Svéd apák forradalma: a gondoskodás nem a férfiatlanság, hanem egy újfajta férfiasság megnyilvánulásai
Ahhoz, hogy valaki apaként valóban részt tudjon venni gyermeke felnevelésében, nagyon kevés a puszta elhatározás. Ez főképp politikai-társadalmi kérdés. Ezért bármilyen furcsán is hangzik: részben a kormány dönti el, milyen apuka válik a párunkból.
Ezeket láttad már?
Johan Bävman fotós 2016-ban publikált egy fotósorozatot, amelynek címe Svéd apukák volt. A képeken helyes apukákat látunk, akik etetik, fürdetik, fésülgetik, szeretgetik gyerekeiket, sétálnak velük, vagy közösen boltba mennek. Az egyik apuka például porszívócsővel a kezében látható, míg hátán, egy hordozóban félévesforma babája csücsül. Megható és zavarba ejtő fotók ezek, sehol egy anyuka, csak a szuperhős apukák, akik nem távolról imádják gyerekeiket, hanem valóságos kapcsolatuk van a kakis pelenkákkal és a szupermarketes hisztikkel is.
Mindez pedig azért zavarba ejtő és különleges, mert közvetlen környezetünkben csak ritkán tapasztalunk ilyesmit. Ezeket a jeleneteket az esetek többségében anyukákkal látjuk, a szupermarketet, a játszóteret, a konyhát a nők természetes élőhelyének gondoljuk. A svéd modellt elnézve viszont az a pozitív tapasztalatunk, hogy lehet ez másképp is: hogy a gondoskodás és az érzékenység nem a férfiatlanság, hanem egy újfajta férfiasság megnyilvánulásai.
De mi az a svéd modell?
A svéd modell egy alapvetően női-férfi egyenjogúságon alapuló családmodell. Olyan állami támogatási rendszer, amely azt propagálja, hogy a férfiak valóban aktív tagjai lehessenek családjuk életének, a nők pedig ne szenvedjenek munkaerőpiaci hátrányt azért, mert gyereket vállalnak. Ezt a svéd kormány egy egyszerű intézkedéssel segíti: a 480 nap szülési szabadságból 90 nap kifejezetten az apáknak jár: ha nem élnek a lehetőséggel, hogy kivegyék, akkor az a három hónap egész egyszerűen elveszik, nem ruházható át az anyukára.
A 2010-es években az összes szabadság közel 25%-át férfiak vették ki Svédországban, de ez egy hosszú folyamat eredményeképp jött létre. A szabályt a hetvenes években vezették be, sokkal kevesebb szabadnappal, ám ekkor még csak az apák 0,5%-a élt ezzel a lehetőséggel. A berögzült minták lebontása náluk sem egy pillanat alatt történt, negyven év kellett hozzá, hogy a gyereknevelésről való gondolkodás új megvilágításba kerüljön. Svédországban otthon maradó apukának lenni mostanra menő, hipszter dolog: a „latte apukák” trendi kávézókba járnak kisgyermekeikkel, dizájner babakocsit tologatnak, csinosan öltözködnek és öltöztetik a kicsiket. A kisbabával való együttlét társadalmi felértékelődése pedig abból az egyszerű belátásból származik, hogy az esélyegyenlőség egy családban mindenkinek jó.
Ami jó anyának, jó apának, az jó az országnak is
Hogy a nőknek mi a jó abban, hogy nem maradnak egyedül a gyereknevelés és a háztartás összes problémájával, valamint nem kell karrierjüket félbeszakítaniuk, esetleg teljesen újrakezdeniük a szülési szabadság miatt, azt talán nem kell magyarázni. Fontosabb kérdés, mit nyernek az apák azzal, ha kimaradnak a munkából, hogy gyermekeikkel és házimunkával töltsék az időt. Johan Bävman fotósorozatához sztorik is tartoznak – a képek mellékleteként elolvashatjuk, hogy a lefényképezett apukák miért tartják jó élménynek a kispapaságot. Közülük talán a 31 éves Jonas Feldt fogalmazott a legérzékletesebben: „olvastam egy kutatást arról, hogy a gyerekek leginkább az anyjukhoz fordulnak, ha valami bajuk van, biztonságra vágynak, vagy csak beszélni akarnak valakivel. Utána jött egy másik rokon, utána a testvér, utána egy osztálytárs, és csak valahol a lista végén az apa. Azt akarom, hogy a gyerekeim ugyanolyan biztonságban érezzék magukat velem, mint a mamájukkal, ezt a kapcsolatot pedig most tudom velük felépíteni. Nem akarok olyan apa lenni, akinek csak a játékra meg a nevetgélésre van ideje, másra nincs”.
Hogy milyen pozitív pszichológiai következményei vannak a svéd családmodellnek a gyerekekre nézve, arról egyelőre nem születtek átfogó hatástanulmányok. Arról viszont igen, hogy mi a következménye az esélyegyenlőségnek az egész családra nézve. Egyrészt jó hatással van a házasságokra: míg más európai országokban az elmúlt húsz évben nőtt a válások száma, addig Svédországban csökkent. Másrészt több kutatás is bizonyítja, hogy Európában azokban az országokban a legnagyobb a gyerekvállalási kedv, amelyekben a férfiak és a nők között nagyobb az egyenlőség, ahol modernebb a szerepek megosztása, és ahol a férfiak is részt vállalnak az otthoni teendőkben és a gyereknevelésben.
Mindebből pedig eljutunk ahhoz a következtetéshez, hogy a férfi-női egyenjogúság kérdése egyáltalán nem csak a nők érdeke. Hiszen míg a nők a túl sok magukra vett szereptől szenvednek, addig a férfiak sokszor attól, hogy bizonyos szerepekben nem tudnak megfelelően teljesíteni. A harmonikus családi berendezkedés pedig egyértelműen jó hatással van a demográfiai rátára, és valószínűsíthetően egy kiegyensúlyozottabb és boldogabb egyénekből álló társadalmat eredményez.
