Miként van jelen a szexizmus a munkahelyeken?

Ahhoz, hogy teljes mértékben tisztába legyünk azzal, hogy miről is van szó valójában, nézzük is meg elsőként magát a fogalmat - a szexizmust -, és annak hátterét.

A szexizmus olyan előítélet, diszkrimináció, amely az emberek nemén vagy nemi szerepén alapul. Legfontosabb ismérve, hogy az egyik fél jelentősebbnek és értékesebbnek gondolja saját magát az ellenkező nemnél; ez a fajta felsőbbrendűség érzet elsősorban a férfiaknál figyelhető meg, akik magukat előrébb helyezve a női nemnél, a férfiuralom igazolásaként a nőket előítéletekkel és hátrányos megkülönböztetéssel sújtják.

Ez a fajta gondolatmenet azonban nem újkeletű, gondoljunk csak vissza az ókori Görögországra, ahol vagy semleges nemként, vagy pedig a férfiakhoz képest alárendelt titulust kapva voltak jelen a nők. De gondolhatunk az Amerikai Egyesült Államok alkotmányára is, amiben végig a “he” személyes névmást használták, jelezve, hogy csak és kizárólag a férfiaknak van joga bizonyos kiváltságokra, a nő pedig nem tartozik bele az “ésszerű” ember értelmezésbe. Ám azt sem szabad elfelejtenünk, amikor a nők jogát kizárólag a férj vagy éppen egy férfi rokon gyakorolhatta, ezzel a nők jogi státuszát a gyermekek, a rabszolgák és a gyengeelméjűek szintjére helyezve; ez az ún. jogfedés intézménye. A férj tulajdonként tekintett emellett a nő testére is, megfosztva őt ezzel a szabad önrendelkezés jogától is.

Ám nem csak régen voltak hátrányos helyzetben a nők, habár manapság valamennyire lazultak az előbb említett durva kötelékek, de a nők hierarchián lentebb való helyezése a mai napig probléma, ami leginkább a munkaerőpiacon tűnik ki (ld. bérszakadék, szülés kapcsán felmerülő problémák, szexuális zaklatás stb.)

Ide tartozik az ambivalens szexizmus fogalma, amely egy átfogó kifejezés arra, hogy egyidejűleg vannak olyan ellentmondásos attitűdök, feltételek és magatartásmódok, amelyek elősegítik a nemi alapú sztereotípiákat, előítéleteket és/vagy diszkriminációt. Kutatók szerint az ambivalens szexizmus a szexizmus két típusát foglalja magában: az ellenséges és "jóindulatú" szexizmust.

Ellenséges szexizmus

Az ellenséges szexizmus negatív sztereotípiákat, értékeléseket tartalmaz egy nemre vonatkoztatva. Ha a nőkkel szembeni szexizmust vesszük figyelembe, ez magában foglalhat olyan kijelentéseket és magatartást, amelyek a nőket általában alacsonyabb rendűvé teszik a férfiaknál, és kiemelik a férfiak magasabb rendű státuszát, illetve ide tartozik a szexuális zaklatás témaköre is. Ellenséges szexizmus lehet:

• Annak megjegyzése, hogy bizonyos feladatok csak és kizárólag „női munkának” számítanak

• Egy értekezleten résztvevő nőket (akik ugyanolyan helyzetben vannak, mint a jelen lévő férfiak) arra megkérni, hogy jegyzeteljenek vagy hozzanak kávét

• Arról nyilatkozni, hogy a nőknek egyáltalán nincs szükségük magasabb fizetésre, mivel van egy férjük, aki „A kenyérkereső” a családban

• Előléptetés eldöntése nőies vagy férfias vezetési stíluson alapulva

• Szándékosan csak férfi alkalmazottak meghívása észrevételek, problémák közlésére egy értekezleteken

Ezenkívül a The Everyday Sexism Project kutatói arról számoltak be, hogy a munkahelyeken a nem kívánt érintés volt a legsúlyosabb probléma, jelezve, hogy a nőknek milyen gyakran kell elviselniük, ha megérintik, megölelik vagy megcsókolják, tapogatják őket munkahelyi körülmények között.

˝Jóindulatú˝ szexizmus

A jóindulatú szexizmusban ellenséges érzések helyett a nőkkel szembeni pozitív érzelmek jelennek meg, de ez a hozzáállás szintén sztereotipizálja a nőket, a tradicionális szerepüket hangsúlyozza. Ez magában foglalja azt az alapfeltevést, hogy a nők valamilyen szempontból alacsonyabb rendűek, valamint csak a hagyományos nemi szerepekre kell korlátozódniuk, vagy éppen a férfiak védelmére szorulnak. Azonban a pozitív hozzáállás ellenére is ugyanolyan káros a nőkre és általában a nemek közötti egyenlőségre, mint az ellenséges szexizmus.

A munkahelyen a jóindulatú szexizmus több száz különböző módon jelenik meg. Például egy menedzser azért nem kért fel egy női alkalmazottat, hogy csatlakozzon egy üzleti vacsorához egy fontos ügyféllel, mert feltételezte, hogy a nő részt akar venni a fia focimeccsén; vagy éppen egy vezérigazgató fontolóra vette, hogy meghívja a társaságában a legjobban teljesítő nőt egy társasági eseményre a társaság vállalati igazgatóságával. De úgy vélte, hogy aznap este inkább a lánya előadására menne el, ezért végül nem hívta el. Mégis elismerte, hogy ugyanarra az összejövetelre meghívta a legjobban teljesítő férfit, akinek szintén vannak gyermekei. Továbbá a férfiakat gyakrabban hívják meg kulcsfontosságú nemzetközi feladatok elvégzésére, míg az azonos tapasztalattal és végzettséggel rendelkező nőket nem. Előfordult már, hogy egy cégelnök a női munkaerő helyett a férfit választotta egy olyan munkalehetőség kapcsán, ahol az előléptetett egyénnek el kellett volna költöznie, holott mindkettő félnek volt családja.

Ezek a tudatos vagy éppen nem tudatos hozzáállások azonban igenis közrejátszanak a nők elő(nem)léptetésében és hozzátesznek az üvegplafon jelenséghez (miszerint egy szakképzett személy előmenetele egy szervezet hierarchiáján belül csak egy bizonyos szintig lehetséges, jellemzően nők és a kisebbségek előmenetele kapcsán előforduló esetekre vonatkozik).

Annak ellenére, hogy az ilyen típusú szexizmusnak pozitív hangvétele vagy hozzáállása van, mégis leginkább aláássa a nőket. Megerősíti, hogy a nők és a férfiak alapvetően inkább különböznek egymástól, a társadalomban kötött helyük van, és ez a társadalom általában jobban értékeli és jutalmazza a férfiakhoz társított és az általuk megtestesített tulajdonságokat, amik összekapcsolódnak az erővel, keménységgel, határozottsággal, hatalommal, a nőiességre pedig a gyengeség, megadás, lágyság, bizonytalanság és alávetettség jellemző: így a szexizmus a két nem egymáshoz való viszonyában (a nők hátrányára) alá-fölé rendeltséget sugall, ami hatalmi kiegyenlítetlenséget és nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetést tesz lehetővé.

Összegezve

A nőkkel szembeni szexizmus alapvető célja akár tudatos, akár nem, az a jelenlegi rendszer fenntartása, amelyben a férfiak nagyobb hatalommal bírnak, mint a nők. Természetesen egyes nők pozitívabban reagálhatnak a jóindulatú szexizmusra, mivel kedvesebbnek és átgondoltabbnak tartják. A kutatás azonban továbbra is azt találja, hogy aláássa és fenyegeti a nők befolyását és hatását azáltal, hogy legitimálva van.

A nagyszerű dolog az, hogy ha a hatalmi helyzetben lévők tudatosítják magukban ezeket az ismereteket, és átgondoltabbá válnak, visszaszorítható mind a jóindulatú, mind az ellenséges szexizmus jelensége.