Te is állandóan sütsz? Lehet, hogy a birka-effektus áldozata vagy
Nézzük csak, mi is történt az elmúlt hetek során. 32 nappal ezelőtt volt az utolsó nap, amikor még reggel dolgozni indultam. Persze akkor még csak elméletben tudtuk, hogy mi fog történni a következő hetekben, és bármennyire is színes valakinek a fantáziája, a valóságot meg sem közelítette az elképzelés. Hogyan is tudtuk volna elképzelni, hiszen soha nem volt részünk korábban ilyen helyzetben. Nagyszüleink azonban - lehet, hogy csak halványan, de emlékeznek a háborús időkre, és máshogy gondolkodtak. Amikor utoljára otthon voltam, februárban, nagymamám már akkor megemlítette, hogy vásároljak száraz élelmet, mert nem lehet tudni, mi lesz ebből a nyavalyából. Viccesen megjegyeztem, hogy: Mamma, nyugalom, nem háború van, nem kell lisztet venni.
Ezeket láttad már?
Aztán az utolsó héten, amikor még bejártam dolgozni, már tapasztaltam, hogy egyre többen mondták a környezetemben, hogy vettek lisztet, lencsét, tésztát, konzerveket. Én úgy voltam vele, hogy általában egy citrom van a hűtőmben, sütni pedig évente egyszer szoktam karácsonykor, köszönöm, nem szeretnék változtatni a szokásaimon. Aztán persze hallottam, hogy már nem lehet ezt, meg azt kapni. Először el se hittem, majd bementem egy boltba és tényleg ki volt fosztva. Minden második Facebook-bejegyzés erről szólt, és minden felületen erről írtak. Azon a napon, amikor utoljára dolgoztam, én is levadásztam pár dolgot, sőt egy online rendelést is leadtam. És bizony volt benne liszt, konzervek, tészta, és még egy csomó más dolog. Azóta olyan dolgok sülnek meg a konyhámban, amiket korábban maximum pékségben láttam. Miért? Azóta is meg tudom oldani a bevásárlást, persze nem szívesen megyek ki, de azért bezárva sem vagyok. És azóta sem kívánom jobban a kelt tésztát és a vajban tocsogó desszerteket, mégis elkészítem őket. Valamiért napok óta Solomon Asch konformitás-kísérlete jár az eszemben. Nyugalom, nem egy konspirációs teóriát fogok vázolni. Csupán azt, mi történt a fejemben, és talán a tiédben is pár hét alatt.
Solomon Asch 1951 és 1966 közötti végzett kísérletei a konformitás erejét vizsgálták.
Arra volt kíváncsi Asch, hogy az egyének mennyire engedelmeskednek a csoport nyomásának. A kísérlet során a résztvevőknek két kártyát mutatnak. Az első kártyán egy vonal szerepel, ami viszonyítási alapul szolgál, a másik kártyán pedig három különböző hosszúságú vonal látható. A feladat nagyon egyszerű, egymás után hangosan el kell mondaniuk, hogy szerintük a három vonal közül melyik azonos hosszúságú az első kártyán látható vonallal. A helyes válasz teljesen egyértelmű, hiszen a vonalat hosszúsága nagymértékben eltér. A csoport tagjai közül, egy ember kivételével mindenki beépített ember volt, és szándékosan rossz választ adtak. Az első és második körben a beépített emberek jó és rossz válaszokat egyaránt adtak, a harmadik körben azonban már hat beépített ember válaszolt szándékosan rosszul. Őket követve kellett válaszolnia a ˝nem beépített embernek˝, akinek fogalma sem volt róla, mi történik. A következő körben fokozták a dolgot és még több rossz válasz hangzott el, így a valódi résztvevő egyre feszültebben, bizonytalanabbul mondta ki jó válaszát. A kísérlet eredménye az volt, hogy a véleményével egyedül maradt személy 37 százalékban csatlakozott a helytelen választ adókhoz. Pedig egyértelműen tudta, hogy nem az a jó megoldás.
Asch kísérlete bebizonyította mekkora ereje van a környezet általi nyomásnak, és milyen könnyen engedelmeskedünk másoknak. Milyen könnyen befolyásolhatók vagyunk.
Én bevallom, a birka-effektus áldozata lettem.
Van pár grammod? Akkor élesztő-nagyhatalom vagy: avagy hiánycikkek napjainkban
Van pár grammod? Akkor élesztő-nagyhatalom vagy: avagy hiánycikkek napjainkban
Talán száz százalékosan változtatni nem tudunk ezen, hiszen az online térben folyamatosan ingerek érnek minket, pillanatok töredéke alatt rengeteg információval találkozunk. Néha tudatosan fel sem dolgozzuk az információt, mégis ott mocorog valahol az agyunk egy rejtett, hátsó fiókjában, és mint egy pollen az orrunkat, úgy piszkálja a tudatunkat. Sajnos ilyen könnyen kiszámítható lények vagyunk, de talán, ha elismerjük, és felismerjük, akkor enyhíteni is tudjuk valamilyen szinten. Nem csak a járvány ideje alatt, hanem általánosságban is. Hiszen a közösségi oldalakon, az online világban folyamatosan kiszolgáltatott helyzetben leszünk.
