Nők határok nélkül: Transz nőként randizni még sokkal nehezebb

Randizás transz nőként

Képzeld el azt, hogy ha belépsz valahova, akkor megnéznek a férfiak, de még olykor a nők is. Elkönyvelnek egy szép nőnek és gondolatban hozzáteszik, hogy neked biztos nincs semmi gondod az életedben. Az, hogy van-e agyad, személyiséged és vannak-e érzéseid, ettől kezdve nem is fontos, az már csak hab a tortán! Ha fiatal és szép vagy, ez a bélyeg elkerülhetetlen, de ha még hozzájön a transzneműség is, az ismerkedés tényleg nagyon kalandossá válik (és nem a szó pozitív értelmében).

Ha egy randin közlöm, hogy transznemű vagyok, rögtön megváltozik a pozícióm. A férfiak átraknak a „nem értem”- polcra, és azt lesik, merre is van a kijárat. Van olyan, hogy dühösek is szoktak lenni. Vajon miért? Én mindig arra gondolok, hogy ha elmondom az információt magamról, akkor kizökennek az illúziójukból. Elképzeltek valamit rólam, én pedig belerondítottam a fantáziájukba, így már nem is vagyok érdekes. De van olyan is, aki csak kipróbálna engem, mert nem volt még transz nővel (köszi, de nem vagyok házhoz rendelhető, két lábon járó fétispornó), vagy aki azt mondja oké, nem zavarja, hogy transz vagyok, próbáljuk meg együtt, de furcsa feltételekkel áll elő. Gondolom, ilyesmi elképzelhetlen, ha cisznemű vagy: a férfiak tőlem gyakran azt kérik, ne beszéljünk a kapcsolatunkról senkinek, vagy azt a tanácsot adják, hogy keressek civil állást magamnak, és hagyjak fel a színészkedéssel, mert így túlságosan látható vagyok a nyilvánosság előtt.

Érdekes érzés, hogy az egyik percben még egy jó nő vagyok valaki szemében, a másikban meg már egy férfi, aki nővé műtette magát… (Elég kusza egy mondat, vajon az, aki ezt mondja, érti önmagát?)

Ha nem is ugyanilyen formában és nem ilyen erősen, de biztosan te is tapasztaltad már a saját a bőrödön, amiről itt beszélek: azt, hogyan tárgyiasítanak. Gyakran azt érzem, hogy azért kezeljük egymást tárgyakként (mert tévedés ne essék: a nők is csinálják ezt férfiakkal), mert el akarunk venni valamit a másiktól ahelyett, hogy mélyebben meg akarnánk ismerni őt. A tárgyiasításnak ezen kívül azt hiszem, köze van a tisztelet hiányához is: a férfiak azért tárgyiasítják gyakrabban a nőket, mert nem tartják önmagukkal egyenrangúnak őket, a transz nőket pedig azért kezelik még inkább tárgyként, mert őket még kevésbé tartják valamire. Ez aztán egy ördögi kört generál: az a fél, aki sorozatosan megalázó helyzetbe kerül, akitől igyekeznek elvenni a méltóságát, az dühében hajlamos lehet ugyanúgy tárgyiasítani a nála nagyobb privilégiummal rendelkezőket. Márpedig így baromi nehéz randizni és tartós kapcsolatot kialakítani…

Nők határok nélkül - Tényleg az egyenlőség kapujában vagyunk?

Egy kicsit jobban elmerülnék most abban, ami talán téged is érdekelhet, mint kívülállót: miért nem akar egy heteró férfi komoly párkapcsolatot egy transz nőtől? Ha vonzónak tartanak bennünket és szívesen lefeküdnének velünk (csak meg ne tudják a haverok meg a család!), akkor a többire miért nem vágynak?

Volt egy pasim, aki felvállalt a családja és a bar​​átai előtt, de rögtön jöttek azok a kommentek a család és barátok részéről, hogy ha velem van, akkor ő bizonyára "buzi".

Volt, aki azt mondta: hogy az sem nem számít, hogy én jó nő vagyok, mert annyira sosem leszek nő, hogy szülni tudjak, és amúgy is "tesó, ne legyél már buzi". Szóval, még ha egy férfi el is jut oda, hogy egy transz nőt felvállaljon, a társadalom ezt sokszor szétzilálhatja.

Persze nem kell messzire menni, heteró emberek között is létezik ez a jelenség: csak annyi a különbség, hogy ha transz vagy, szinte garantált a Rómeó és Júlia-felállás.

A kérdés, hogy a mai világban létezik-e az az eget rengető nagy szerelem, ami mindent t​​úl élhet, vagy Shakespeare-nek volt igaza, és tényleg kudarcba fulladnak a nagy fellángolások?

Huszonötéves transz nőként sok-sok randi után én azt a választ tudom adni erre a kérdésre, hogy: attól félek, nem. (Ha ezek után mindig megkérdeznéd, hogy miért nagy dilemma, hogy egy transz nő felvállalja-e a transzneműségét, vagy próbálja meg eltitkolni, és hazudja azt mindenkinek, hogy gyönyörű kislánybaba testben jött világra, akkor itt a válasz: néha egyszerűbb lenne csöndben maradni. Nem könnyű egyértelmű választ adni, mert mindkét útnak megvannak a maga előnyei és a hátrányai.) A transz nők nők! Le kell írni, hogy megértsük már, mert bízom benne, hogy egyszer meg fogjuk!

Az előbb azt mondtam, attól félek, hogy egy Rómeó és Júlia-felállásból nem lehet jót kihozni. De miközben félek, hogy ez az igazság, vágyom egy cicára és szeretnék örökbe fogadni is egy gyereket. De nem egyedül. A szerelmemmel szeretném, aki nem is biztos, hogy férfi lesz, mivel biszexuális vagyok, de ha nem találom meg az ideális személyt, akkor egy barátommal. A reményem ebben van, és nem abban, hogy egyszer megtalálom az igazit… Talán nincs is olyan… (De ugye mégis van? Ugye nekem is jár ugyanaz, mint mindenki másnak?)

Nők határok nélkül: Élet egy hazugságlufiban, de mi lesz, ha kipukkad?

Szeretnék elbúcsúzni a Glamour olvasóitól, örültem, hogy írhattam nektek és remélem, sok újat hallottatok, talán jobban megértitek ezek után, milyen egy transz nő élete.

Én most a művészeti dolgaimra koncentrálok Berlinben, és hátralépek az aktivizmustól és a magyarországi szerepléseimtől. De biztos lesznek más transz emberek, akikre lehet majd figyelni – figyeljetek rájuk, figyeljünk egymásra.