Szatíra egy digitális nomád munkanapjáról
Friedrich Fannira TikTokon figyelt fel a Glamour csapata, ugyanis a marketinges tartalmai mellett arról mesél, hogy milyen is digitális nomádként, egyetlen bőrönddel járni a világot. A következő hetekben ezt az életsílust fogja a bemutatni a Glamour.hu legújabb cikksorozatában.
Ezeket láttad már?
Ha esetleg nem ismered a digitális nomád kifejezést, ez azt jelenti, hogy mivel online végezhető munkám van, így ameddig van egy viszonylag működőképes WiFi, addig a világ bármely pontjáról dolgozhatok. Én pedig úgy döntöttem, hogy így teszek. A következő sorok ennek az életformának a magas és mély pontjait mutatják be egy napom keretében.
7:00
Ébredés, avagy már mindenki túl van egy munkapon és tele van az e-mail fiókom
Van az a rossz szokásom, hogy 30 percnyi ébredezés után néhány TikTok videóval próbálok erőt venni magamon ahhoz, hogy fel tudjak kelni. Ilyenkor viszont óhatatlanul is látom az összes értesítést, ami éjszaka érkezett. Mivel jelenleg legalább -6 óra időeltolódással vagyok Budapesthez képest, ez azt jelenti, hogy otthon már mindenki túl van a munkanapon. Kijelenthetjük, hogy nincs olyan ember, aki szereti hétfőn reggel megnyitni az e-mail fiókját, mert pénteken még tuti jött pár olyan üzenet, ahol tüzet kell oltani. Nálam ezek mellé még a hétfői munkanap levelei is megérkeznek. Jó reggelt mindenkinek!
8:30
Munkaidő, avagy a nap azon része, amikor találni kell egy helyet dolgozni
Igen, szerintem is gáz maga a gondolat is, hogy ez gondot tud okozni, de hallgass végig. Ha digitális nomádként csupán pár hónapot töltesz egy-egy adott helyen, akkor nehéz egyensúlyozni a munka és a kalandozás között. Így rendszeres kérdés az, hogy dolgozzunk-e az AirBnB-ből, menjünk-e el egy coworkingbe vagy keressünk egy helyi kávézót? Ez még mindig egyszerű döntésnek hangzik, de itt bekapcsolódik a WiFi, az odajutás, a biztonság és a “kinek hány meetingje lesz és mikor?” kérdésköre. Logisztikából már egyetemen is nehezen mentem át.
10:30
Tízórai, avagy imádom a csevegést a kisboltban
Hadd kezdjem azzal, hogy a latin-amerikai embereknél kevés kedvesebb van. Mosolyognak, előzékenyek és bármikor a megmentésedre sietnek. Emellé imádnak csicseregni. Például ha egy kis boltban a húspultot nézegeted, biztosan eléd fog ugrani vagy egy eladó vagy akár egy vásárló, hogy megmutassa melyikek a helyi termékek, miket érdemes megkóstolnod. Ez szerintem egy csodálatos szokás, amivel egyetlen baj van: még nem igazán beszélek spanyolul. Viszont azt már megtanultam, hogy ha elég szélesen mosolygok és nagyokat bólogatok, hümmögök, majd a végére beszúrok egy “Muchas Gracias”-t, akkor holnaptól az utca másik oldaláról is boldogan integetnek majd. Ez a legjobb példája annak, hogy egy új barát szerzéséhez elég kedvesnek és nyitottnak lenni.
12:00
Ebéd, avagy ma vajon lesz ételmérgezésem?
Ezt nem tudom hogyan lehet szépen mondani, szóval csak vágjunk bele. Az utazók hasmenése egy valós probléma, és SOHA ne vedd félvállról. Valahányszor új helyen vagy, új ételek között, szinte biztosan találkozni fogsz vele. Ez pedig egy érdekes orosz rulett játékot tud generálni minden ebédidőben, amikor épp egy újabb utcai árus bódéja győz meg arról, hogy “annyira jó illata van, biztos nem lehet baj.”
14:00
Délután, avagy fejbe vágott a meleg, de nem pazarolhatjuk alvásra az időt
Nem véletlen, hogy a mediterrán éghajlattól kezdődő és az Egyenlítőnél lakom skálán elhelyezkedő országok lakói vallásosan követik a délutáni szieszta intézményét. A mindennapos meleg még akkor is elfárasztja és elpilleszti az embert, ha egész életében így élt. Ezzel nekem nem lenne problémám, hiszen a délutáni szundi a nap legjobb része. Azonban, ha a már említett problémát újra elővesszük, miszerint csak pár hónapunk van felfedezni egy-egy helyet, akkor bizony egy délután elpazarlása is lelkiismeretfurdalást okoz. Sem párom, sem én nem akarunk az lenni, aki miatt kimarad az aznapi kirándulás, így indul a ki dől ki előbb kihívás. Ha szerencsénk van egy strandon történik ez, ha nem, akkor 19-re lapot húzunk és a haza felé tartó Uber út alatt csekkolunk ki. Utóbbit nem javaslom kipróbálásra.
16:30
Késő délután, avagy szükségem lenne egy válaszra, de mindenki alszik
Késő délután kezdődik a munkanapom második része, és ilyenkor szoktam a pepecselősebb feladatokat elővenni. Egyszerűen jobban tudok úgy koncentrálni, ha már kevesebb busz dudál az ablak alatt és talán már a fúrógép sem pörög a fenti lakásban. Ezeknek a feladatoknak viszont az is a velejárója, hogy gyakran apró információkon tudnak elcsúszni dolgok. Korábban ha dolgoztam egy marketing stratégián, akkor bizonyos ügyfelek esetében fel tudtam hívni őket a nap végén, hogy egyeztessünk. Ma ha nekem este 6 óra van, akkor ügyfeleimnek már éjfél. Azért ennyire egyikük sem szeret.
23:00
Lefekvés, avagy a családom most kelt és nagyon kíváncsiak mi van velem
A családomnak van egy olyan szokása, hogy mindig is szerettük megvitatni egymással a közéleti kérdéseket és megosztani, hogy kivel mi történt az előző nap során. Régen, ha olyan téma volt, ami komoly érzelmeket váltott ki belőlem nem történt semmi, mert a nap végére már régen el is felejtettem. Manapság viszont az időeltolódás miatt én elalvás előtt kapom meg ezeket az infókat, tehát még órákig nézem a plafont egy kisebb (vagy nagyobb) lelki válság közben, annak tudatában, hogy több ezer kilométerre vagyok tőlük és nélkülem fogják kipakolni a garázst (yeaaah) majd elmenni megenni egy jó bajai halászlevet (naaaah). Szép álmokat mindenkinek!
