„Évek óta nem feküdtem le a partneremmel, és tudom, hogy ez nem normális” - Hogyan hozhatod vissza az intimitást a kapcsolatodba?
Habár a rendszeres és kielégítő szexuális élet egy egészséges párkapcsolat része, csak úgy, mint a közös programok és az intimitás, sajnos nagyon gyakori, hogy idővel a szex nem csak ritkul, teljesen meg is szűnik. Pedig ennek nem így kéne lennie, és nem is szabadna, hogy belenyugodjanak a párok.
Ezeket láttad már?
Ha két összeillő ember találkozik, akik örömet lelnek a szexben, teljesen mindegy, milyen rendszerességgel szeretkeznek. Lehet, hogy valaki naponta kívánja a másikat még tíz év múlva is, de olyan párok is vannak, akiknek heti egy szex éppen elég. Ha azonban - látszólag ok nélkül - hónapok, netán évek óta nem szeretkezik valaki a partnerével, az már nagyon rossz irányba tolhatja el a kapcsolatot, ezért fontos lenne megoldást találni a problémára. Hevesi Krisztina szexuálpszichológussal beszélgettünk a lehetséges okokról.
A szexualitás érzékeny műszer
Rengeteg tévhit él az emberekben a szexuális vágy, a szerelem és a párkapcsolatok természetéről. Egyesek szerint a szerelem három, mások szerint hét évig tart, van, aki teljesen normálisnak tartja, hogy sok együtt töltött idő után partnerét már alig-alig kívánja meg, mások az elköteleződés, szeretet mértékét is az együttlétek számában mérik.
„Kultúránk a fülledt és változatos, izgalmas és egzotikus erotikát sugallja – közben mi tele vagyunk feladatokkal, hétköznapjaink pedig kevés izgalmat ígérnek. Ettől máris csalódottnak és becsapottnak érezzük magunkat, szexuális életünket a filmekben látott ideálisnak gondolt vad szenvedélyhez mérjük, s leminősítjük magunkat, a párunkat, a kapcsolatunkat. Ehhez adalék az a "szlogen”, hogy a szerelemnek múlnia kell, a szenvedély elillan – s mivel félünk, tartunk tőle, görcsösen figyeljük csökkenését, és párunkat is frusztrálhatjuk azzal, hogy bezzeg a kapcsolat elején még jobban kívánt. Ha valaki számára feladattá válik a szex, akkor már nem tűnik olyan élvezetes tevékenységnek, így idővel csökkenni fog a vágya. Ha partnere erre úgy reagál, hogy még jobban erőlteti, az még inkább ellenkezést fog kiváltani.”
Ahogyan Krisztina is mondja, a szexualitás nagyon érzékeny műszer, ezért az itt jelentkező problémákat is okosan és érzékenyen kell orvosolni. Nem várhatjuk el sem a másiktól, sem magunktól azt, hogy ugyanolyan hevesen vágyakozzunk egymásra, mint a kapcsolat elején, ez nincs is így senkivel, mégis vannak olyan párok, akik sikeresen tartják életben a tüzet évtizedekig is.
Fontos tudnunk, hogy nem csak a hálóban kell fokozni az izgalmakat ahhoz, hogy fölélénküljön a nemi életünk
„Kellenek a közös programok, izgalmak, hogy ne csak az otthoni papucsos, leeresztett állapotban lássuk egymást mindig, hanem tudjunk újra idegen környezetben rácsodálkozni párunk jó tulajdonságáira. Emellett a közös élmények új izgalmakat is behoznak a kapcsolatba. Nem véletlen, hogy a mediterrán országokban szokás volt, hogy a férfi szíve választottját bikaviadalra vitte, és nem hazudnak az akciófilmek sem, amikor a szerelembe esést is valami kalandos jelenet közepette ábrázolják: ez az izgalomátvitel jelensége, amikor egy más forrásból született izgalom szexuális érdeklődésbe fordítható.” - ajánl igazán könnyen megvalósítható izgalomfokozó aktivitásokat Kriszta. Természetesen mindezek mellett magát a szexet is fűszerezhetjük új trükkökkel, játékokkal, amelyek mindkét fél számára örömet okoznak.
Ha a férfi nem kívánja
Kriszta szerint a leggyakrabban két fő oka van annak, ha a férfi az, aki a párkapcsolaton belül sokkal ritkábban kívánja a szexet. Az egyik a már a Glamour hasábjain is tárgyalt túl gyakori pornófogyasztás. Aki sok pornót néz, annak megemelkedik a szexuális ingerküszöbe - ami egyébként is emelkedést mutat az életkor előrehaladtával -, és egy hétköznapi erotikus inger már nem váltja ki nála a kellő hatást. Mivel ez nagyon rombolóan hat a párkapcsolatokra, szexuálpszichológussal érdemes megoldani a problémát. A másik gyakori jelenség, hogy a férfi bizonyos okoknál fogva már nem érzi magát elég férfiasnak a kapcsolatban.
„Napjainkban férfi-női szerepek felcserélődése tapasztalható – nem puszta fellengzős túlzás, hogy lassan a nők verekszenek, és a férfi választ. E szerepcserék pedig működésképtelen kapcsolatokat s promiszkuis magányt eredményeznek. Folyamatosan olvashatjuk, hallhatjuk a nőknek szóló erotikus instrukciókat: légy vadmacska, kezdeményezz, fejezd ki vágyadat a férfi és a szex iránt! Én hozzátenném, hogy ezt érdemes mértékkel tenni. Egy túlzottan offenzív és kezdeményező női szerep elveheti a férfitől a vágyott férfiasság érzetét, aki éppen emiatt veszít majd szexuális érdeklődéséből.”
Természetesne nem arról van szó, hogy a nő alárendelt pozíciót töltsön be egy kapcsolatban, hanem éppen az egyanrangúságról, amelyben az aktivitás és passzivitás váltakozása jó, ne akarjunk mindig mi kezdeményezni, irányítani. Ez különösen akkor lehet veszélyes, ha megijedünk attól, hogy partnerünk passzivitásának oka abban keresendő, hogy nem vagyunk elég vonzóak számára. Ha sértett női hiúságunkat azzal igyekszünk helyreállítani, hogy még inkább földbe döngöljük párunk férfiasságát, mondván, hogy teljesít megfelelően a hálószobában, azzal a szexuálpszichológus szerint éppen ellenkező hatást fogunk elérni. Krisztina szerint sokkal jobb megoldás, ha ilyenkor a csábítás eszközével élünk, így sarkallva kezdeményezésre párunkat.
Ne felejtsd el, miért szereted
A női vágyvesztésnek is változatos okai lehetnek, sokszor hiányzik a partner gyengédsége, odafigyelése. Nagyon gyakori, hogy az a fajta figyelem, amit a nő a kapcsolat elején kapott partnerétől, teljesen megszűnik vagy sokkal ritkábbá válik, a szexuális együttlétek pedig mechanikussá, és ez végül a női libidő lecsökkenéséhez vezet. Természetesen nők esetében is előfordulhatnak a vágyvesztésnek olyan okai, mint a túlzott pornófogyasztás, ám ez az esetek sokkal kisebb hányadára jellemző, és leggyakrabban inkább arról van szó, hogy a párkapcsolat veszített intimitásából, vagy a nőnek olyan - saját testével vagy magával az együttléttel kapcsolatos - félelmei vannak, amiket nem tud vagy nem mer a másikkal megbeszélni.
Krisztina a saját praxisában is találkozott olyan esettel, ahol a friss kapcsolatban a nőnek a férfi túlzott méretei okoztak kellemetlenségeket az ágyban, ám erről nem mert beszélni, és végül annyira asszociálódott a fájdalom az együttlétekhez, hogy már partnere közeledése is kellemetlen volt számára. Az ilyen helyzetek azért veszélyesek, mert egy kommunikációval és helyes technikák alkalmazásával megoldható probléma olyan naggyá dagadhat, hogy már a kapcsolat stabilitását is veszélyeztetheti.
Olykor fordított a helyzet, és a kapcsolat érzelmi oldalának elsivárosodása okozza a szexuális élet hiányát is
„A házasságok elsivárosodásának gyakori okozója, ha valaki úgy tekint a kapcsolatára, hogy már nincs miért harcolni, megkapta, megszerezte a másikat, biztos lehet felőle, így elmúlik az izgalom. Fontos, hogy megtaláljuk a kapcsolatban a szikrát, hogy az együtt töltött idő ne unalom vagy kényszer legyen, hanem épp olyan izgalmas, mint amikor a barátainkkal találkozunk. Mert milyenek is vagyunk, amikor a barátnőnkkel találkozunk? Izgatottak, boldogan várjuk, hogy megoszthassuk egymással az örömünket vagy bánatunkat. Tudjuk, hogy ő meghallgat, megért. Ezt az érzést kell újra megtalálni a párunkkal kapcsolatban is. Amikor beleszerettünk a másikba, a személyiségébe leszünk szerelmesek, ezért fontos, hogy továbbra is vegyük észre annak „csillogását”.” - mondja Krisztina.
Ne felejtsük el, hogy egy stabil, jó kapcsolatban a másik a legjobb barátunk, cinkostársunk, és különösen azokat a problémákat, amelyek mindkettőnket érintenek, igyekezzünk rengeteg beszélgetéssel, játékosan megoldani, és ne söpörjük őket a szőnyeg alá.
