„Az igazi emlékek nem a képernyőkön élnek” - Ezért fontosabb a jelenlét, mint a tökéletes fotó
A gyermekkori emlékek megörökítése természetes szülői ösztön, de vajon milyen árat fizetünk azért, hogy minden pillanatot dokumentálunk? Bár a technológia már lehetővé teszi, hogy folyamatosan rögzítsük a gyerekeink életének minden mozzanatát, tényleg ez a legjobb módja annak, hogy jelen legyünk az életükben?
Ezeket láttad már?
A szülők gyakran úgy érzik, hogy a telefonjukkal kell megőrizniük a gyerekeik legfontosabb pillanatait – egy balettelőadás, egy focimeccs vagy egy hócsata soha nem ismétlődhet meg ugyanúgy. De miközben igyekszünk mindent rögzíteni, sokszor éppen a lényeget veszítjük el: az adott pillanat valódi megélését.
A fényképezés és videózás iránti megszállottság ára
A szülők régen is próbálták „megállítani az időt” – csak más eszközökkel. Az emlékek megőrzése mindig is fontos volt a családok számára. Babakönyvek, első levágott hajtincsek, régi bizonyítványok, kézzel írt versek és aranycsillagos dolgozatok mind azt a célt szolgálták, hogy felidézhessük a múltat. A technológia fejlődésével azonban a dokumentálás módja is radikálisan megváltozott.
Ma már szinte minden szülőnél ott van az okostelefon, és az a belső késztetés, hogy mindent megörökítsen – mert mi van, ha egyszer visszanéznénk és nem lenne róla felvétel? A gond csak az, hogy miközben tökéletes felvételeket próbálunk készíteni, talán észre sem vesszük, hogy közben kimaradunk a pillanat valódi átéléséből.
Egy szülő például felidézte, hogy annyira el volt foglalva lánya acro dance előadásának rögzítésével, hogy amikor hazament, nem emlékezett arra, milyen érzések kavarogtak benne az előadás alatt. A videó sem volt különösebben jó – viszont a saját élménye elveszett.
„Ez csak egy ártatlan fotó a 7 éves lányomról” - Íme a gyermekek online kizsákmányolásának hátborzongató valósága
A kollektív élmények varázsa: Miért veszítjük el a közösségi kapcsolatokat is?
Nemcsak a gyerekeinkkel való kapcsolatunk sínyli meg a folyamatos dokumentálást, hanem a közösségi élmények is háttérbe szorulnak. Amikor egy koncerten vagy egy gyerekelőadáson minden szülő a telefonját tartja a levegőbe, egyénivé válik egy olyan pillanat, amely eredetileg közösségi élmény kellene, hogy legyen.
A kutatások szerint az úgynevezett „kollektív pezsgés” (collective effervescence) érzése – az a felemelő élmény, amit egy közösen átélt esemény ad – fontos szerepet játszik a mentális jóllétünkben. Egy focimeccsen, amikor együtt izgulunk a szülőtársainkkal, egy balettelőadáson, amikor együtt érzékeljük a szépséget, vagy akár egy iskolai ünnepségen, amikor együtt nevetünk egy aranyos gyerekmondaton, ezek az apró momentumok mélyebb kapcsolódást teremtenek közöttünk. De ha mindannyian a képernyőinket bámuljuk, ezt az élményt elveszítjük.
A gyerekek is érzékelik ezt a változást. Egy pszichológiai tanulmány szerint, amelyet a Journal of Child and Family Studies közölt, a gyerekek észreveszik, ha a szüleik túl sokat használják a telefonjukat környezetükben, és ez gyakran azzal jár, hogy kevésbé érzik magukat fontosnak. Ha egy gyerek fellépés közben a szülőt keresi a tekintetével, és azt látja, hogy anya vagy apa a telefonjába merülve filmez, az üzenet egyértelmű: a készülék fontosabb, mint a pillanat megosztása.
A mindennapok szépsége gyakran akkor tűnik fel igazán, amikor már késő. Thornton Wilder Our Town (A mi kis városunk) című darabja pontosan ezt a témát járja körül. Az egyik jelenetben a főszereplő, Emily Gibbs visszatér gyerekkorába, és rájön, mennyi apró, csodálatos pillanat mellett ment el anélkül, hogy észrevette volna. „Ó, Mama, csak nézz rám egy percre, mintha igazán látnál!” – mondja kétségbeesetten a múltban élő anyjának, aki a hétköznapi teendőivel van elfoglalva.
Ez a jelenet mély üzenetet hordoz a mai szülők számára is. A mindennapi élet varázsa sokszor csak utólag válik nyilvánvalóvá, amikor már nem lehet visszamenni az időben.
A gyermekek életének dokumentálása kontra jelenlét: Hol a határ?
Nem az a megoldás, hogy soha többé ne készítsünk fényképeket, hanem az, hogy tudatosabban dokumentáljunk. A gyerekek természetesen szeretik visszanézni a róluk készült felvételeket, de a folyamatos dokumentálás hatására egyre inkább kialakul bennük az a meggyőződés, hogy a megélt pillanatok csak akkor értékesek, ha rögzítésre kerülnek.
Az online világ része a mindennapjainknak, de nem kell, hogy uralja azt - szakértő segít, hogyan őrizheted meg a mentális egészséged a digitális korszakban
A közösségi média és a digitális világ már így is óriási nyomást helyez a fiatalokra. Egy tanulmány szerint a tinédzserek 60%-a érzi úgy, hogy folyamatosan tökéletes képet kell mutatnia magáról az online térben. Ha a szülők is állandóan rögzítik és megosztják a gyerekek pillanatait, az csak tovább erősíti ezt a nyomást.
Hogyan lehetsz jobban jelen a gyermeked életében?
Egy egyszerű megoldás segíthet: tudatosan szabályozd a telefonhasználatodat az ilyen pillanatokban. Ha egy fellépésen, focimeccsen vagy szülinapi bulin vagy, próbáld ki a következőt:
- Készíts néhány fotót vagy egy rövid videót az esemény elején, majd tedd el a telefont!
- Figyelj a gyermeked reakcióira, a pillanatok szépségére!
- Ha keres téged a szemével, nézz vissza rá, mosolyogj, mutasd meg, hogy teljes figyelmedet neki szenteled!
Ez történik, ha egy hétig egyáltalán nem használod a Facebookot és az Instagramot: félelmetes, de a lehető legjobb értelemben
Ezek azok az apró, de annál fontosabb gesztusok, amelyek sokkal mélyebb nyomot hagynak egy gyermek emlékeiben, mint egy tökéletesen megkomponált videó.
Az igazi emlékek nem a képernyőkön élnek, hanem a szívünkben és az elménkben. Talán nem fogunk minden mozzanatot megörökíteni, de ha teljes figyelmünkkel jelen vagyunk, azok a pillanatok örökre velünk maradnak – telefon nélkül is.
