„Visszamentem az exemhez, aki korábban megcsalt, de erre nem számítottam"
Felmelegítve csak a töltött káposzta jó, ismerjük a mondást, de szerintem legalább egyszer mindenki kipróbálta a felmelegített szerelmi kapcsolatot (és meggyőződött róla, hogy tényleg így van). Viszont ha már eleve romlott az a töltött káposzta, akkor biztos, hogy érdemes bármit is tenni vele? Harkai Viktória klinikai szakpszichológus segít nekünk átgondolni ezt a sokunkat érintő kérdést. Ha megcsalt, érdemes vele folytatnod?
Ezeket láttad már?
Mielőtt teljesen belekeverednék a gasztro-szimbolikába, beszéljünk konkrétan a megcsalóhoz való visszatérésről. Jómagam is megjártam ezt az utat egyszer, és köszönöm szépen, soha többet.
Van, amiért hálás vagyok neki
Az illető a húszas éveim elejét "boldogította". A srác nálam pár évvel idősebb volt, és beleszerettem, talán ő is így volt vele, de mivel nem igazán beszéltünk olyan húsz éve, ez a része tisztázatlan az ügynek, és már nem is érdekel. Amikor kapcsolatba kerültünk, ő épp egyedülálló volt, de nemrég szakított a barátnőjével. Aztán lassan kiderült, hogy a kapcsolat olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy megpróbált visszamenni az exéhez. Én ezt az egészet naiv kislányként – mert gyakorlatilag még az voltam – végigasszisztáltam, majd újra belevágtunk a kapcsolatba, amikor ők végleg szakítottak.
Ami nem működött. Bizalmatlan voltam, később kiderült, jogosan, vagyis inkább az intuícióim működtek, sokat sírtam, stresszessé váltam. Addig már túl voltam egy komoly betegségen és az önbecsülésem is a béka valamilye alatt volt, és azzal sem voltam tisztában, hogy mivel életem első felnőtt kapcsolata ennyire diszfunkcionális volt, milyen komoly bélyeget nyom majd az elkövetkezőkre: arra, hogy mit engedek megtenni magammal. Egyértelműen hiba volt.
A vége a poén: végül egy harmadik lánnyal csalt meg, így zárult ez a csodás másfél év az életemből. Viszont rengeteget tanultam az emberismeretről, és noha jó pár tanulságos kapcsolat követte, harmincéves lettem, mire eljutottam odáig, hogy tudom, mit akarok: már nem érdekeltek a szép szavak, az ígéretek, a kamuzás, csak a tettek. A tiszta őszinteség és odafordulás - és kellett hozzá ez a pár rossz tapasztalat, hogy már messziről kiszaglom a hazugságot. Ezért hálás vagyok neki. Amúgy meg senkinek nem ajánlom jó szívvel, nekem nagy szenvedés forrása volt.
Megbocsátás nélkül nem megy
El tudom képzelni, hogy egy megcsalási múlttal bíró kapcsolat működjön, de ehhez teljes őszinteségre van szükség a felek között, és a megcsaló fél változási képességére. És természetesen arra, hogy akit megcsaltak, maximálisan bízni tudjon a másikban. Mindez biztosan nagy munka.
Harkai Viktória klinikai szakpszichológus szerint: „A megcsalás krízisállapotot eredményez a kapcsolatokban. Van olyan, ahol a kapcsolat nem éli túl ezt a megpróbáltatást, de természetesen olyan is, ami képes meggyógyulni és akár meg is újulni egy ilyen nehéz helyzet után. A krízis kezelése és a megbocsátás valóban nagy és időigényes munka, és mindkét fél hajlandósága, bátorsága és erőfeszítése szükséges hozzá. A kapcsolat újrarendeződése érdekében elengedhetetlen, hogy a felek lássanak esélyt az újrakezdésre, és hogy nyitottak legyenek a változásra. A megcsalt fél fontos feladata, hogy eldöntse, megbocsát-e a partnerének, valamint hogy minden tőle telhetőt megtesz-e annak érdekében, hogy megnyíljon a bizalom visszaépítésének lehetősége előtt, illetve hogy értékelje és megerősítse partnere erőfeszítéseit. A hűtlen fél részéről elengedhetetlen, hogy belássa azt, hogy félrelépésével fájdalmat okozott, és hogy mind szavakkal, mind tettekkel is segítse partnerét abban, hogy félelmek nélkül tudjon tekinteni az őt ért fájdalomra. Sokat tud segíteni az is, ha a pár munkáját párterapeuta támogatja ebben a folyamatban.”
