Ez a legjobb párválasztási stratégia az evolúciós pszichológia szerint
Miért éppen azt a társat választjuk, akit? Mik a legvonzóbb és legtaszítóbb tulajdonságok egy potenciális partnerben? Hogyan lehetnénk sikeresebbek a pártalálásban úgy, hogy a megalkuvás és a túlzott válogatósság csapdájába sem esünk? Egy fiatal magyar kutató ezekre a kérdésekre keresi a választ.
Ezeket láttad már?
Dr. Csajbók Zsófiát már az egyetemi alapképzése alatt élénken érdekelte az evolúciós pszichológia, amely szerint az emberi viselkedés mögötti egyik legerősebb motiváció a fajfenntartás. A kutató szerint több szempontból is keveset változtunk az őskor óta, és párválasztási stratégiáinkat máig befolyásolják azok a tulajdonságok egy potenciális partnerben, amelyek akkor adott esetben a túlélést segítették.
„Az evolúciós nézőpont az egyik legjobb megközelítés az emberek párválasztását illetően a pszichológiai irányzatok között. Ha meg akarjuk érteni, mi befolyásolja romantikus vagy szexuális vonzódásunkat egy partnerhez, akkor ez az irányzat adja meg a legtöbb választ. Nagyon leegyszerűsítve tulajdonképpen arról van szó, hogy „modern koponyánkban őskori elme lakozik”, tehát több párválasztási stratégiánkat is ugyanazok az igények motiválják, mint az ősemberét” – mondja.
A nő választ
Az emberi faj esetében a nő sokkal többet invesztál egy utódba, mint a férfi . Még ha azt az esetet is vesszük, amikor az anya nem vesz részt saját gyereke felnevelésében, számára akkor is kilenc hónapos befektetés egy új ember világra hozása, míg ugyanez a férfi számára mindössze néhány másodpercet vesz igénybe. Az evolúciós pszichológusok ezzel magyarázzák, hogy a nők sokkal válogatósabbak, amikor egy potenciális partnert keresnek, mint a férfiak, ez pedig mind rövid, mind hosszú távú kapcsolatokban megmutatkozik. Annak ellenére, hogy ma már jóval magasabbak a követelmények egy apa esetében annál, mint hogy biztosítsa a kellő mennyiségű erőforrást a gyerek felneveléséhez, a nők pedig akár rögtön szülés után is visszamehetnek dolgozni, illetve évtizedek óta léteznek megbízható fogamzásgátló eszközök, és menopauza után lévő nők is keresnek párt, az alapstratégia nem sokat változott.
Még mindig azokat a tulajdonságokat keressük a másik nemben, amelyekkel a legjobban biztosítható a legéletképesebb utód létrehozása és felnevelése. (Az evolúciós pszichológia az egynemű párokkal is foglalkozik, Csajbókék kutatásai erre a témára nem tértek ki, így most a cikkben csak a heteroszexuális párválasztási stratégiákról írunk). „Az emberi faj esetében alapvetően kritikus kérdés volt, hogy amíg a nő a megszületésekor egyedül még életképtelen gyermek felnevelésével foglalkozik, és nem tud annyit dolgozni, legyen valaki, aki biztosítja számára a túlélést. Emiatt egy nőnek nagyon oda kellett figyelnie arra, kit választ partneréül, hiszen nemcsak a lehető legjobb génekkel rendelkező férfira volt szüksége, hanem olyasvalakire, aki később is segíti őt és a gyermekét a túlélésben. Ez egyébként az állatvilágban is megfigyelhető: ahol a hím fordít több energiát az utódokra, ott a hím a válogatósabb, és vice versa” – mondja Csajbók Zsófia.
Túlzott igények, kishitűség
Csajbók Zsófia a mesterszakos diplomamunkájában azt a kérdést járta körül, hogy milyen szempontokat veszünk figyelembe a párválasztáskor, és már akkor feltűnt neki, hogy elsőre meglepő módon még az anonim kérdőívekben sem a legtökéletesebb partnert keresik az emberek. „Először még a kutatók is arra tippeltek, hogy mindenki a legjobb párra feni a fogát, de ez korántsincs így. Nem akar mindenki a milliárdos topmodell atomfizikussal randevúzni, méghozzá azért nem, mert hosszú távon nem kifizetődő stratégia az, ha valaki a sajátjánál jóval magasabb értékű partnert választ. Ilyen kapcsolatokat időnként láthatunk a való életben is, és ezek sokszor konfliktusokkal, féltékenykedéssel tarkítottak, a legtöbbnek pedig fájdalmas szakítás a vége. Egy szakítás, válás utáni felépülés pedig időt vesz igénybe, lelki károkat is okozhat, tehát meglehetősen költséges a fajfenntartás szempontjából” – mondja Zsófia.
A legjobb párkeresési stratégia tehát a hozzánk mérten lehető legjobb partner megtalálása. Ehhez alapvető fontosságú, hogy tisztában legyünk azzal, mi milyenek vagyunk. A kutató szerint tehát létező jelenség, hogy valaki azért utasítja el a másikat, mert az túl „jó” hozzá. „A sorozatos alulválasztás mögött általában az alacsony önértékelés áll, de az is előfordul, hogy valaki túlzott igényeket támaszt másokkal szemben, a számára ideálisnak tartottól a legkisebb eltérés is zavarja, így sosem talál párt magának” – mondja a kutató, hozzátéve azt is, hogy kis túlzással élve a párkeresés ahhoz hasonló, mint amikor el akarunk adni egy ingatlant.
Ha nagyon gyorsan akarunk rá vevőt, akkor általában a valódi értéke alá kell menni árban, ám ha türelmesen várunk, és nincsenek irreális elképzeléseink, akkor idővel ráakadunk arra a vevőre, aki fizet annyit, mint amennyit az ingatlan szerintünk ér. Kérdés persze, hogy tudjuk-e, mikor tesszük túl magasra a lécet, és mikor vagyunk megalkuvók? „Kellő önismerettel mindenki felismeri, hogy milyen mintázatokat követ a párválasztásban. Ha folyton nálunk kevésbé vonzó partnert választunk, vagy éppen mindig olyanok után ácsingózunk, akiknek mi nem kellünk, az utalhat arra, hogy nem megfelelően mérjük föl az értékünket. Ha azonban voltak már a múltban kiegyensúlyozott és kielégítő párkapcsolataink, akkor az jelzi, hogy összhangban vagyunk az igényeinkkel.”
Milyen legyen, milyen ne?
A kutatások szerint a legkielégítőbb kapcsolatra azzal számíthatunk, aki hasonló hozzánk. Nem kell mindenben pont ugyanolyannak lennie, de ha hasonlóan vonzók vagyunk, akkor egyik fél sem fog féltékenykedni a másikra, nem aggódik, hogy párja elhagyja egy értékesebb partnerért. Ha azonos az érdeklődési körünk, akkor szívesen töltünk együtt időt, ha azonos kultúrkörből származunk, jobban megértjük egymást, és így tovább. Minél több az egyezés, annál nagyobb eséllyel lesz harmonikus az együttélés. Több ezer főt vizsgáló magyar mintán a vonzó külső mellett mindkét nem hosszú távon az olyan partnert preferálta, aki kedves, érzelmileg kiegyensúlyozott, intelligens. Nőknél fontos elemei még a listának a határozottság, bátorság, magabiztosság, jó anyagi és/vagy szociális státusz. Rövid távon a tetszetős külső mellett már a szexuális vonzerő is fontos, a nők számára pedig a kedvesség is. Mindezek az evolúciós nézőpontot erősítik, hiszen ezek a tulajdonságok jelzik, hogy valaki milyen szülő lenne, és milyen génekkel rendelkezik. A külső tekintetében sok múlik a génjeinken, de mind a kívánatos, mind a nem kívánatos tulajdonságok jó része változtatható. Önfejlesztéssel és odafigyeléssel értékesebb partnerré válhatunk, és nem azon múlik a sikerünk, hogy mekkora a mellméretünk vagy milyen márkájú autót vezetünk.
