„Rossz anya és családromboló nő, aki el merte hagyni a férjét egy másik férfiért” - Keresztre feszítés kommentben, ahogy csak a mi trolljaink tudják
Egy nőt még ma is három váddal lehet a legkönnyebben kicsinálni. Szar anya, szar feleség és a legnagyobb klasszikus: egy kurva. Most erről az utolsóról lesz szó. Nameg arról, hogy milyen sokan lesznek hirtelen az igazság szentéletű bajnokai, ha megérzik a vérszagot.
Ezeket láttad már?
2014-ben robbant a botrány, ami csak mint a „prostiper” járta be a honi sajtót. Már akkor felröppentek nevek és arról szóltak a hírek, hogy közismert személyiségek ülnek a tanúk padján. Akkor is felmerült egy Miss Hungary - győztes neve, ahogy a napokban is egy másiké. Kezdjük az elején: hogy történhetett meg ez egyáltalán?
A hatályos magyar törvények szerint a szexmunka (már ha ebben az esetben egyáltalán megvalósult), nem bűncselekmény. A prostitúció az, de nem a prostituált követi el, hanem a futtató, aki üzletszerű kerítés vagy emberkereskedelem bűncselekményt valósít meg. Éppen ezért 2014-ben és most is csak tanúként idézték be azokat a nőket, akiket a vád szerint a futtatással vádolt személyek arab országokba közvetítettek, hogy ott kellemes társaságot, adott esetekben pedig szexuális szolgáltatást nyújtsanak dúsgazdag sejkeknek, üzletembereknek.
Az, akit ilyen ügyben tanúként hallgatnak meg, kérheti az adatai zártan kezelését, amit nyilvánvalóan megtesz az, akit mint korábbi prostituáltat idéz be a bíróság. Életszerűtlen, hogy bárki ne élne ezzel a lehetőséggel, főleg, ha ismert ember az illető. Folyamatban lévő ügyről van szó, így több szempontból is lényeges, hogy a tanúk neve ne kerüljön nyilvánosságra, de ha a per lezárult volna, a zártan kezelendő adatok kiszivárogtatása továbbra is bűncselekmény lenne. Így aztán bárkinek, aki értesült a sajtóból a szivárogtatásról, lehetősége van arra, hogy - állampolgári kötelességének eleget téve - megtegye a feljelentést ismeretlen tettes ellen, aki feltehetően jogosult volt az iratbetekintésre és a periratból minden bizonnyal jogsértő módon kifotózta a tanúk listáját, majd arról egy kivétellel minden nevet kitakarva átadta azt a sajtónak. Na de ha el is indulna egy nyomozás, esetleg elkapnák a szivárogtatót, mi lesz azzal, akit - történetesen előrehaladott terhesen - most a szájára vett az internet népe, hogy őrjöngő tort üljenek felette?
Anyanyelve: ítélkezés
A legtöbb hozzászólás, amit olvastam a klasszikus “minek ment oda” érvelést alkalmazza: tudta, mit csinál, tudta, hogy ezután a szabályok szerint nem indulhatott volna szépségversenyen, mégis megtette, számíthatott rá, hogy ez egyszer kipattan. Mi több, meg is érdemli, hogy így esett és szájára vette a világ, ráadásul még eredeti Gucci táskája is van. (Nem túlzok, azt a táskát többen komolyan fájlalták.) Meg persze amúgy is egy értéktelen, kamu életével villogó senki, aki - dobpergés - rossz anya és egy családromboló nő, aki el merte hagyni a férjét egy másik férfiért. (Ennek a java nyilván - nem éppen jóindulatú - feltételezés.) A közösségi médiát szokás szerint ellepték a szentéletű erkölcsi nagyságok, akiknek anyanyelve az ítélkezés. És akik lubickolnak abban, hogy ízekre cincálhatnak valakit, akit maguknál szebbnek, szerencsésebbnek, boldogabbnak és csillogóbb életűnek látnak.
Saját döntés vs. rendszerszintű probléma
Az nem sok embert érdekel, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy valaki másfél évtizede (vagy bármikor) pénzért szexelt. Viszont legyen rálátásunk arra, hogy általában hogyan és miért kerül bárki a szexiparba. Tökéletesen önként, érett döntést hozva vagy (érzelmi vagy fizikai) kényszer hatására, esetleg kilátástalan helyzetéből adódóan? Felmerülnek-e szociális és/vagy bűnügyi kérdések? Az ellátórendszer, a szociális háló hiányossága, (drága, államilag nem finanszírozott gyógykezelés egy családtagnak, egyetemi tandíj, a család reménytelen anyagi helyzete, beszakadt hitel stb.), az alvilág, (emberkereskedelem vagy üzletszerű kerítés), esetleg a szocializáció (OnlyFans, Sugar baby-k, Instacelebek, könnyűnek hitt pénz ígérete stb.) áll a háttérben?
Ha bűnügyi háttere van a szexuális szolgáltatásnak, az ugyan az önkéntességet nem feltétlenül zárja ki, de az ügy mindenképp a rendőrségre tartozik, ahogy az is az ő feladatuk, hogy ne csak elkapják a futtatót vagy emberkereskedőt, hanem az is, hogy az efféle hálózatokat üldözzék és felszámolják. Az állami gépezet dolga pedig az (volna), hogy minél hatékonyabban segítsen a lányoknak és nőknek, akik akaratuk ellenére kerültek a szexiparba, illetve kitettek a veszélynek, hogy úgy kerüljenek bele. Köztudott tény a szociális területen dolgozók körében, hogy az áldozatok jelentős részét egyenesen az állami gondozó intézmény elől viszik el az emberkereskedők.
Ha valaki élethelyzetének megoldatlansága vagy megoldhatatlansága miatt dönt a szexmunka mellett, az ugyan a saját döntése, azonban attól, hogy egy döntés a miénk, még nem feltétlenül jókedvünkben hozzuk meg. És aki meghozza, sokszor nagyon fiatal, nem kellően érett ahhoz, hogy minden lehetséges következménnyel számolni tudjon. A most fellángolt boszorkányüldözés (online lincselés) áldozata 2009 és 2011 között lehetett kapcsolatban a per vádlottjaival. Ekkor legfeljebb 18-20 éves lehetett. Nem tudom, ő miért hozta meg a döntéseit, (már ha ezek szabadon hozott döntések voltak), de elég sok levelet kapok, például olyanoktól, akiknek még a lakhatásuk sem volt megoldott, esetleg másképp nem tudtak volna egyetemre menni. Van, akiről évekkel később a környezetében valaki felfedezte az interneten maradt szexhirdetésben a róla készült képeket és megzsarolta, hogy elküldi minden ismerősének. El is küldte. Így lehet könnyedén kicsinálni valakit a múltjával, amelyben semmilyen bűnt nem követett el. (Ez tönkre is tette az érintett - áldozat - nehezen felépített életét, az meg nyilván nem érdekelt senkit, hogy a zsaroló mit keresett a szexmunkásokat hirdető oldalon.) Képzeljük el, milyen lehet ezt átélni várandósan, több mint félmillió Insta-követővel.
A szexiparba való bekerülés okai sokfélék lehetnek és ezeket dolgunk, feladatunk megérteni és kezelni. Ugyanis tény az, hogy a szexuális szolgáltatást nyújtóknak a töredéke az, aki szívből és lelkesen, de legalábbis mindenféle egzisztenciális vagy egyéb nyomás, ráutaltság nélkül választja a pénzkeresetnek ezt a formáját. Az viszont egyikünknek sem dolga vagy feladata, hogy azokat, akik bármikor szexuális szolgáltatást nyújtanak, meg- és elítéljük.
A szabály az szabály?
Sokan jönnek azzal, hogy a most verbális mészárszékre ítélt szépségkirálynő nem indulhatott volna a szépségversenyen, mert annak szabályai tiltották a szexiparban végzett (múltbéli) munkát. Az mellékszál, hogy miért nem indulhatnak szépségversenyen anyák, sem olyanok, akikről valaha készült (fél)akt felvétel, ami szerintem nonszensz. Az, hogy a pornós múlt kizáró ok, szerintem baromság, de oké, mindenki megteheti, hogy saját szabályokat hozzon egy olyan üzleti célú versenyben, ahol bizonyos arculatnak megfelelő, a későbbi együttműködésre alkalmas embert keresnek. De azt milyen alapon várják el, hogy valaki elszámoljon azzal, hogy szexmunkát végzett, ha azt nem a széles nyilvánosság előtt tette?
Az pedig, hogy valaki azért nem indulhatott volna, mert számolnia kellett azzal, hogy egy - akkor már folyamatban lévő - büntetőperben tíz évvel később (heló, magyar igazságszolgáltatás, megint egy ügy, ami tíz évig tart) tanúként szivárogtatják ki a nevét, elég furcsa érvelés. Az meg, hogy azon az alapon, hogy az ilyesmimindig kiderül, távol kellett volna maradnia a versenytől, egyszerűen igazságtalan. (Egy olyan versenytől, aminek az első magyarországi győztese, Molnár Csilla tragikus halálához éppen a verseny és annak utóélete vezetett.)
Nem beszélve arról, hogy az, amit a négy fal között csinálok, rám tartozik, meg arra, akivel csinálom, amíg a társadalomra veszélyes bűncselekményt nem követünk el. Ha eközben mégis megvalósul bűncselekmény, amit nem én követek el és engem ezért tanúként beidéznek, ahogy mindenkit, engem is megillet a jog, hogy ennek rám nézve hátrányos következménye ne legyen. Ez a jog a tíz évvel ezelőtti kiszivárgott nevek, az akkor nyilvánosság elé lökött szépségkirálynő és tévésorozat szereplő esetében és most is súlyosan sérült.
Még mindig a bizonyos skarlát betű
Ami az aktuális ügyön messze túlmutat, az a skarlátbetű kérdése. Hogy mi a csudáért nem bír változni a társadalom széles rétegeiben az erkölcscsősz hajlam, hogy miért merülnek el kéjjel emberek mások gyalázásában, miért szeretnek fröcsögve élvezkedni a más baján és miért az teremti erre a legjobb alkalmat, ha egy nő (akár pénzért) szexel? Mi ez a jogosultságtudat, ez a semmiből jövő felsőbbségtudat? Persze tudom a választ: ha valakit leránthatok a sárba, máris nem kell irigyelnem, sőt, még a Gucci táskát is leverhetem rajta, amire nekem is fáj a fogam, csak pénzem nem lesz rá soha. Megbüntethetem, amiért vékonyabb, magasabb, szimmetrikusabb arcú, mint én vagyok, vagy mert ezt kamatoztatni tudta. Mert ha egy nálam sikeresebb ember évek alatt elért eredményeit láthatom lecsorogni a lefolyón, máris kevésbé érzem nyomorultnak a saját életem.
Sokan előrángatnak most mindent, hogy a híresség a gyerekeivel reklámoz dolgokat, hogy művi képet mutat magáról és az életéről, hogy mosolygós képet tett ki egy temetés után, egyszóval egy sor olyan dolgot, aminek a világon semmi köze ahhoz, hogy most feltehetően bűncselekmény áldozata lett. Az olyan tények, mint egy előrehaladott várandósság sérülékeny állapota, általában különleges oltalomra jogosítanak fel, most „hogy jön ez ide, kit érdekel”. Hogy a nőnek két - hamarosan három - kicsi gyereke van, akikre mindez súlyos hatással lehet, mellékes, de a leginkább fel sem merül. Hogy annak, amivel most tönkre próbálják tenni, semmi köze a fent felsorolt (akár jogosan ellenszenves) dolgokhoz, senkit nem érdekel.
Amit itt látunk, végtelenül szomorú látlelete a társadalmunknak. Egy tipikus hozzászólás: „Megérte hergelni a népet Gucci, armany, (sic!) aranyfuxos pénz s szórással míg a nép zöme palizeren (sic!) él?? Karma dolgozik!” Tehát aki jól él, aki abból él, hogy termékeket reklámoz, az a népet hergeli, mindent megérdemel. Csakhogy ugyanaz a Louis Vuitton hátizsák mindjárt kevésbé érdekes, ha a nagyhatalmú férfi politikus vállán csüng. Bizony, nehéz nem arra gondolni, hogy itt azért is büntetik a célkeresztbe került személyt, mert (fiatal, szép és sikeres) nő.
Aki nem érti, miről szól mindez valójában, annak azt javaslom, nézze meg (akár újra) a Maléna című filmet. És ha még akkor se érti, amikor a feldühödött csőcselék a téren leborotválja Monica Bellucci haját, én mondom, van min elgondolkodni. Ha pedig esetleg egyenesen jó érzéssel tölti el a jelenet megtekintése, akkor azt tudom mondani, hogy nagy a baj a fejben. Én azt mondom, eljött az ideje annak, hogy letegyük a skarlátbetűt. Ugyanis minden ilyen üggyel közvetve te is, én is megkapjuk azt, hogy hol a nő helye és mivel lehet (szabad, sőt, kell!) kicsinálni. Azok a hozzászólók, akik most habzó szájjal gyalázzák a volt szépségkirálynőt, többségükben nők. Nők, akik sajnos nem értik azt, hogy a ribancszégyenítéssel, a #minekmentoda érveléssel saját maguk és a lányaik alatt vágják a fát.
Minden nő szabadon rendelkezik az életéről és a testéről. Aki az ilyen önrendelkezés miatt mást megszégyenít, aki ezért feljogosítva érzi magát más méltóságának megsértésére, az a saját önrendelkezési joga ellen dolgozik. A méltóság elidegeníthetetlen emberi jog, és ha ez a jog a nőket (bizonyos nőket) nem vagy kevésbé illeti meg, akkor bizony nővéreim, jó nagy bajban vagyunk. Jussunk végre túl a (virtuális) kövezésen és gyakoroljunk némi emberséget. Megéri, minden szempontból.
