„A nehézségeim is kellettek hozzá, hogy mostanra itt tartson az életem” - Pap Biankával, a GLAMOUR Women of the Year 2023 Az év sportolójával beszélgettünk
Pap Bianka még csak huszonhárom éves, de már szinte mindent elért, ami egy élsportoló álma. A paralimpiai, háromszoros világ és hatszoros Európabajnok magyar úszó rendkívül büszke rá, hogy az idei GLAMOUR Women of the Year 2023 gálán ő vehette át Az év sportolója elismerést.
Ezeket láttad már?
Tizenhét éves kora óta kitartóan küzd az álmaiért, mostanában pedig ha épp nem a medencében van, az ideje nagy részét az egyik egyetem jogi karán tölti. Pap Bianka nagy vágya, hogy egyszer sérült parasportolókat képviseljen.
Amikor az első interjút készítettem veled, még a sportkarriered elején jártál. Számítottál rá, hogy ilyen szép eredményeket érsz majd el?
Akkor még álmodni sem mertem volna, hogy valaha paralimpiai bajnok leszek. Valahol a lelkem mélyén bíztam benne, hogy ez egyszer megtörténik velem, ugyanakkor sok nehéz pillanaton kellett túllendülnöm. A rengeteg befektetett energia, alázat nélkül mindez nem történt volna meg. Kívülről úgy tűnhet sok lemondással jár a sportolók élete, ami tény, viszont én mégsem lemondásként élem meg, hogy az időm nagyrészét a medencében töltöm. Természetes, hogy ez az életforma határozza meg a mindennapjaimat.
Könnyen átlendülsz, ha egy verseny nem úgy sikerül, ahogy eltervezted?
Mióta felnőtt sportolóként versenyzek, a két paralimpiai és a világbajnoki eredményeimre vagyok a legbüszkébb, de számos olyan megmérettetés van mögöttem, ami nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztem. Korábban rengeteget sírtam, nehéz volt feldolgozni a sok kudarcot, de közben egy belső hang, mindig motivált, hogy álljak fel, menjek tovább, ne adjam fel az álmaimat. Ilyenkor még nagyobb energiával, koncentrációval bizonyítom, hogy meg tudom csinálni, képes vagyok jól teljesíteni. Ami nem öl meg, az megerősít, próbálok minden nehéz helyzetből erőt meríteni és még erősebb lenni, mert szerintem az ember a hibáiból tanul, és ettől lesz még jobb.
Rengeteg önszeretet, önbizalom kell hozzá, hogy egy-egy csalódás után elhidd magadról, képes vagy talpra állni...
Régóta önbizalomhiánnyal küzdök, nehezen fogadom el önmagamat. Sokat dolgozunk a pszichológusommal azon, hogy ez megváltozzon, jobban bízzak magamban és a képességeimben, a medencén kívül pedig ne azt érezzem, hogy néha legszívesebben láthatatlan lennék, amikor például kimegyek az utcára. Mindenkinek vannak szakaszai az életében, én is hol könnyebben, hol nehezebben küzdök ezzel a problémával. Nem tudom, miért alakult ki bennem, talán az egyik oka az lehet, hogy nem nagyon jártam klasszikus iskolai közösségbe, nem voltak barátaim, nem jártam társaságba. Kimaradtak a közös kapcsolódások, visszacsatolások az eddigi életemből, talán ez lehet az egyik oka, hogy többet kell dolgoznom magamon.
Hihetetlen, amit most mesélsz, az idei GLAMOUR Women of the Year 2023 gálán, kívülről úgy tűnt, a legnagyobb magabiztossággal vetted át Az év sportolója díjat. Milyen hatással van rád ez az elismerés?
A valóságban rettenetesen izgultam, hogy ki kell mennem a színpadra, miközben borzasztóan örültem az eredménynek. Az ilyen elismerések adnak visszacsatolást, lelkierőt, hogy jól végzem a munkámat. Hihetetlen, hogy ennyi elismert sportoló közül engem választottak a GLAMOUR olvasói. Hatalmas megtiszteltetés, és egy nagy visszajelzést jelent nekem ez a díj: szeretnek az emberek, nem vagyok láthatatlan.
Az élsport mellett jogot hallgatsz az egyik egyetemen. Miért ezt a pályát választottad?
Mindenképp szerettem volna továbbtanulni, először mindenki az úszóedző pálya irányába szeretett volna terelni. Egyáltalán nem tudtam elképzelni magamat ezen a pályán, mert egyszerűen nem ez a típus vagyok, nem rendelkezek edzői attitűdökkel. Valamiért megmagyarázhatatlanul megfogott a jogi pálya, mindig is szerettem olvasni, másokat támogatni, megvédeni őket vagy csak egyszerűen kiállni értük bizonyos helyzetekben, így beadtam a jelentkezésemet és szerencsére felvettek. Most már tudom, hogy jó döntés volt, kicsit kimozdultam az uszodai közegből, és mostanra megtaláltam az egyensúlyt az edzések és a tanulás között.
Milyen terveid vannak ezzel a pályával a későbbiekben?
Még négy és fél év van a diploma megszerzéséig, most a Párizsi Paralimpiára készülök, utána pedig főként a tanulmányaimra szeretnék koncentrálni. El tudom képzelni, hogy a sport vonalán maradva egyszer majd parasportolók érdekeit képviseljem, ritka, hogy valaki kifejezetten ebbe az irányba specializálódik, pedig számtalan helyzetben lenne szükség jogi segítségre.
Érezted magad valaha hátrányban a sérültséged miatt?
Én a sérültségemmel együtt vagyok önazonos, egyáltalán nem érzem magamat emiatt hátrányban. A medencében néha jól jönne, ha kicsit termetesebb lennék, de ez nem a lábammal, hanem a teljesítményemmel függ össze. A hétköznapokban néha kellemetlen érzés magas sarkút viselnem, ilyenkor mindig izgulok, nehogy elessek vagy leessen rólam a cipő. Párszor úgy jártam, mint Hamupipőke, a lépcsőn felmenve azt vettem észre a kisebb lábamról elvesztettem a cipőmet.
Van olyan példakép az életedben, akinek a teljesítménye vagy az elért eredménye hatással van vagy volt rád?
Sokszor a nehéz pillanatokban a saját sikereim, elismeréseim visznek előre, de egy-egy ellenfél sikere is motiválóan hat rám. Egerszegi Krisztina az egyik nagy példaképem, illetve csodálom Szabó Tündét, akinek elismert úszóként sikerült karriert építeni. Mindketten rendkívüli tehetségek, akik alázattal, hatalmas kitartással küzdöttek a céljaikért.
Mi az, ami feltölt a medencén kívül?
Lassan két éve lesz, hogy két macskával bővült az életem, segítenek, hogy egy-egy húzós nap után kikapcsoljak. Rám az esetek nagy részében már az is feltöltően hat, ha megölelgethetem őket, vagy egyszerűen csak hozzám bújnak. Nemrég lett egy saját lakásom, rendezgetem, csinosítgatom, ezek a tevékenységek is kikapcsolnak, de egy jó séta vagy a biciklizés is hasonló élményeket ad. Büszke vagyok rá, hogy hosszú ideje a saját lábamon állok. Sokszor eszembe jut, honnan indultam, és hol tartok most. Néha felmerül bennem a kérdés, hogyan csináltam végig a nehezebb időszakokat. Biztos vagyok benne, hogy a nehézségeim is kellettek hozzá, hogy mostanra itt tartson az életem.
Ismerd meg a többi kategória nyerteseit!
- „Akkor fulladok meg, ha csöndben maradok” – a GLAMOUR Women of the Year Az év hősnője díj nyertesével, Mérő Verával beszélgettünk
- „Köszönöm magamnak, hogy elhittem, csinálhatok mást is” - A GLAMOUR Women of the Year Az év vállalkozója díj nyertesével, Liluval beszélgettünk
- „Mi, nők ahelyett, hogy rivalizálnánk, fogjuk meg egymás kezét” - interjú a GLAMOUR Women of the Year Az év énekesnője díj nyertesével, Lábas Vikivel
