Randiblog: Vajon mit gondol ez a pasi?
Ó, istenem, ha annyi ezresem lenne, amennyiszer ezt a kérdést tizenöt és harminc éves korom körül föltettem a barátnőimnek/fiú haverjaimnak/anyukámnak/nagynénémnek/macskámnak, akkor már rég Mauritiuson kortyolgatnám a banánturmixomat. Nagyon sokáig tartott, amíg rájöttem, hogy minden alkalommal, amikor összezavar egy férfi, rossz embereket kérdezek.
Ezeket láttad már?
Mert – mivel még sosem volt ismerősöm, aki rendelkezett volna telepatikus képességekkel – azt, hogy egy férfi mit gondol, sokkal célszerűbb tőle, magától megkérdeznem. Aztán rövid időn belül arra is rájöttem, hogy fenti gondolat bár elvileg hasznosnak tűnik, sokszor értelmetlen és nem is szükségszerű. Magát a férfit sem kell megkérdezni. Minek? Ha összezavar, akkor azért zavar össze, mert vagy maga sem tudja, mit akar, vagy pontosan tudja: azt, hogy összezavarjon. Nos, ha utóbbi eset áll fenn, akkor nyilván célja van az összezavarással – mondjuk, csak szexet akar –, így természetesen nem fog igazat mondani arról, mit gondol. Ha előbbi, akkor pedig azt fogja mondani, hogy nem tudja. (Ha érett, stabil önértékeléssel rendelkező nők vagyunk, akkor erre a válaszra kedvesen azt kell mondani, viszlát, és elhajózni reménytelibb vizekre.) Ezt viszont eddig is tudtuk. Rengeteg férfit megkérdeztem erről, és még soha, senki sem mondta, hogy volt olyan nő, akivel flörtölgetett, és akiről nem tudta megmondani, szerelmes-e belé vagy sem. Tényleg. Még soha senki. Egy férfi egyetlen esetben tartja magában vonzalmát, ha a nő mással jár. Sokan egyébként még ilyenkor sem…
Egy imádnivaló huszonéves barátnőm a minap nekem szegezte a kérdést: "szerinted mi járhat a fejében?", majd elmesélte a történetet. Szívem szerint egyből azt mondtam volna, nem tudom és nem is érdekel, és szerintem téged se érdekeljen, mert a legokosabb lenne többet nem fölvenni a telefonját, ugyanis a lábad nyomába sem érhet ez a fazon, plusz valószínűleg semmi komolyat nem akar, ugyanis, ha akarna, azt képes lenne valamilyen formában közölni. Az a vicc, hogy végül tényleg ezt mondtam. Azért, mert rájöttem, hogy nem fog megsértődni, hiszen mélyen belül tudja, hogy ez így van – mert nem az van, hogy én tudom a tutit, hanem az, hogy jártam már pórul annyiszor és láttam már magam körül annyi pórul jártat és olyanokat is, akik mást szívattak előszeretettel, hogy szinte száz százalékos biztonsággal ki tudom jelenteni, hogy a mismásoló férfi vagy nő komoly szándékkal biztosan nem rendelkezik. Persze, az is szerencsés volt, hogy a lánynak – magas, karcsú, barna bociszemű, második diplomáját csinálja a Közgázon - valóban a nyomába sem érhet a – tengő-lengő, általában nem dolgozó, vagyis szüleiből élő, iskoláját éppen kilenc éve végző 28 éves – srác.
Ez egyébként a legfurcsább. Hogy mintha törvényszerű lenne, hogy jó nők bőgnek olyan férfiak miatt, akiket szerintem ők dobnának egy hét után, ha járnának. És nem is mindig a gyenge önbizalommal van a para, hanem sokszor mintha az járna a női fejekben, mi van, ha mégis érdeklem, csak… Hadd fejezzem be egy egyszerű kérdéssel: el tudtok képzelni – most a való életről beszélek – olyan helyzetet, hogy egy független férfi szerelmes egy független nőbe, és a nő is nyilvánvalóan vonzódik hozzá, ám ez a férfi mindent elkövet, hogy vonzalmát tökéletesen leplezze és ezzel a nő idegeire menjen, és lehetőleg egyre csökkentse az esélyét, hogy összejöhessenek valaha is?