A világ együttérez Shakirával - de a szakítást elszenvedő gyerekeivel ki fog?
Shakira és Pique két népszerű és ismert ember, akik életük egy pontján egymásba szerettek, majd lett két gyerekük, most pedig szakítottak, és ezzel életük egy újabb szakaszába léptek. Nem ők az elsők, nem is az egyetlenek, akikkel ez történik. Magyarországon minden második házasság válással ér véget, és a gyerekek közül minden harmadik megtapasztalja, hogy a szülei szakítanak, szétköltöznek, és valamelyik szülőnek új partnere lesz. Dr. Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány alapítójának véleménycikke.
Ezeket láttad már?
Ami Shakirával és Pique-vel történik, nem egyedi. Sok ember magára ismerhet abban, ami velük zajlik, és lekattintva az aktuális hírt, megjegyezheti magában, hogy a celebek sem kivételek. Nekik is van szívük, érzéseik, szerelmi életük, szakításuk, és emiatt érzett bánatuk meg dühük. Ahogy azonban az ismert emberek meghatározhatnak divattrendeket, és befolyásolhatják, mit dúdol az ember a zuhany alatt, vagy milyen könyvet olvas el, úgy az életükkel is példát mutatnak, mintát adnak. Ha tehát egy celeb pár úgy húzza meg a magánélete határát, hogy az nem védi a gyerekeit, azzal sajnos legalább két gond biztosan van. Az egyik, hogy fájdalmat okoznak a saját gyerekeiknek, a másik, hogy normalizálnak és elfogadhatónak állítanak be egy olyan viselkedést, amivel a gyerekeiknek érzelmi, mentális és egyéb sérülést okozhatnak.
Mi a helyzet a legkisebbekkel?
A gyerekek számára a szülők válása, szakítása mindig krízis - ahogy egyébként a felnőtteknek is. Összeomlik az addigi világ, radikális változás áll be a mindennapokban, elvész az a kép, ami addig a család volt. Ezt a helyzetet a szülők magatartása tudja gyógyítani, ha egymás iránti tisztelettel, békésen és erőszakmentesen kommunikálnak, és azt élik meg, hogy bár többet már nem házastársak vagy partnerek ugyan, de a gyerekeiknek továbbra is a szüleik, tehát szülőtársakként fognak együttműködni a jövőben.
Sajnos azonban a helyzetet nem csak gyógyítani, hanem tovább rontani is tudják a szülők. Ilyenkor a válási krízisből könnyen lehet traumatizáló élmény. Ez akkor történik, ha a szülők közötti kommunikáció eldurvul, ha egymást minősítik, erőszakosan viselkednek, ha a gyereket megpróbálják elidegeníteni a másik szülőtől, vagy ha a gyereket kvázi zálogtárgyként használják (pénzért vagy elvárásokért cserébe biztosítva csak a gyerekkel való kapcsolattartást). Sajnos elég sokféle módja van annak, hogy a szülők hogyan tudják rontani a helyzetet, és ezek közül jó néhányat bemutatnak most a nyilvánosság előtt Shakiráék.
- Ilyen a szülőtárs és új partnerének minősítése, szapulása.
- A nagyszülőkkel szembeni elidegenítő magatartás.
- A gyerekek belekényszerítése abba a helyzetbe, hogy választaniuk kelljen a szülők között, és ezzel egyfajta lojalitási konfliktus alakuljon ki.
Ezek akkor is fájnak, ha a “négy fal között történnek”. Ha viszont ország-világ nyilvánossága előtt, akkor még az a járulékos teher is rárakódik a gyerekekre, hogy a szülők válása és konfliktusa nem “csak” egy családi, magánéleti probléma. Mondjuk, hogy az internet nem felejt, de ezt nagyon jó lenne tényleg meg is érteniük a szülőknek (a nem-celebeknek is). Minden nyilvános poszt, megosztás, nyilatkozat és szerepvállalás örökre megmarad, és élethossziglan el tudja kísérni a gyereket. Potenciális veszélyeztető faktor, ami iskolai és kortárs zaklatásnak, bullyingnak lehet alapja, valamint olyan megalázó, megszégyenítő magatartásoknak, amikkel a gyerekeknek azért kell megküzdeniük, mert a szüleik a magánéletük határait úgy húzták meg, hogy az nem védi őket.
Jó, de akkor mit tehetünk?
Először is, fontos tudatosítani magunkban, hogy ami történik, az nem oké. Persze mindenkinek joga van az érzéseihez (Shakirának is joga van ahhoz, hogy becsapottnak érezze magát és emiatt dühös legyen), de az, hogy ezt mindenféle filter nélkül teszi ki a nyilvánosságba, komolyan veszélyeztetheti a gyerekei jóllétét.
Ezért, ha a gyerekünk kérdez az eset kapcsán, akkor ennek megfelelően beszélgessünk vele arról, hogy tűnhet egy ilyen eset viccesnek vagy megbotránkoztatónak, de azok a gyerekek, akik abban a családban élnek, ezt valószínűleg másként élik meg, és jobb lenne, ha a szülőknek az lenne a legfontosabb, hogy a gyerekeik hogy vannak. Másodszor - és talán ez a legfontosabb -, tanulhatunk ebből az esetből, és megfogadhatjuk magunknak, hogy ha úgy hozza az élet, hogy hasonló helyzetbe kerülünk, akkor megpróbáljuk másként csinálni. Azt kitűzve célul, hogy a volt házastárssal/partnerrel szülőtársak maradhassunk a válás/szakítás után is, együttműködve, és közösen szeretve és védve a gyerekeinket - ideértve a magánéletüket is.
Van véleményünk a dolgokról, és nem tartjuk magunkban:
- Mérő Vera: Az eltörléskultúra szó szerint életveszélyes, és sosem tudhatjuk, ki lesz a következő áldozat
- Egy olyan világban, ahol leducizzák Emilia Clarkot, bele sem akarok gondolni, hogyan látnak engem
- „Ennyi hipokratát, akik ráadásul húst esznek!” - Ízekre szedtük a Schiaparelli és Kylie Jenner körüli hisztériát
