Szexizmus a munkahelyen: ezért okoznak még több kárt, akik tagadják a jelenlétét
Gondoltad volna, hogy a nemek közti jövedelemkülönbség szerte a világon nagyjából 17% körül mozog, és vezető pozíciókból is jóval többet töltenek be férfiak, mint nők? Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az FTSE 100-nak, vagyis a Londoni tőzsdén kereskedhető 100 legnagyobb kapitalizációval rendelkező vállalatnak mindössze 7%-ának élén áll női vezető.
Az is egyértelműen elmondható, hogy a politikai életben és a médiában is döntő többségben férfiak vannak hatalmon. Ezek bizony egyértelmű tények, amiket mégis sokan tagadnak, abba talán bele sem gondolva, hogy mennyi ember életét keseríti meg az, hogy a munkahelyi szexizmus bármilyen formájának van kitéve nap, mint nap.
Ezeket láttad már?
A legújabb jogszabályok egyre több vállalatot köteleznek arra, hogy több számadatot tegyenek közzé a nemek közti bérszakadékokról, de a fejlődés még így is lassú tempóban halad. A nemek közötti különbségeknek nem minden aspektusa kerül feltárásra, és sok nőnek jelenleg is diszkriminációval, zaklatással vagy elfogultsággal kell szembesülnie. Utóbbi esetében arról van szó, hogy sok munkáltató elkötelezetten vallja, hogy márpedig az ő cégében nincs jelen a szexizmus vagy bármilyen diszkrimináció, de a valóság az, hogy pont ezeknek a cégeknek a többségében nem bánnak egyenrangúan és tiszteletteljesen a nőkkel.
Azoknál a vállalatoknál, amelyekről elmondható, hogy közelebb állnak az egyenlőséghez és a nők ritkán vagy egyáltalán nem részesülnek negatív megkülönböztetésben, meglehetősen gyakori, hogy azok vezetői általában véve tagadják a munkahelyi szexizmust, és azt állítják, hogy az elfogultság és a differenciált bánásmód már egyáltalán nincs jelen a mai világban. Ez viszont nemcsak hogy megtorpanást okozhat más cégek egyenjogúsági fejlődési esélyeiben, hanem még visszaesést is okozhat.
Az egyenlőség és az elfogadás terén való folyamatos fejlődés egyáltalán nem lenne elkerülhetetlen, de sokkal többeknek kellene foglalkozniuk ezekkel a problémákkal, mint ahányan most valójában törődnek velük. A nemek közötti egyenlőség hiányára való felhívás már egy olyan pozitív lépés, ami segíthet az előrelépésben. Ilyen törekvés volt például az, hogy néhány évvel ezelőtt a brit kormány megkövetelte, hogy minden 250-nél több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozás tegye közzé online a nemek közötti bérszakadékot
Ez a lépés tagadhatatlanná tette, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség következetes mintázattal rendelkezik minden szektorban, és hogy a nők minden kimagaslóan jól fizető munkakörben látványosan alulreprezentáltak.
Bár a nemek közötti bérszakadék pontos adatait illetően rengeteg a vita, de abban minden tanulmány egyetért, hogy a nemek közötti szakadék csökkentése jelentős előrelépéseket hozhatnak a munkavállalók teljesítményében és a különböző vállalati kockázatok csökkentésében.
Az is kimutatott tény, hogy mindazok a vállalatok, amelyek egyenlően bánnak a férfi és női alkalmazottaikkal, nagyjából 35%-kal működnek hatékonyabban, mint azok, amelyeknél erőteljesen érvényesül a nők hátrányos megkülönböztetése.
A munkahelyi szexizmus jelenléte amellett, hogy gátolja a dolgozók teljesítményét, az adott vállalat hírnevét is jelentősen rontja, tehát biztos, hogy egy vezetőnek sem kedvez a hátrányos megkülönböztetés.
Mindent egybevetve tehát nagyon fontos, hogy ahol csak jelen van a munkahelyi szexizmus, ott azonosításra is kerüljön, és mind a vezetők, mind a munkavállalók komoly lépéseket tegyenek annak érdekében, hogy senkit ne érhessen megkülönböztetés pusztán azért, mert éppen nő vagy férfi.
