Maximum eddig lehetsz szerelmes ugyanabba az emberbe a tudomány szerint
Vajon milyen megfontolások vezérelnek minket abban, hogy kit választunk párunknak? Miért abba az emberbe leszünk szerelmesek és miért nem egy másikba? Mivel az emberi faj szaporodásának kulcsfontosságú tényezője az, hogy a férfiak és a nők legalábbis az utódnemzésig együtt maradjanak, szinte minden tudományágnak megvan a megfelelő válasza arra, milyen tényezők határozzák meg, kihez vonzódunk. Most egy kicsit a biológia felől indulunk el ennek a megértésében, de hidd el, teljesen máshová fogunk kilyukadni!
Ezeket láttad már?
Ha azt reméled, cikkünkből megtudhatod, mit kell tenned a tökéletes férfi megtalálásához, figyelmeztetünk, hogy sajnos erre vélhetően nincs megfelelő recept, ám már az is sokat segíthet, ha megérted, kire van szükséged, miért rá, és hogy neked miért kell a legtöbbet kihoznod magadból.
Hányas voltál bioszból?
Az evolúciós nézőpont szerint párválasztási szokásainkat nagyrészt abbéli megfontolásunk irányítja, hogy saját génjeinket a leghatékonyabban örökíthessük tovább, és utódunknak a legjobb életkörülményeket biztosíthassuk. Ebből a szempontból tehát annak van a legfőbb jelentősége, hogy jó genetikai állományú partnert válasszunk, aki elég termékeny, és lehetőleg jó szülő is.
Az evolúciós pszichológusok szerint a párválasztást tudat alatt ezek a tényezők befolyásolják. Vagyis leegyszerűsítve: az tetszik nekünk a másikban, ami arra utal, hogy egészséges, termékeny és jó szülő. Ezért méregetjük elismeréssel az izmos férfi feneket, amely a szexuális aktus során mélyebb behatolást tesz lehetővé, vagyis növeli a megtermékenyítés esélyét, a férfiak pedig ezért imádják a nőies vonásokat – pici orr, pici áll, széles csípő, keskeny derék -, a jó immunrendszerre utaló hibátlan arcbőrt, és ezért kedvelik jobban a kedves és önzetlen viselkedést.
Ezzel szemben részünkről egy kis rosszfiúság még izgalmas is egy férfiban, hiszen ez – akárcsak a testmagasság és a jelentős anyagi erőforrások birtoklása – azt mutatja, kiszemeltünk domináns, vagyis jó eséllyel szintén domináns, ezáltal a túlélésre alkalmasabb utódunk születhet tőle. Mivel az emberi szaporodás a nők termékenységén múlik, a férfiak – legalábbis a kísérletek ezt mutatják – szinte tökéletesen működő detektorral rendelkeznek a megfelelő derék-csípő arány felmérésében. Több kísérlet is bebizonyította, hogy a férfiak testalkattól függetlenül átlagosan vonzóbbnak tartják azokat a nőket, akiknek a centiméterben mért derékbőségüket a csípőbőségükkel elosztva 0,7 körüli arány jön ki – ez mutatja ugyanis, hogy az illető nőnek elég kerek a csípője és elég karcsú a dereka, vagyis ránézésre elég termékeny.
A kísérletek még vak férfiak esetében – akik tapogatással ellenőrizték, mennyire találnak vonzónak egy nőt – is ugyanezt az eredményt hozta. Tökéletes ember valószínűleg nincs, és majdnem tökéletes is kevés, ezért aggodalomra semmi ok: a nem tökéletes hátsójú férfi és a nem perfekt derék-csípő aránnyal megáldott nő sem marad egyedül: a lényeg, hogy párválasztási lehetőségeihez mért stratégiát válasszon! Egyébként ma már egyáltalán nem vagyunk ráutalva ezekre az erényekre a túlélés érdekében, sőt, a társadalom elítáli a nők és a férfiak szexualizálását, szexuális tárgynak tekintését, ami mutatja, hogy a párválasztás nem csak az elemi ösztönökön alapul.
Tényleg van szerelmi bájital?
Nem olyan régen került be a köztudatba a titokzatos feniletilamin nevű vegyület, melyet a szervezet termel, és amely a kutatók szerint azért az érzésért felel, melyet összefoglalva szerelemként szoktunk meghatározni. Nem hangzik valami romantikusan az a mondtat, hogy „Úgy tűnik, Bence látványa erőteljes feniletilamin termelődést indított el bennem, emiatt másra sem tudok gondolni, mint rá”, de a biológiai alapú párválasztás hívei szerint nagyjából erről van szó. Természetesen sok más egyéb hormon is szerepet játszik a szerelemben. Az oxytocin például a kötődést erősíti, és szülés, szoptatás, illetve orgazmus hatására is termelődik, elősegítve az utódunkhoz és szeretőnkhöz való kötődést. Talán így érthetőbb, miért tudunk őrülten odalenni lehetetlen alakokért, akikkel fantasztikus a szex – minél több orgazmust éltünk át velük, annál valószínűbb, hogy kötődni kezdtünk hozzájuk.
Erről pedig nem tehetünk, vagyis legközelebb, amikor olyan helyzetbe kerülnél, hogy női méltóságodat látod veszélyben forogni, mert majd elolvadsz egy férfitól, akivel már pórul jártál, mert úgy tűnik, csak szexet akar, de kapcsolatot nem, csak annyit mondj, „sajnálom, erről az oxytocin tehet”, és igyekezz nem beadni a derekadat! Ha létezik tehát szerelmi bájital, az vélhetően az oxytocin és a feniletilamin keveréke – kár, hogy kívülről nem igazán lehet őket bevinni. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a megfelelő időzítés is fontos: a feniletilamin ugyanis csak körülbelül négy évig termelődik, és ugyanazon ember iránt soha többé nem fog, vagyis jobb, ha nem válunk tőle függővé, különben lőttek az élethosszig tartó monogámiának!
Szaglássz utána!
Talán senki számára nem meglepő, hogy rengeteg kísérlet igazolta már, képesek vagyunk pusztán szagok alapján kiválasztani, kit találnánk vonzónak. Bizonyára mindenkinek van olyan emléke, hogy majd megőrült az imádott férfi illatáért, ahogyan olyan is, hogy valakivel azért nem randevúzott szívesen, mert nem állhatta a parfümön is átütő, kellemetlen illatát. (Talán meglepő, de elképzelhető, hogy még a számunkra legtaszítóbb illat is lehet másnak vonzó).
Több kísérlet bizonyítja, hogy pusztán a férfiak pólóit szagolgató nők a számukra legkellemesebb illatúaknak azokat a férfiakat választották, akikkel később vizsgálatok igazolták az optimális genetikai összeillést. Persze a szagok alapján nem csak arra következtetünk, kivel lehetne egészséges utódunk, hanem arra is, ki termékenyíthetne meg minket a legnagyobb valószínűséggel. Egy kísérletben ismét pólót szagoltattak a vállalkozó kedvű nőkkel, és kiderült, hogy akik éppen ovuláltak, vagyis termékeny napjaikban voltak, sokkal nagyobb arányban találták vonzónak a magas tesztoszteron szinttel rendelkező férfiakat csupán az illatuk alapján.
Egy másik, a U.C.L.A Egyetemen végzett kutatás szerint a férfiak is vonzóbbnak találták azoknak a nőknek az illatát, akik éppen ovuláltak, más kutatások pedig azt bizonyították, hogy a nők öntudatlanul is kihívóbban viselkednek és öltözködnek a hónapnak azokon a napjain, amikor a legnagyobb az esélyük a teherbe esésre. Épp ezért ha nincs tartós párkapcsolatunk és szórakozni támad kedvünk azokon a napokon, amikor éppen ovulálunk, nem árt a fokozott óvatosság! Ezeket az eredményeket nem minden vizsgálat mutatta ki, így párválasztási szokásainkat nem érdemes erre alapoznunk, de az azért figyelmet érdemel, ha partnerünk illatát nem találjuk kellemesnek. Persze, ne favágás, focizás vagy a főnökkel való háromórás, stresszes megbeszélés után vonjunk le következtetéseket partnerünk illatáról, de ha rendszeresen kellemetlennek érezzük akkor is, amikor épp lezuhanyzott, az jelezheti azt, hogy gond lehet a genetikai összeilléssel.
Talán a szagoknál is érdekesebb, hogy néhány abszolút vonzónak tartott vonás vagy szépségtrükk bizonyos vizsgálatok szerint nem feltétlenül az. Egy kutatás egyértelműen arra az eredményre jutott, hogy a férfiak a magasabb hangszínt vonzóbbnak tartják, mint a mélyet, vagyis aki arra gyúr, hogy aranyos kis cincogása helyett elsajátítsa a tökéletes macskadorombolást, az lehet, hogy jobban jár, ha hagyja érvényesülni a sajátját inkább, még akkor is, ha a családi videók közben kirohan a szobából, ha meghallja magát. A másik érdekesség, melyre szintén találtak bizonyítékot az, hogy a rózsaszín rúzst izgalmasabbnak tartják a férfiak, mint a vadítónak beállított vöröset.
Mi a tanulság?
Dobjuk ki a piros rúzsunkat, operáltassuk ki a lengőbordáinkat, gondosan jegyezzük fel, mikor ovulálunk, és rohanjunk ismerkedni? Természetesen nem ez a megoldás, és jobb, ha a laboratóriumi körülmények között végzett kísérleteket fenntartásokkal és szórakozva olvassuk. Nyilván van bennük igazság, de a párválasztás sokkal bonyolultabb, mint hogy pusztán a biológiára lehetne alapozni mindent. Hiszen akkor még nem beszéltünk a lélektanról, a szociológiáról és egyéb tudományokról, amelyeknek szintén több elmélete van azt illetően, miért azt választjuk, akit. Szóval, a legjobb, ha arra koncentrálunk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és lehetőleg mosolyogjunk minél többet. Ennek pozitív hatását a férfiakra nemcsak kutatások, hanem a való élet is igazolta.
