Pénz, szégyen, párkapcsolat - Pszichológus segít feloldani a mérgező konfliktusokat az anyagiak körül
Azt mindenki hallotta már, hogy a pénz nem boldogít, azt viszont sokan megtapasztalják a párkapcsolataikban, hogy a pénzügyek kifejezetten boldogtalanná tehetik a legidilibb viszonyt is, ha nincs meg az összhang. Vecsernyés Anna pszichológus, tréner ezt a fontos témát járja körül.
Ezeket láttad már?
Melinda kirobbanó közvetlenséggel érkezik a rendelőbe. Vannak, akik úgy jönnek, hogy a pszichológus felé mutatott, „elvárt” alázattal beszélnek – az ő esetükben kihívás ezt az alá-fölé rendeltséget tartalmazó szakemberképet átformálni. És vannak olyanok is, mint Melinda: akik magabiztosan és szinte baráti közvetlenséggel sétálnak be. Mintha már ismernénk egymást. Ha a céljaikról és reményeikről kérdezem őket, arra intellektuális és kiforrottnak tűnő válaszokat adnak. Ezekből úgy tűnik, mintha Rubik-kockaként már összerakták volna az életüket, mintha már felírták volna a megfelelő egyenleteket. Áthatóan vizslatják a másik rezdüléseit, és bonyolult történeteik vannak arról, hogy a társuk fejében mi zajlik, valami mégsem áll össze a számukra. Azt érzik, hogy társukkal elmennek egymás mellett, hogy mégsem tudnak úgy hatni a kapcsolatukra, ahogyan szeretnének. Nem úgy értékelik őket, ahogy arra vágynak.
Sok múlik a kapcsolat dinamikáján
„A párom nagyon forrófejű és érzelmes – kezdi Melinda –, néha azon is gondolkodom, hogy vajon van-e valami személyiségzavara… Nem túl kompetensen szervezi az életét, ezért teljesen máshol is tartunk. Én nagyon sokat teszek érte, sokszor kölcsön is adok neki vagy megmondom, mit lenne érdemes kezdenie a pénzével. Nagyon szeretem őt, de fojtogatónak érzem ezt a kapcsolatot. Ahelyett, hogy értékelné a segítségem, sokszor azzal jön, hogy túl sok vagyok és leuralom őt. Közben meg mégis egyre több mindenben igényli a segítségem, már a postán is én adom fel a leveleket, mert szorong az ügyintézés gondolatától. Egyszerűen nem tudok jót tenni, nem tart elégnek. Már azon is gondolkodtam, hogy ez talán egy bántalmazó kapcsolat.” Hegyezem a fülem, van itt sok minden. Pénz, kompetencia, a racionalitás és az érzelmek kettőssége, a kisebbség érzése.
Ahogy Melinda mesél, próbálom kibogozni a szálakat: ki is az, aki uralkodik ebben a kapcsolatban? Hogyan működik ennek a kapcsolatnak a dinamikája? Mit hoz ebbe Melinda? És mi a szerepe az anyagiaknak a teljes képben? És persze hegyezem a fülem a bántalmazás szóra is. Nem egyszerű értékelni, hogy egy kapcsolat bántalmazónak minősül-e, hiszen az ilyen viszony nem egyszerűen különböző, bántalmazónak tekinthető viselkedések sorozata, hanem egy hatalmi dinamikáról van szó. A bántalmazó viselkedéseket soroló, tételes listák így akár félre is vihetnek minket. Hiszen az áldozat is használhatja önvédelemből pontosan ugyanazokat a viselkedéseket, amiket ezeken a listákon olvashatunk.
A hozott minták sokat számítanak
Melindával együtt jól megnézzük a kapcsolati élményeit. Már az első történeteiből is látszik, hogy ő és a párja is elnyomva érzik magukat. Melinda nem érzi magát elfogadva, ám a párja is azt hajtogatja, hogy azt érzi, ő nem tud érdemben hozzájárulni a kapcsolathoz. Melinda visszautasítva és tehetetlennek érzi magát, amikor a párja épp nem kér a tanácsaiból, illetve akkor is, amikor a párja a megbeszélési kísérletekre – „beszéljük át logikusan a problémáinkat!” – inkább érzelmi síkon reagál, és „lelkizni” szeretne. Leértékelve érzi magát, ám a párja működése sok területen olyan szokatlan számára, hogy a párját is inkább leértékeli. Melinda tehát nagyon racionálisan és praktikusan közelíti meg az élet kérdéseit, így a pénzügyeket is. Hasonló kliensek esetében gyakran kiderül, hogy a családjukban felnőve óvatosságra intő üzeneteket kaptak a pénzről, vagy a pénz eleve démonizálva volt, mint borzalmak okozója, amivel ezért nagyon okosan kell bánni. Ezek az üzenetek hihetetlen hatással vannak ránk felnőttként is, ezért amikor a kapcsolatban pénzügyi viták bukkannak fel, akkor a családból hozott üzeneteken érdemes elsőként elgondolkodnunk.
A lány múltjában nem találunk erről szóló tipikus üzeneteket. Találunk viszont sok mást: már gyerekként hatalmas felelősséget kellett vállalnia a ház körüli dolgokban, sok dicséretet is kapott a családban, hogy milyen ügyes és dolgos. Amikor pedig az anyukája épp nem volt jól, akkor ő intézte az ügyeket is. Már fiatalon elkezdte érezni azt is, hogy más, mint a többiek. Gyerekként azt az üzenetet kapta, hogy a praktikusság és mások segítése az egyik legnagyobb érték, érzelmi világát pedig a mássága rejtegetése miatt kénytelen volt megnyirbálni, és inkább a logikus gondolkodásra szorítkozni. A történethez hozzátartozik, hogy amikor egy gyerek életkorához mérten túl nagy felelősséget kap, akkor kialakulhat benne az a mindent átható és elárasztó érzés, hogy a világ rendje és biztonsága mind rajta múlik. Akármennyire is kicsinek érzi magát ehhez a feladathoz, és akármennyire rémisztő számára, hogy a nála nagyobb és ügyesebb felnőttek nélküle nem boldogulnak, kénytelen alkalmazkodni és ügyes lenni. Később pedig élete során azt érezheti, hogy ha ő nem tesz és nem gondoskodik mindenről, akkor szinte leszakad az ég.
Ha megvan a felismerés, a megoldás is egyértelmű
Melinda pénzügyekhez való viszonyát tehát egy mélyben futó szorongás irányította, és a beszélgetéseink során eljutottunk oda, hogy a benne munkáló szégyent is felismerte. Érzelmekről beszélni nem csak veszélyesnek tűnt számára, de az alkalmatlanság és inkompetencia érzését is előhívta benne. Az igazán ügyes emberek ugyanis nem hagyják magukat az érzelmek által megvezetni – bujkált benne az otthonról hozott üzenet. Ezt az üzenetet ki tudtuk hangosítani, és Melinda végül be tudta vallani magának, hogy a sugárzó magabiztossága és közvetlensége mögött igazából ő is ugyanúgy csak tapogatózik a világban, mint bárki más. Miután közelebb tudta engedni magához a saját sérülékeny érzéseit, felértékelődött benne az érzelmi támogatás és beszélgetés szerepe is. Sokat beszéltünk azokról a társadalmi üzenetekről is, amik a kapcsolathoz való pénzügyi hozzájárulást magasabb rendűnek érzékeltetik más hozzájárulásoknál (mint például a gondoskodás, programok szervezése, érzelmi munka).
Végül kimondta, hogy sokszor az adakozó fél szerepében tetszelgett, pedig éppen neki volt szüksége folyamatos megerősítésre. A tanácsokat és a másik pénzügyeinek irányítását pedig az érzelmek helyettesítésére, a valódi közelkerülés megakadályozására használta. Azt is felismerte, hogy hiába tűnik teljesen másnak a párja pénzügyi működése, mögötte az övéhez nagyon is hasonló érzések húzódnak. Melinda párja ugyanis szintén a szégyen ördögi körében küszködött: igényelte ugyan a segítséget, hiszen mostanában egyre inkább alkalmatlannak érzi magát az életre, ám a sok segítség ezt az érzést a sokszorosára erősítette benne. Számára a kompetencia és biztonság érzése pedig inkább ahhoz kapcsolódott, amikor nem kell szorosan fogni a pénzt, mert olyan jó keresete van éppen.
Melindáék beszélgetési megváltoztak, és jobban el tudták fogadni egymás hozzáállását. Nincs igazán jó vagy rossz válasz: az „érzelmi alapú” és a „racionális” pénzköltés is érthető igények, hiszen a jelen és a jövő biztonságára is vágyunk. Fontos, hogy más szempontok, de hasonló érzések vezetnek minket egymástól eltérő döntésekhez. Ami számít, hogy be tudjuk-e fogadni egymás történetét és érzéseit, és hogy a szégyent és a hallgatást megtörve le tudunk-e ülni egymással, hogy egy mindkettőnk értékeit és biztonságát tartalmazó pénzügyi jövőt kovácsoljunk.
Végezd el az alábbi egyszerű feladatokat!
- Rajzold fel a családfádat, és írd oda a nevek mellé azt is, hogy milyen üzenetet kaptál az illetőtől a pénzzel kapcsolatban! Mit láttál rajta, hogyan dolgozik, hogyan költ, hogyan spórol? Milyen „igazságokat” és tanácsokat mondott el a pénzről? Hogyan jelenik meg ez most az életedben?
- Páros feladat: Tegyétek fel egymásnak a következő kérdéseket: Az, ahogyan jelenleg kezeljük a pénzügyeinket a kapcsolatban, mit ad neked? (Például kompetenciaérzés, biztonság érzése.) Miben akadályoz meg? Mindez miért fontos neked? Az, ahogyan jelenleg kezeljük a pénzügyeinket a kapcsolatban, milyen jövőhöz vezethet? Mi tetszik vagy nem tetszik ebben a jövőben?
- A pénzügyi kompromisszumok öt fajtája Matthew McKay terapueta szerint: • Most az én preferenciám szerint, következő alkalommal a tiéd szerint. • Bizonyos helyzetekben az én preferenciám szerint, más fajta helyzetekben a tiéd szerint. • Legyen részben az, amit én szeretnék, részben az, amit te szeretnél. • Ha megteszed nekem, hogy ____, akkor én megteszem neked azt, hogy ______. • Próbáljuk ki egy hétig (hónapig, évig) úgy, ahogy én szeretném. Ha nem tetszik, visszatérhetünk a mostani működésünkhöz.
A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es októberi lapszámában jelent meg.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”