Szívszorító oka van, miért nem sírnak a kórházban hagyott kisbabák - de mit tehetünk értük?
Napok óta hangos az internet attól a borzasztóan elkeserítő adattól, miszerint Magyarországon jelenleg 300 kisbaba van, akiket a szüleik valamilyen okból kifolyólag nem tudtak hazavinni, ezért heteket, akár hónapokat töltenek kórházban. Az SOS Gyermekfalvak nagyon fontos kampányfilmmel hívja fel a figyelmet a problémára.
Ezeket láttad már?
Október 7-e az állami gondozásban élő gyerekek világnapja, ennek apropóján tette közzé kampányfilmjét az SOS Gyermekfalvak, hogy felhívja a figyelmet a magukra hagyott babák ügyére.
Nincs, aki felemelje, nincs, aki megölelje, nincs, aki szoptassa őket. Otthonuk a rácsos ágy.
- olvasható a fájdalmas és szomorú szlogen, melynek kampányvideójában Nagyné Grámán Ágnes nevelőszülő saját tapasztalatait meséli el:
„Fekszik bent az inkubátorban vagy a kiságyban, nincs, aki odamenjen hozzá, majd, amikor elkezd sírni, a szobában levő anyuka, aki ott van a saját gyerekével, megsajnálja, ő veszi fel, hogy egy picit megnyugtassa, mert olyan kevés nővér van.”
Nem látják értelmét, hogy sírjanak
Ágnes arról is mesélt, hogy eleinte csodálkozva tapasztalta, hogy amikor nevelőszülőként hazavitt egy magára hagyott babát, az végig aludta az estét, és egyáltalán nem sírt, a többi gyermekével ellentétben.
„Aztán az ember belegondol, hogy miért nem sír. Biztos érzi, hogy bekakilt, bepisilt, éhes vagyok, fázom, vagy bármi bajom van, de valószínű azért, mert egy idő után megtanulnak nem sírni. Mert nem látják értelmét.”
Pedig az első hetekben, hónapokban különösen fontos a szülői érintés, hiszen ekkor fekteti le az anya/apa a babával való kapcsolódás alapjait, amitől ezek a csecsemők mind elesnek.
Rendszerszintű a probléma
2014 óta törvény írja elő, hogy minden olyan gyermekvédelmi gondozásba került kicsit nevelőszülőnél kell elhelyezni, aki 12 évnél fiatalabb, azonban több ezer nevelőszülő hiányzik ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Az SOS Gyermekfalvak közleménye szerint jelenleg 24 ezer gyermek él gyermekvédelmi gondozásban, 30 százalék gyermekotthonban, 300 baba pedig a kórházakban.
Mivel a gyerekek többségéről nem mondtak le a szüleik, viszont gondoskodni sem tudnak róluk, a kicsik nagy része nem örökbefogydható, az alapítvány mégis felhívja a figyelmet, miszerint hatalmas előrelépést jelentene ezeknek a piciknek az életében, ha nevelőszülőknek köszönhetően nem egyedül, a rácsos kiságyban töltenék az életük első, alapjaiban meghatározó hónapjait.
