A rugalmasság nem azt jelenti, hogy feladod az álmaidat, hanem azt , hogy haladsz a világgal

Ebben a cikkben Pozsgai Brigitte, a Unipie alapítója oszt meg velünk néhány tippet a sikeres vállalkozáshoz!

Sokat durrogtatott közhely az, hogy a mai világ egyik legnagyobb kincse az információ (és a vintage Birkin bag). Mint minden közhely, ennek is van igazságtartalma, de nem igaz önmagában. Ha csak annyi dolgunk lenne, hogy elfogadjunk a közszájon forgó tényt, akkor nem gyártanánk lisztet a búzából, olajat az olajbogyóból és valószínűleg a Jane Birkin által inspirált divatcikk se lenne minden olyan lány álma, aki legalább egyszer kényelmesen és sikkesen akarja cipelni a laptopot. Magas sarkúban.

Amikor elkezdtük a Unipie-t, egy olyan oldalt képzeltünk el, ahol a hallgatók úgy fizetnek elő a tankönyvekre, mint a Spotify-n a zenékre. A felmérések szerint ez rendben is volt, az érdeklődés kifejezetten nagy volt rá. Később kiderült, hogy a történet nem csak a hallgatók, a kiadók és köztünk zajlik, hanem sok más fontos szereplő is van, akiknek az igényeit számításba kell vennünk, ha azt szeretnénk, hogy sokáig megmaradjunk a piacon. Ezért változtattunk az üzleti modellen és a kialakításon is, ami már szinte készen is van.

Azt a helyzetet, ami most van, csak nyitottsággal szabad kezelni. Minden pillanatok alatt változik és pillanatok alatt kell reagálni is, ami azt jelenti, hogy a vásárlói és piaci visszajelzések is még inkább értékesek lettek. Senki sem engedheti meg azt a luxust magának, hogy pont ilyenkor nem figyel az üzleti partnerek és a vevők / potenciális vevők igényeire, hiszen ha nem teszi, könnyen találnak más megoldást.

Fertőzött denevérlevest nem esznek minden nap, úgyhogy vannak olyan változó dolgok is, amikkel lehet számolni. Például a technológia fejlődése. A között, hogy kitalálsz valamit, ami megoldás lehet az emberek számára és a között, hogy piacra is tudod dobni, gyakran eltelik egy, vagy két év. Ennyi idő alatt pedig rengeteg dolog változhat, ami meghatározza a termék fejlesztését, sőt nem ritkán azt is jelenti, hogy teljesen az elejéről kell kezdeni. Annyira persze senki sem okos, hogy mindent előre meg tudjon jósolni (ha mégis, instán megtalál) de annyit mindenkinek illik megtennie a saját vállalkozása érdekében, hogy legalább heti háromszor ránéz a nemzetközi szakmai lapokra, mert így még van ideje mérlegelni és lépéseket tenni annak érdekében, hogy ne legyen elavult a termék abban a pillanatban, ahogy piacra került.

A harmadik - és szerintem a legnehezebb - dolog az, hogy nem csak a technológia, nem csak az életkörülmények, hanem az emberek is változnak. Rábízni az ötletedet valaki másnak a munkájára olyan, mint óvodába adni a gyerekedet és nagyon személyesen tud érinteni, ha az elsőre kedvesnek tűnő óvónéni szekálni kezdi a kislányodat, vagy kisfiadat. Egy nem jól megválasztott alvállalkozó nagyon sok időt és fölös anyagi forrást tud felemészteni. A nem jó szakemberek nem közlekednek figyelmeztető táblával az arcuk előtt, úgyhogy sokszor csak munka közben derül ki, hogy rosszul választottál.

A mai eszemmel azt mondom, hogy amint felmerül valami kétely, vagy rossz érzés, vonj be egy külsős szakértőt, akire pénzt és időt szánsz. Inkább álljon le minden egy hónapra és folytatódjon a megfelelő csapattal, a megfelelő áron, mint hagyni, hogy akár egy évig elhúzzanak egy olyan munkát, amiből aztán egy forintot sem keresel.

Bátorság és vakmerőség is kell ahhoz, hogy valaki saját vállalkozásba kezdjen, de ez a két dolog messze nem elég, ha nem vagy nyitott a tanulásra és a változásokra. Ez nem egy biztos, szárazföldi házikó, hanem egy hullámzó tengeren járó hajó, amivel csak akkor érsz partot, ha hajlandó vagy megismerni a szeleket.