„Tíz évvel később újra találkoztunk, és nem akartam hinni a szememnek”
Vajon mit éreznél, ha összefutnál volt szerelmeddel ennyi idő után? Vagy éppen valakivel, akit régen észre sem vettél, most viszont nagyon is vonzó a számodra?
Ezeket láttad már?
Olvasóink meséltek arról, milyen érzések fogták el őket, amikor évekkel később találkoztak régi szerelmeikkel.
A nem olyan nagy ő
Akkor már évek óta egyedül voltam, és el akartam hinni, hogy végre megtaláltam a nagy őt. Kisebb szépséghibákkal, persze. Például azzal, hogy nagyon nehezen köteleződött el, és előnyben részesítette a magányos programokat: heti öt nap járt el edzeni, a hétvégéken horgászni, síelni, mikor minek volt éppen szezonja. Valamit mégis megmozgatott bennem, és nagyon belezúgtam. Amikor azonban kiderült, hogy megcsalt, összeomlottam, és nagy szenvedések közepette szakítottam vele. Ennek ellenére még akkor sem láttam be, hogy mindez azért történt, mert alul választottam. Végül egy teljesen más okból elkezdett terápia után láttam be, hogy mi vonzott hozzá. Amikor hosszú évek múlva összefutottunk, és beültünk kávézni, egyre csak azon agyaltam, mit láthattam én ebben az emberben? Kicsit olyan volt a találkozás, mint leülni beszélgetni a tíz évvel azelőtti önmagammal. Megdöbbentem, hogy mekkora utat tettem meg azóta érzelmileg. Zsófi (31)
5 emberi kapcsolat, amire szükséged van, hogy ne legyél magányos
Megszépítő messzeség
Életem első csókja egy forró májusi éjszakán történt a tizedikes osztálykiránduláson. A srác egy másik suliba járt, a strandon ismerkedtünk össze, este pedig kiszöktünk a táborból. Akkor még nem volt mobiltelefon és Facebook sem, és több száz kilométerre éltünk egymástól, így többet nem találkoztunk, de ez még regényesebbé tette a dolgot. Úgy élt bennem az emléke, mint egy hatalmas plátói szerelemé: verseket írtam hozzá, és egy novellát is, ami egy irodalmi pályázaton nagyon jól szerepelt. Sokszor elképzeltem, milyen lenne, ha a sors újra összehozna minket. Aztán nyolc évvel később találkoztunk. A barátnőm lánybúcsúját ünnepeltük, és ő szolgált ki minket egy étteremben. Semmi köze nem volt ahhoz a képhez, ami élt bennem róla, csálé fogai voltak és meglehetősen butának tűnt, ráadásul elsőre meg sem ismert. Egyszerre volt nagyon vicces és kicsit drámai is a „nagy találkozás”. Szilvi (38)
Miből lesz a cserebogár?
A „plátói szerelmem béna kisöccse” – nagyjából ez a kép élt bennem Bálintról, aki tizenkét éves volt, amikor én tizenöt, és a bátyjával együtt bandáztam, akibe titkon szerelmes voltam. Sajnos semmi sem lett a dologból, mi pedig nem sokkal később elköltöztünk, majd eltelt tíz év. Amikor egy iszonyú helyes srác bejelölt a Facebookon, hirtelen nem tudtam, ki lehet, de aztán a közös ismerősökből kiderült, hogy ő Bálint, aki immár nem tizenkettő, hanem huszonkettő. Csetelni kezdtünk, és kiderült, hogy neki én voltam a plátói szerelme. Néhány hét múlva már randiztunk. Eleinte kicsit vicces volt, hogy a „kisöccs” az új barátom, de hamar felülírta a múltat a jelen. Zita (26)
Ezeket olvastad már?
