Pap Dorci: „Sokkal erősebb vagyok lelkileg, mint gondoltam”
Pap Dorcit az Exatlon című vetélkedőműsorban ismerhette meg a közönség. A nyíregyházi lány tizennyolc évesen került be a műsorba, és bizonyította sokaknak hogy kitartása, akaratereje példaértékű. Most a sporttal kapcsolatos élményei mellett az öltözködési szokásaiba is beavat bennünket.
Ezeket láttad már?
Pap Dorci minden helyzettel megküzd. A világ másik felén, elzárva a külvilágtól, mindennap ugyanazzal a lelkesedéssel és akaraterővel küzdött a versenypályán.
Az elmúlt időszakban kétszer is bizonyítottad rátermettségedet az Exatlon című vetélkedőműsorban. Mióta ilyen szoros a kapcsolatod a mozgással?
Egész pici korom óta sportolok, a szüleim is nagyon komolyan vették ezt, nekik köszönhetem, hogy hamar a mindennapjaim része lett. Mindig mesélik, hogy az egyik olaszországi nyaralásunkon már fejen álltam a tengerparton a homokban, pedig még csak kétéves voltam. Négyévesen kezdtem el szertornázni, három évig csináltam, majd a röplabda felé vettem az irányt, a nővérem nyomdokait követtem. Nyolc éven át versenyszerűen űztem ezt a sportot, rengeteg meccs van mögöttem, és büszke vagyok arra, hogy bekerültem a korosztályos válogatottba.
Sokat számít, hogy van múltad a versenysportban, az összetartás, a csapatszellem, ami a műsorban is meghatározó volt, nem áll távol tőled.
A röplabdás múltam miatt nagyon könnyen alkalmazkodtam a különféle helyzetekhez, és könnyen tudtam együtt dolgozni a többiekkel csapatban is. Sokat segített a versenysportolói múltam, a műsor után hazatérve hagytam abba a profi röplabdázást.
Hogy lehet egy ilyen megmérettetésre fizikálisan és mentálisan felkészülni?
Nem lehet rá felkészülni, az ember nem tudja elképzelni, mi vár rá, pláne az első évad esetében, amikor csupán annyit tudtam, amit a korábbi adásokban láttam, fogalmam sem volt róla, hogy a versenyen kívül még mi vár rám. Még most is azt mondom, így hosszabb idő elteltével, hogy a lelki része sokkal keményebb volt, mint a fizikális megterhelés.
Például arra gondolsz, hogy egy gyönyörű szigeten vagy, miközben el vagy zárva a külvilágtól?
Korábban nem volt ilyenben részem, nem voltam még ennyi időt távol a családomtól. A legtöbb idő másfél hónap volt, de tudtam velük beszélni, eljöttek meglátogatni, még soha nem utaztam egyedül, ez egy igazi mély víz volt. Olyan dolgokkal találhattad magad szembe, amire nem voltál felkészülve.
Mit az, amit megtanultál önmagaddal kapcsolatban?
Az első verseny alatt még nagyon fiatal voltam, mindössze tizennyolc, és túlságosan naiv. Utólag úgy látom, befolyásolhatóbb voltam, sok mindenbe bele lehetett húzni vagy keverni. A műsor végére ismertem fel, és kezdtem el tudatosan figyelni rá, hogy merjek kiállni önmagamért. A második évadban türelmet, kitartást tanultam, és rájöttem, sokkal erősebb vagyok lelkileg, mint azt gondoltam.
A második alkalommal már előny lehetett a korábbi tapasztalat.
Valóban, viszont rengeteg olyan helyzet jött, amire nem lehetett felkészülni. Nagyon brutális megpróbáltatások voltak, bár tudtam, hogy mire számíthatok, mégis rosszabbul éltem meg ezt a második időszakot, mint az elsőt.
Az első évad alatt megtöbbszöröződött az Instagram-követőid száma. Könnyen hozzászoktál, hogy felismernek az emberek?
Nem volt egyszerű megszokni, gondolj bele, a verseny előtt ezerötszáz követőm volt, majd hazajöttem egy kilencvennyolcezres követőtáborral, ami egy év alatt megduplázódott. Nehéz volt megszokni, hogy nem tudok úgy elmenni például ebédelni a szüleimmel, hogy valaki ne szólítana meg. Meg kellett tanulni kezelni, soha nem éreztem magam többnek, mert szerepeltem a műsorban. Mostanra teljesen behúzott a közösségi média, az elmúlt időszakban több megkeresésem is volt, próbálok úgy tekinteni erre, mint egy munkalehetőségre.
Könnyen túllendülsz a negatív kommenteken?
Az első évad után rengeteg bántó kommentet kaptam, nagyon sok kegyetlen üzenetet küldtek, rá kellett döbbenem, hogy az emberek gyarlók és rosszindulatúak. Persze a legdurvább üzenetek mindig kamu profilról vagy fotó nélkül érkeztek, ez nagyon sokat elárul a küldőkről is. Hamar túllendültem ezen, mára megtanultam ezt kezelni, és csak mosolygok az ilyen típusú üzeneteken. El kell tudni engedni, mert valójában ezeknek az embereknek nem velem, hanem saját magukkal van problémájuk.
Milyen pályán képzeled el az életed?
Az első évad után leérettségiztem, mindenképp szeretnék továbbtanulni, de egyelőre még nem tudom, milyen irányba menjek, még keresem az utam. Szeretném folytatni az influenszerkedést, és mellette egy saját vállalkozást is el tudnék képzelni. Meglátjuk, mit hoz a jövő!
Hogyan jellemeznéd az öltözködési stílusod és a sminkelési rutinod?
A hétköznapokban általában a sportos vonalat képviselem, egy-egy különlegesebb esemény alkalmával viszont szeretem megmutatni a nőiességemet. A smink terén is hasonló az irányelvem.
Ki az a sportoló, akit a példaképednek tekintesz?
Sosem volt példaképem, viszont nemrég megnéztem Hosszú Katinka úszónő filmjét. Most láttam csak bele igazán az életébe, bámulatos, hogy mennyi mindenre képes. Nagyon tisztelem azért, amit véghezvitt és elért.
A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es szeptemberi lapszámában jelent meg.
Fotó: Wilhelm Laura
Stylist: Csillag Szilvia
Smink: Nógrádi Barbara
Haj: Radván Simon
