Párt találni veszélyes?
Ezeket láttad már?
Bilics Tímea vagyok, Önismereti mentor, Coach, a tudatos társkeresés szakértője. A mai világban, a megváltozott társadalmi lét és elvárások miatt már nem megy automatikusan és könnyedén a társunk megtalálása. A hozzám fordulók gondolkodásmódjában számos hasonlóságot tapasztalok, elakadásaikban számos párhuzam fedezhető fel. A szerelemről, a szeretetről, és a párkapcsolat működéséről, sőt egyáltalán az érzelmekről nem tanítanak az iskolában, önmagunktól pedig természetszerűleg nem tudjuk, hogyan működnek. Hiszem, hogy a valóban tartalmas, boldog és elégedett élethez, és a boldog párkapcsolat megtalálásához önmagunkon keresztül visz az út, így elengedhetetlennek tartom az önismereti munkát és tudatos életmódot. Ezért ebben a témában írok egy blogot és cikkeket.
Esténként, otthon ülve, amikor arról álmodozol, hogy eljön a várt társ az életedbe, minden olyan egyszerűnek tűnik. Elképzeled, ahogy kézen fogva sétáltok és este összebújtok a kanapén, aztán együtt vonultok az ágyba.
Talán azt is elképzeled, ahogy reggel felkeltek, kávét hoz a párod az ágyba neked, és szeretkezés után vígan dudolászva állsz a zuhany alatt. Együtt tervezitek meg a napot, a bevásárlást, az esti programot, a nyaralást, az egész életeteket.
Ám ábrándozás közben pici idegességet is érzel a gyomrodban, még ha gyakran el is hessegeted. Mert mindehhez be kell engedned egy embert az életedbe. A jól felépített, fényesre csiszolt, szinte tökéletes éltedbe.
Abba az életbe, ahol van idő edzeni, tanulni, szórakozni és barátnőzni. Ahol tied az egész ágy és az egész ruhásszekrény, ahol Te osztod be, hogy melyik este mit csinálsz, mikor kelsz fel és mit nézel a tévében. Ahol van én-idő, ahol szabadon döntesz mindenről, a saját kedved és ízlésed szerint, ahol Te osztod be az idődet, és csak ritkán kell alkalmazkodni másokhoz.
Megtervezted az életedet, döntéseket hoztál és keményen megdolgoztál azért, hogy megteremtsd a függetlenségedet, és elérd azt, ahol ma vagy.
Független, felnőtt, egész életet élsz, méltósággal, büszke vagy mindarra, amit elértél és ami a hátad mögött van.
Hallottál már a gyógyító kapcsolatokról: valószínűleg szükséged van rájuk
Hallottál már a gyógyító kapcsolatokról: valószínűleg szükséged van rájuk
Ha őszinte vagy magadhoz, egész jó kis életed van és az idő nagy részében nagyon is élvezed. De jönnek az esték és a hétvégék, amikor nyáron mindenki nyaralni megy vagy amikor kisbabával a karjában jön szembe valaki az utcán. Olyankor összeszorul a szíved, nagyon vágynál már a "közös"-re és az "együtt"-re Te is.
Megfigyelted, hogy mindkét esetben valami szorítást érzel? Egyszer a gyomrodban, másszor a szívedben?
Olyan mintha a mérleg mindkét serpenyőjében lenne egy csomó jó dolog és választanod kellene közülük. Egyik oldalon a társ és a család, másik oldalon a szuper kis életed. Úgy érzed, bármelyiket választod, le kell mondani valamiről.
És akkor még csak a jó dolgokról beszéltünk, de a félelmek se hagynak nyugodni, veszélyt szimatolsz. A társ mellett ott van a félelem, hogy majd elnyom, féltékeny lesz, állandóan alkalmazkodni kell, elvész a szabadságod és le kell mindarról mondani, aki Te vagy, akivé váltál, akivé fejlesztetted magadat.
A másik oldalon pedig ott a félelem az egyedüléttől, a kilátástalanság, a magány és az értéktelenség érzése.
Gyakran hangzik el a mentoráltjaim szájából, hogy "meggondolom, hogy kiért adom fel mindezt" vagy " tud olyan jönni, akiért feladom", akkor tudom, hogy nem jó helyen járunk. Bár értem, mit gondolnak, mi van emögött, de ilyenkor gyakorlatilag az üzleti szemlélet, a valamit valamiért jön be a képbe a szeretet helyett.
Amikor áldozatot hozok, feladok, leadok, időt szánok a másik emberre. Mind-mind negatív jelző és csak a hasznot keresem, a saját hasznomat és elvész a hőn áhított közös és együtt.
Az a közös és az együtt, amikor tiszta szívvel és viszonzás várása nélkül adok és nem időt szánok, hanem időt szentelek a másik embernek és a kapcsolatunknak, amikor a szeretetet és az adást választom a haszon és a kapás helyett.
Mert nem arról szól-e a szerelem, hogy a másikat önmagáért szeretem?
Azért, amilyen személyiség, ahogyan gondolkodik az életről, ahogy rám néz, amiért engem szeret? A mosolyáért, a kedvességéért, azért amilyen mély érzésű, nagy tudású, amiért keményen küzd a céljaiért, a bátorságáért, az együttérzéséért, ahogy rácsodálkozik a világra és ahogy mindenben meglátja a szépet?
Nem ezért szeretem-e a másik embert, mert olyan, amilyen? Ahogy mellettem áll jóban és rosszban, ahogy támogat, ahogy együtt küzdünk a jövőnkért?
Nem feltételezem-e, hogy úgyis kihullik, aki nem nekem való? Nem feltételezem-e azt, hogy eleget dolgoztam magamon, hogy kiállok majd magamért, ha az nekem nem jó? Nem feltételezem-e azt, hogy akinek valóban fontos leszek, annak fontos lesz, ami számomra is az? Hogy én ÉN tudjak maradni, hogy én jól legyek, boldog legyek?
Vagy talán azért szeretem a másik embert, amit értem tesz, amiért a kedvemet lesi, amiért kiszolgál, amiért az önbizalmamat növeli, amiért többnek érzem magam mellette?
Mert ha ezért szeretem és ezt várom, akkor valóban nehéz lesz választani. Nem csak őt, bárki mást. És akkor nem csak a választás lesz nehéz, hisz egyre azt nézem majd, hol tudok többet vagy jobbat kapni, és sosem lesz nyugodásom.
Így, ha valakivel találkozol és szóba jön a randi, eszedbe jut, hogy aznap este edzésed van, másnap mozi vagy színház a barátokkal, hétvégére pedig vidékre ígérkeztél a gimis barátnődhöz vagy épp a srácokkal egy legénybúcsúra, ha a másik oldalon vagy. Elhalasztod a következő hétre a találkozót, aztán persze bosszankodsz, hogy addigra a másik tovább állt. De nem volt elég jó, nem volt elég értékes ahhoz, hogy Te feladj magadból, hadd menjen. Mondd, hányadik ilyen jött már szembe?
Egy dolog biztos, ha érkezik egy másik ember az életedbe, az életed megváltozik. Nem fog beékelődni a szabad kedd és péntek estédbe, amikor épp nincs más programod. Hanem akar majd találkozni szerdán, csütörtökön és lehet, szombaton is.
Vajon mit kell nyújtania azért, hogy ne úgy érezd, feladod az aznap esti programjaidat? A miért is?
A szeretetért, a szerelemért, a csókokért, a közös élményekért. Azért, hogy megtapasztalhasd azt, amikor melegség gyúlik a szívedben és minden más hátrébb szorul.
Egy közös életet építetek olyankor, ami igen, más lesz. Nem a tiéd és nem az övé hanem közös, amiben mindkettőtök szíve, lelke, vágyai és álmai benne vannak. Van olyan, amiből kevesebb lesz, ám egy sor dologból pedig sokkal több lesz. Több mosoly, több lelkiség, több érzelem, több érintés, több élet.
Kapcsolódni, párt találni veszélyes. Veszélyezteti a függetlenséged, a nehezen felépített önállóságod. De kapcsolódni ugyanakkor gyönyörű. Bízz magadban, hogy jól választasz. És azt honnan tudod majd? Hogy eszedbe sem jut majd azon gondolkodni, hogy mit kellett ezért feladnom.
Szeretettel,
Bilics Tímea – Önismereti mentor, a tudatos társkeresés szakértője
www.bilicstimea.hu
