„Az esküvőmre készültem, miközben egy másik férfiról fantáziáltam. Nem lett szép vége”
A szakítós sztorik legnehezebbike talán az, amikor a pár tagjai fizikailag még rövidebb hosszabb periódusra ugyanazon helyre kényszerülnek. Például egy irodába, ahová naponta be kell járni és egymás jelenlétét érzékelni – ez különösen nagy érzelmi nyomást helyezhet ránk.
Ezeket láttad már?
A munkahelyi viszonyok, kapcsolatok, járások törvényszerűek. Ha két ember egy helyen tölti a napjait, megvan köztük a szimpátia, akkor elég nagy esély van arra, hogy egymásba habarodnak. Elmesélek egy történetet, és nagyon meglepődnék, ha az olvasóval soha semmiféle érzelmi gubanc vagy csoda nem alakult volna valamelyik munkahelyén.
Többet gondolt munkatársára, mint a saját vőlegényére
Éva harminckét éves, a nála öt évvel fiatalabb Martint ugyanannál a multinál ismerte meg, ahol ma is mindketten dolgoznak. Éva az eljegyzése után kezdett el azon gondolkodni, miért jut eszébe többször esténként Martin, mint a saját esküvője és a vőlegénye, Andris. Aztán egy hónap múlva felbontotta az eljegyzését.
Csakhogy a hirtelen döntésből keserű szájíz lett: járni kezdtek, Martin nyeregben érezte magát, és ugyanolyan gyorsan, ahogy a szenvedély érkezett, megjött a kiábrándulás is. Éva szakított Martinnal, aki figyelmetlen és goromba volt már vele, az exvőlegénye azonban annyira megbántódott, hogy azóta nem beszélnek.
Éva most egyedül él az annak idején közösen bérelt lakásban, reménykedik, hogy hátha valaha megbocsát neki Andris, és naponta találkozik az irodában Martinnal, aki igyekszik minden úton-módon keresztbe tenni neki a munkájában. Éva pillanatnyilag nem tud elképzelni rosszabb helyzetet, miközben egy éve még az esküvőjére készült, fél éve pedig azt hitte, épp megtalálta élete szerelmét.
Szakítópróba
Ladányi Klára pszichológussal a munkahelyi kapcsolatok kudarcainak utóhatásairól beszélgettünk. „Ezt egészen biztosan mindkét fél kudarcként éli meg ilyenkor. Egy szakítás ugyanis kudarc, aminek van gyászidőszaka is. Az egy munkahelyen tartózkodás ezt a szenvedést csak elhúzza, meghosszabítja. Ilyenkor azt szoktam tanácsolni a pácienseimnek – és a praxisom során nem egy ilyen esetre volt példa –, hogy igyekezzenek munkahelyet váltani, ha a helyzet elviselhetetlen. De tény, hogy volt olyan kliensem is, aki bizonyos okokból nem tudott elmenni a munkahelyéről, és szigorú határokat húzott a másikkal szemben. Így sikerült neki a továbblépés: kerek-perec megmondta, hogy szigorúan a munkáról tud csak a másik féllel kommunikálni, aki ezt tiszteletben tartotta. Neki így is sikerült a továbblépés. Azonban ez egészen nehéz szituáció, hiszen a személyközi kommunikációban számos helyzet akad, amikor a két fél sokat gondolkodhat egymás reakcióin. »Ma így nézett rám, vajon miért?« »A munkahelyi buliban odajött, miért?« »Túl közel engedtem érzelmileg, és házas vagyok, most mit lépjek?«.”
A szakember szerint még számos lehetőség van arra, hogy az exünket – aki a jelenlegi kollégánk – még mindig a saját energiaterünkben tartsuk, hiszen a gyakori élő találkozásoknál ráhelyeződik a fókuszunk. Erre a megoldás a határok szigorú meghúzása – vagy ha tarthatatlan a helyzet, a munkahelyváltás, ami akár egy jó, új út kezdete is lehet.
