A világ a magyaroknak köszönheti a szaloncukrot, íme minden, amit még nem tudtál róla
Ha van szezonális édesség, aminek látványától azonnal összefut a nyál a szánkban, miközben átjár az ünnep hangulata, az a szaloncukor, a tél első és legbiztosabb jele pedig az, mikor megjelennek az első mikulásfigurák a boltok polcain.
Ezeket láttad már?
Selyempapírba és fényes sztaniolba csomagolták, hogy a tehetősebb emberek szalonjait díszítse, majd a szaloncukor a karácsonyfa elengedhetetlen kelléke maradt, ami Magyarországról indult, az pedig, hogy egyre többen ismerik, a külföldön élő magyaroknak köszönhető.
Párizsig vezet az út, esetleg Törökországig
Ahhoz, hogy elérkezzünk a szaloncukorhoz, kicsit vissza kell mennünk az időben egészen a XVI. századig, a fondantcukrok első említésééig. Majd ugorjunk Berlinbe, ahova a XVII. században költözött egy francia cukrászmester, és vitte magával a fondantcukrok receptjét, ami Franciaországban ekkor már nagyon népszerű volt. A történészek egy része szerint ezen az útvonalon keresztül érkezett meg Magyarországra is, mások azonban úgy vélik, hogy a törökökkel együtt jött, gyümölcsökkel ízesítve. És az is lehet, hogy mindkettő igaz. A fondant ugyanis tulajdonképpen egy cukormassza, ami akkor már keleten és nyugaton, de itthon is népszerű volt, az pedig, hogy ebből massza készült és gyümölcsökkel ízesítették, még messze nem volt elég ahhoz, hogy szaloncukorként emlegessük.
Cukorból szaloncukor
Magyarországon a fondant alapú cukorkák elterjedése a 19. századra tehető – írja Borsody Mihály az Édességkészítés története című könyvében. Ebben a században jelentek meg azok a cukrok is, amelyek az üzletekben fákat díszítettek, és a század második felére már kifejezetten karácsonyi daraboknak szánták őket. Ekkor még messze járunk a tömeggyártástól, és ennek tükrében még csak a gazdagabb réteg számára volt elérhető. Azok az üzemek, amelyek hamar meglátták a fondantcukorkákban rejlő lehetőséget, és befektettek, hogy minél szélesebb igényt ki tudjanak elégíteni, kifejezetten jól döntöttek, és hamar prosperálhattak belőle, hogy a Stühmer és a Gerbeaud meghatározó márkává válhasson, miután az országban elsőként kezdtek el fondant készítő gépeket használni. A többiek tűzön, lábasokban főzték, hűtötték, ízesítették, formázták és csomagolták a cukrokat.
A csomagolás művészete
Bár a gépesítés zajlott, a csomagolás nagyon fontos szerepet töltött be, emiatt sokáig nem bízták gépekre, és kézzel rojtozták a csomagolópapírt, majd rakták rá a sztaniolt. A XVIIII. században a tehetősebb polgárok és főúri lakások helyiségét, ahol a vendégeket fogadták, francia mintára szalonoknak nevezték és állandó kellék volt a cukorkás tál. Ide kerültek a karácsonyfák is, amelyet a 16. században Németországban is állítottak már, míg itthon a feljegyzések szerint Brunszvik Teréz grófnő honosította meg 1824-ben. Később karácsony környékén a cukorkák a tálból a karácsonyfára kerültek, ezért fontos volt, hogy a csomagolása izgalmas és ízléses legyen, ami jól passzol a főúri és polgári családok otthonába. A két világháború között úgy tudni, hogy már hetven féle szaloncukrot lehetett kapni. Aki pedig nem engedhette meg magának, de mégis vágyott a finomságra, az otthon készítette el a különleges desszertet, ami nélkül ma már elképzelhetetlen a karácsony.
A Mikulás hozza
Hogy mi van a Mikulás zsákjában, az családonként változó, de a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum arról ír, hogy mindig is édességek, gyümölcsök, esetleg kisebb játékok lapultak a zsákban. Egyébként a Mikulás-járás városi szokásként indult, majd jutott el a falvakba az 1930-1940 környékén. És a Mikulás ruhája sem volt mindig egyértelműen piros, a század elején készült csokoládépapírokon, kísérőkártyákon, képeslapokon és bonbonosdobozokon még nagyon változatos színű volt a ruha. Hogy miért lett piros buggyos ruhás, pirospozsgás, fehér szakállú az egész világon a Mikulás, arra a választ az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül is a Coca-Colánál kell keresni, akik 1931-ben egy téli kampányhoz kérték fel Haddon Sundblom grafikust, hogy alkossa meg a Mikulás figuráját, aminek főbb jellemzői az egész világon elterjedtek.
A szaloncukor után jött a csokimikulás
A XX. századra terjedtek el a csokimikulások, Magyarországon a Stühmer, Stollwerck, Gerbeaud, Meinl, Dreher csokoládégyárak állították elő nagyobb mennyiségben. Jelenleg pedig Diósgyőr kifejezetten nagyhatalomnak számít, miután a Nestlé cégcsoport egyetlen olyan üzeme lett, ahol kizárólag üreges csokoládéfigurák gyártására specializálódtak, és több mint huszonöt országba szállítanak közel háromszáz féle üreges csokifigurát.
