3 dolog, amit sokszor figyelmen kívül hagynak a szerelmesek, pedig nem kellene
Helló kedves ismerős, szervusz kedves idegen! Mara Merlot vagyok, randiblogger és hadd invitáljalak meg egy kis történetmesélésre 10+ évnyi randinosztalgiára és párkapcsolati megmondómaratonra - mert mindenkinek van egy sztorija, nemde? Nekem több is... Ezekből már sok barátom-barátnőm merített és okult az évek alatt, a sztorik egy része nagyon tanulságos, más részük roppant szórakoztató - a többivel meg nem untatlak. Remélem randiélményeim, meglátásaim neked is segítenek, hogy tudatosabb, magabiztosabb légy, és legfőképp hogy tudj nevetni - rajtam is, saját magadon is meg az életen úgy általában. Hajrá, termeljünk boldogsághormonokat!
Ezeket láttad már?
Inkább realista vagyok, mint idealista: még szerelemfronton is fel-fellebbennek statisztikák és tanulmányok a rózsaszín szemüvegem előtt. Szeretem ezt a fajta működésmódot, mert úgy tudok lelkesedni, hogy közben nem vesztem el a józan ítélőképességem. A környezetemnek is örömmel keverek egy realitáskoktélt, mikor a tanácsomat kérik szerelmi ügyekben vagy a randifázisban.
Íme három megfontolandó szempont a szerelem ködében elkábultaknak:
1. Légy észnél az ambivalenciákkal!
Hiába szexi a gondolat, hogy az ellentétek vonzzák egymást. A cudar valóság az, hogy ezeknél előbb-utóbb beköszönt az ambivalencia, vagyis kettős érzelmek egy időben, és az ezzel járó meghasonulás. Ami eleinte vonzó volt a másikban - bár szöges ellentétben áll a mi személyiségünkkel -, az később minden idegszálunkat birizgálni kezdi. Például a realista énem nem működött jól a művészlelkekkel. Egzotikusnak indult a románcom a szobrásszal, de az idő előrehaladtával egyértelműen kiviláglott, hogy számomra megfoghatatlan az ő álomvilága és nehézkes a vele való tervezés.
Ott is könnyű elcsúszni, ha macsó férfira vágyunk, aztán meg csodálkozunk, hogy úgy kell róla elhessegetni a csajocskákat és macsónk nem eléggé lágy, amikor lelkizni támad kedvünk. Így legközelebb már lágy férfira vágyunk, aki érzelmes társ és megérti romantikus-lányos lelkünket, csak ő meg nehogy nyünyükévé süllyedjen a szemünkben, aki nem elég dögös, nem eléggé férfi. Nehéz ügy, kérem - de az élet nem somlói galuska... Egyet tehetünk: figyeljük a másikat és figyeljük magunkat is, hogy hányszor kell az agyunknak korrigálnia és mentegetnie kiszemeltünket ilyen vagy olyan (ambivalenciacsinált) okokból.
2. Tedd helyre az elvárásaidat!
Vékony barátnőt keres a pasi, de ő maga pocakos. Ha pocakosunk egy jótékony sugardaddy, akkor biztos lesz jelentkező, azoknak a lányoknak is oké, akik a mackós alkatot szeretik. A példa inkább azt hivatott szemléltetni, hogy érdemes az elvárásainkat szinkronba hozni az általunk nyújtott csomaggal.
Én egy praktikus, gyorsan összekészülő nő vagyok. Mikor párkeresésben voltam, résen kellett lennem azokkal a pasikkal, akiknek a szemöldöke szebben szedett volt az enyémnél - mert amikor a metroszexi pasira kell várni a fürdőszobában félórákat reggelente, az nem annyira optimális. Nem kizáró okokról beszélek, csak megfontolandókról. Hogy ha intellektuális társat szeretnénk, akkor nekünk sem árt elolvasni egy könyvet egyszer-egyszer. Vagy ha leszokóban vagyunk a dohányzásról, akkor lehetőleg nemdohányos párt keressünk, különben jó eséllyel mehet a leszokásprojekt a levesbe...
3. Érettebb fejjel érettebb döntést hozunk!
Tudom, hogy régen tök oké volt húszévesen házasodni, de régen kevésbé kimaxolós-önmegvalósítós világban éltünk. Ebben a világban viszont túl sok az inger - egy Facebook hírfolyam szolid végiggörgetésével több inputot gyűjtünk be, mint Petőfi anno egy hét alatt! És ebben az ingergazdag világban több a csábítás is, ami szembejön majd: egy jóképű idegen mellettünk a repülőgépen, egy helyes srác jógaórán, egy random ránk író hellószia srác Instagramon... Ezek menedzseléséhez kell egy fokú érettség és tapasztalat. Továbbá ha elhisszük, hogy az emberi agy 25 éves korig nő és fejlődik, akkor szinte kötelező is kivárni a 25 éves kort a párválasztásunk megpecsételésével: a házassággal. Valamelyik nap nosztalgiából elmerültem Justin Bieber biográfiájában, csak lecsekkolni, hogy mi újság a háza táján. Meglepődve olvastam, hogy 24 évesen elvette a 22 éves Hailey Baldwin modellt. Aggódom értük! A húszas évek elején még fiatalság bolondság van - a húszéves énünk általában köszönőviszonyban sincs azzal, akivé ötven évesen fogunk válni. Vagyis, ha életre szóló párválasztás a tét, akkor a papírforma lagzival a legjobb a már-kibolondozta-magát 30-at megvárni. Én szóltam!
Ha még több randisztorit és jó tanácsot olvasnál tőlem, kövesd a blogom, kövess Facebookon és figyeld a glamour.hu-t, mert jövök még!
