Tetszik, nem tetszik, az az ember, aki nőként jeleníti meg magát, nő - még akkor is, ha nem annak született
A napokban, miután Hollandiában egy transznemű nő nyerte meg az országos szépségversenyt, egyszer csak újsütetű nőjogi harcosok ezrei bújtak elő a földből. Ugyanazok, akik ha például a családon belüli erőszakról vagy a nemek közti keresetkülönbségről volt szó, legjobb esetben is ásítva továbbgörgetnek, most egy csapásra elkezdtek mélyen együttérezni a nőkkel és félteni őket az elnyomó férfiaktól. Hirtelen felfedezték az eddig állítólag nem létező patriarchátust, és hiányolják az eddig pokolba kívánt feministákat.
Ezeket láttad már?
Márpedig én feministaként egyáltalán nem fortyogok a dühtől - most rajtam lenne a sor, hogy ásítva továbbgörgessek, ha nem kaptam volna felkérést a véleményem kifejtésére. Egyrészt, nem gondolom, hogy férfi nyerte meg a nők versenyét, mert a transznemű nők, amennyiben a női identitásukat nemcsak magukban tudatosítják, hanem a társadalomban is nőként jelenítik meg magukat, nem férfiak. Feminista szempontból, másrészt, teljesen érdektelen, hogy kinek a fejére kerül a korona egy, a nőket tárgyiasító és a külsejükre redukáló rendezvényen.
Tegyük rendbe: nem születünk nőnek
A „nő” és a „férfi” társadalmi kategóriák - a biológiai kategóriák a „nőstény” és a „hím” lennének, csakhogy ezeket, némileg bonyolítva a nemiség rétegeiről való beszédet, magyarban emberre nem használjuk. A transznemű Rikkie Valerie Kollé kromoszomálisan meglehet, hogy hímivarú, azonban egy szépségversenyen nem a kromoszómák kerülnek megmérettetésre, ahogyan azok a mindennapos társadalmi helyzetekben sem igazán számítanak.
Ráadásul Kollé, mint Instagramjáról kiderül, már gyerekkorában felismerte másságát, tehát sosem élt férfiként, és családi támogatással pubertásblokkolót, majd női hormonokat szedett, azaz biológiai értelemben sem volt soha kamaszfiú vagy felnőtt férfi. Nem nőnek született? Nőnek senki sem születik, legfeljebb lánycsecsemőnek - azt, hogy mit jelent a mi korunkban, lakhelyünkön, társadalmunkban nőnek lenni, hogyan „kell” egy nőnek (illetve egy férfinak) viselkedni, kinézni, egész gyerekkorunkban, és azon is túl tanuljuk. Társadalmi értelemben tehát az az ember, aki nőként jeleníti meg magát, nőként él és a környezete is nőnek dekódolja, tetszik, nem tetszik: nő.
A transzneműek „nemváltása” hasonlítható a bevándorláshoz (fun fact, de amíg volt Magyarországon a jogi nemváltásra lehetőség, egy időben valóban a bevándorlási hivatalhoz kellett fordulniuk az érintetteknek): attól, hogy valaki nem ebben az országban született, még ideköltözhet és szerezhet állampolgárságot. Persze a reakciók is hasonlóak a két társadalmi kisebbség esetében: a befogadók és a(z általában többségben levő) közömbösek, illetve határozott véleménnyel nem rendelkezők mellett ott vannak a gyűlölködők, akik vádaskodnak, bűnbakot képeznek és olyan társadalmi problémákat igyekeznek a bevándorlók, illetve a transzneműek nyakába varrni, amelyek a rájuk irányuló fokozott politikai és médiafigyelem előtt, tőlük függetlenül is bőven léteztek.
A női szépség, amit a férfitekintet ítél meg
De még csak ennek belátásáig sem kell eljutni ahhoz, hogy tudjuk: a szépségversenyek, a nők közszemlére tétele és tárgyiasítása mellett, mindig is az előítéletek melegágyai voltak. A nehezen körülhatárolható és sokszor szubjektív „szépségre” hivatkozás leple alatt mindig az adott társadalmi közeg akár toxikus normarendszere határozta meg, hogy ki méltó a koronára. Akár a győztes személyére adott reakciók, akár a versenyek szabályai meglehetősen szűk mozgásteret biztosítottak az ideális (szépségkirály)nő számára - és ez messze nem csak a külsőségekre vonatkozott.
Az első magyar szépségkirálynőt, Simon Böskét - aki 1929-ben mind a Miss Hungary, mind a Miss Európa címet is megnyerte - azért támadták (mint Czingel Szilvia A női test alakváltozatai c. könyvében olvashatjuk), mert zsidó volt. Hiába hozott dicsőséget a Trianon után megtépázott hazájának, megindult arról a vita, hogy zsidó lány képviselheti-e a magyar szépséget. Hazaérkezésekor többek közt a „magyar ébredő diákok” és Turul Társaság tüntetett ellene, csoportosan várták, és trágárságokat kiabáltak az őt szállító autó felé. Miss Palesztinának gúnyolták, és szülővárosában, Keszthelyen is a családját is rendszeresen zaklatták.
Nem vagy igazi!
Nem igazi magyar
- volt egykor a probléma tárgya - holott Simon Böske Magyarországon született, magyarul beszélt és Magyarországot képviselte. Most meg: „nem igazi nő” - miközben az igazi, azaz a szépségkirálynői címre esélyes női mivoltból (és ez olyan sokakat nem zavart, mint most a transznemű győztes) kizárták a házas nőket, az anyákat és azokat a nőket (a képmutatás teteje!), akikről korábban aktfotó készült. 1970-ig gyakorlatilag kizárták a nyerésre esélyesek közül a nem fehér nőket is. (Ekkor nyert először fekete nő, a grenadai Jennifer Hosten a közel húsz éve megrendezett Miss Worldön.)
Mindeközben - mielőtt valaki a transznemű győztes kapcsán kezdené el siratni a természetes női szépséget (egyébként pedig nem tudni, hogy Kollé átesett-e szépészeti beavatkozáson) - a szabályzatok a plasztikai műtéteket nem javasolják, de, mivel azok megtörténtét nehéz ellenőrizni, nem is tiltják.
A szépségverseny azonban olyan intézmény, amelyen nem segítenek a sokszínűség megteremtésére tett erőfeszítések, a faji sokféleség, az anyák, a fogyatékossággal élők vagy a transzneműek inklúziója - azzal együtt sem, hogy az újonnan beemelteknek ez akár euforikus élmény is lehet. (E dilemmával kapcsolatban érdemes megnézni A szépségkirálynő c. 2020-as filmet, benne a letartóztatott tüntető feminista és a nyertes fekete szépségkirálynő beszélgetését.)
Nem az a hosszútávú cél, hogy az eddig kihagyott csoportok is részesülhessenek az eltárgyiasítás „örömeiből”, hanem az, hogy szűnjön meg az eltárgyiasítás, és a társadalom egysíkú ideálok sulykolása helyett ismerje el a nők sokféleségét, teljesítményét és egyenlőségét. A hirtelen feministává vedlett sokaság inkább erre fordíthatná az energiáit a transznemű szépségkirálynő nemiszervéről való fantáziálás helyett, akkor még talán tenne is valamit a nők jogaiért.
