Perverz a pasid?

Jól szórakoztam múltkor egy cikkünket olvasva, melyben a pornót tunk. Nemcsak azért, mert a cím biztosan egyből kattintásra ingerel mindenkit, hanem azért is, mert kamaszkori nagy szerelmem jut eszembe, akivel egyszer egy baromi jól induló hétvégét tett tönkre a fentebbi probléma.

Azóta már tudom, hogy a férfiaknak - természetesen, akik normálisan viszonyulnak hozzá - nem perverz és torz képzeletük kielégítése céljából van szükségük arra, hogy pornót nézzenek olykor, és hogy ez a tevékenységük nem befolyásolja a velünk való kapcsolatukat. Egyetem alatt rengeteget haverkodtam srácokkal, nem áll égnek a hajam néhány nem túl píszí beszólástól a párkapcsolat, illetve a szexualitás témakörében, hiszen a legtöbb igazán humoros dolognak nem sok köze van a teljes korrektséghez. Szóval, úgy gondoltam, aki hisz a vegyes barátságokban, vagy csak van egy nagyobb, jobbára férfiakból álló társasága, akikkel szórakozni is eljárogat, ne akadjon ki a szokásos, "férfias" poénokon sem.

Nemrég mégiscsak sikerült túlfeszíteni a húrt, és a frenetikusan vidám hangulatban induló, iszogatós este végére sikerült a nőknek egy kissé kiakadniuk. Önhibájukon kívül. A férfiak meg mégannyira sem tehettek róla. Az történt ugyanis, hogy az emelkedett hangulatban szóba kerültek úgynevezett rendhagyó szexuális pozitúrák, melyeket pozitúrának nevezni talán még túl vad is lenne. A csajok, bármennyire is hasonló korúak voltak, hasonló környezetből jöttek vagy ugyanott és ugyanúgy szocializálódtak, mint a srácok, senki sem tudta, mi az a "Dirty Houdini", "Angry Pirate", avagy a másik öt-hat kifejezés, melyeket azóta sajnos (vagy inkább nem sajnos) el is felejtettem, a pasik közül viszont mindenki kivétel nélkül tudta. Bárhonnan s jöttek, bárhogyan is szocializálódtak. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy kamaszként a lányok mondhatni, lényegesen kevesebb pornófilmet néznek, mint a fiúk, de azért ez így önmagában is viccesen döbbenetes volt. Persze, ezek után már bele kellett fogni a társaság hölgytagjainak okításába, ami több szakaszon is keresztülment. A nők először elpirultak, majd kínos kuncogásba kezdtek, majd mélyen és némán megdöbbenésüket fejezték ki, majd kicsit megsértődtek. Rájöttünk, hogy egy olyan határt léptünk át, amit nem kellett volna. Nem kell mindent tudni a másik nemről, nem kell mindet érteni, és végképp nem kell megpróbálni megérteni mindent, amit nem értünk. Minek? Mindig lesznek olyan dolgok, amik örök rejtélyek maradnak, és olyanok is, amik kifejezetten dühítőek.

Mi szükség arra, hogy egy ilyen sztorizgatás után egy nő esetleg kiborulva forgolódjon az ágyában, attól tartva, az ő pasija titkon izgatottan vágyik ezeknek az extrém pozitúráknak a kipróbálására, és vele csak úgy ímmel-ámmal, unalomból szexel. Szóval, jobb az ilyesmiről nem beszélni, legalábbis nem kimerítő részletességgel, csak férfitársaságban. És ez nem azért van, mert prűdek vagyunk! Csak azért, mert mások, és emiatt bizonyos dolgokat egyszerűen sosem fogunk tudni elmagyarázni és megértetni a másik nemmel. Mert pl. legutóbb bevallották nekem, van olyan is, ami miatt egy férfi forgolódik álmatlanul, dühösen és értetlenül egész éjjel az ágyban. Ez speciel egy olyan Szex és New York epizód volt, amiben Carreynek nem tetszik az eljegyzési gyűrűje, és azt a tényt, hogy neki ennyire más az ízlése, mint a vőlegényének, egyfajta jelnek veszi arra, hogy talán túl korai az esküvő. Körülbelül annyi esélyem volt elmagyarázni, hogy mi mit értünk az alatt, amikor ilyeneket jelnek veszünk, és hogy az miért nem férfigyűlölő magatartás, mint neki azt, hogy az Angry Pirate-en mint jelenségen röhögni nem feltétlenül perverz és nőgyűlölő viselkedés.