Szégyellned kell magad, ha elvetélsz?
Minél inkább nyitottá válunk a közösségi oldalakon arra, hogy megosszuk másokkal életünk legapróbb részleteit is, annál feltűnőbbek azok a témák, amelyeket "elegánsan" kerülünk. Úgy tűnik, az Instagram-Facebook-Snapchat tengelyen nem kívánatosak az olyan témák, mint a rák, a mentális zavarok vagy éppen a termékenységi problémák. Úgy tűnik, jobb, ha csak akkor van mondanivalónk, amikor éppen lefutottuk a maratont, megházasodtunk, gyermekünk született vagy előléptettek minket.
Ezeket láttad már?
A negatív élmények közül maximum a nyomasztó vizsgaidőszak, a nátha vagy a rossz idő feletti dühöngés osztható meg másokkal is.
Sajnos ennek van egy olyan félelmetes következménye – különösen a virtuális világban nagyon sok időt töltők számára -, hogy egy idő után úgy érezhetjük majd, a negatív életeseményeknek nincs helye az életünkben, azokat titkolni, szégyellni kell. Közben az a fals képzetünk is kialakulhat, hogy csak nekünk vannak ilyen problémáink, csak mi leszünk rákosak, csak nekünk nem sikerül teherbe esni, csak minket rúgtak ki. Pedig dehogy is!
Éppen ezért nagyon-nagyon fontos és hasznos az, amikor valaki veszi a bátorságot, és megosztja életének szomorú, tragikus eseményeit is másokkal. Gordon Ramsey június 13-án a Facebookon osztotta meg a szomorú hírt, hogy felesége öt hónapos terhesen elvetélt. A Vanity Fair ennek kapcsán összegyűjtötte azokat a sztárokat, akik mertek mesélni életüknek erről a nehéz időszakáról is.
Beyoncé első gyerekét veszítette el a terhesség elején. Erről az HBO számára készült dokumentumfilmben beszélt: "Hallottam dobogni a szívét, ami a világ legszebb muzsikája volt számomra. Már a nevén is gondolkodtam, elképzeltem, hogyan fog kinézni a gyermekem. Anyának éreztem magamat. Aztán visszarepültem New Yorkba egy rutin orvosi vizsgálatra, és hirtelen kiderült, hogy nincs szívhang. Egy héttel azelőtt még minden rendben volt, aztán hirtelen már nem volt szívhang. Azonnal a stúdióba mentem, és megírtam életem legszomorúbb dalát."
Courtney Cox, a Jóbarátok sztárja sem rejtette véka alá, hogy férjével, David Arquette-el több babát is elveszítettek a terhességek korai szakaszaiban, amelyről Arquette is úgy nyilatkozott, hogy lelkileg nagyon megviselte őket. Végül Corutney-nak mesterséges megtermékenyítés útján sikerült megfogannia, és lánya, Coco 2004 júniusában megszületett.
Pink egy interjúban beszélt arról, hogy azért tartotta titokban a terhességét, mert előtte már elveszített egy babát. Szintén egy interjúban beszélt nagyon őszintén Gwyneth Paltrow is arról, hogy elvetélt a harmadik gyerekével.
Az egyik legérzelmesebb vallomás pedig Mark Zuckerbergtől jött, aki tavaly tavasszal egy Facebook posztban jelentette be, hogy feleségével, Priscillával gyermeket várnak. Ebben a posztban beszélt arról, hogy évek óta próbálkoznak, és ezalatt az idő alatt Priscillának három vetélése volt. "Tele vagy reményekkel, amikor megtudod, hogy gyereked lesz. Rögtön elkezdesz arról fantáziálni, hogy milyen ember lesz belőle, és a lehető legjobb jövőt reméled neki. Terveket szősz, amikből aztán nem lesz semmi. Ezután nagyon magányosnak érzed magad. (…) A mai világban azzal, hogy megbeszéljük ezeket a problémákat, nem eltávolodunk, hanem éppen közelebb kerülünk egymáshoz, mindez elősegíti a megértést, toleránsabbá tesz és reményt ad nekünk. Amikor elkezdtünk erről beszélni a barátainkkal, kiderült, hogy milyen gyakori a vetélés – sok embernek, akit ismertünk, volt hasonló élménye, és aztán szinte mindegyiküknek egészséges gyereke született később. Reméljük, azzal, hogy megosztottuk a történetünket, reményt adunk másoknak is és bátorítjuk őket, hogy osszák meg ők is a történetüket."
Te mit gondolsz? A szomorú élményeknek is van létjogosultsága a közösségi oldalakon, vagy csak a szépet és jót illik másokkal is megosztani? Esetleg már személyes tapasztalatod is van ezzel kapcsolatban?
