshoz hasonlítja: mindkettő akkor a legjobb, amikor friss. A tojás esetében két szempontot tartunk szem előtt, ha fogyasztani kívánjuk: legyen finom és tápláló. A tojás esetében könnyebb dolgunk van, hiszen mindenki egyetért abban, hogy frissen a legjobb. A szerelem ennél komplikáltabb téma. Ha maradunk a tojásos hasonlatnál, tekintsük az izgalmat az „íznek”, a mély kapcsolatot pedig „táplálónak”. Egyetérthetünk abban, hogy akkor a legizgalmasabb a szerelem amikor friss, viszont a mély kapcsolat kiépítéséhez idő kell. Ha nem is marad örökké „forró” a szerelem, fontos, hogy melegen tartsuk a kapcsolatot.

Ha a szerelem frissességét tartjuk a legfontosabbnak egy kapcsolatban, akkor elzárjuk magunktól azt a lehetőséget, hogy egy hosszantartó, kiegyensúlyozott párkapcsolatban éljünk. Ugyanis mindig lesz frissebb, izgalmasabb; és ha mindig csak ezután megyünk, elveszítjük azt, ami igazán fontos: a mély kapcsolatot. Ez persze nem azt jelenti, hogy fel kell adni a vad, friss szerelmet, viszont fontos szem előtt tartani, hogy nem csak ez az egyetlen szempont.

Ha egy pár kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatban él; boldogabbak és nyugodtabbak lesznek. Mivel biztonságban érzik magukat egymás mellett, így közösen olyan élményekkel gazdagodhatnak, amik megőrzik a kapcsolat „frissességét”.

Habár a tojás legjobb frissen, ezzel ellentétben a bor az idő elteltével egyre jobb lehet. Ebben hasonlít a kapcsolatokra is; ám ez számos külső és belső tényezőtől függ. Viszont ha dolgozunk a kapcsolaton és a problémákon, idővel csak erősödik a szerelem és a kötelék.

Szerző: Bajmóci Vivien