Pályaválasztás nőként: a lányok lényeglátó képessége jól érvényesülhet az informatikában

A pályaválasztás az egyik legjelentősebb és legnehezebb döntés, amivel valamennyiünknek szembe kell néznie a felnőtt élet kezdetén. Nőként ez a feladat talán egy fokkal nehezebb, hiszen számos irányból érkezik a sugalmazás, miszerint ezt vagy azt kellene vagy nem kellene tennünk, ilyen vagy olyan szakmát szabad vagy nem szabad választanunk — talán azért mert nem "illő" vagy éppen nem "nekünk való".

Hogyan lesz valakiből közgazdászból informatikus?

— Közgazdásztanárként végeztem, később gazdasági informatikát tanultam. Egy ideig közgazdaságtant tanítottam, az informatika szak elvégzése után pedig informatikai kontrollerként helyezkedtem el. Banki és biztosítási szektorban dolgoztam, és elsősorban az IT-fejlesztés és szervezés lett a területem, de egy ideig üzemeltetéssel is foglalkoztam. 2016 óta vagyok az Allianz Hungária Zrt. CIO-ja (Chief Information Manager – a cégek első számú informatikai vezetője), és néhány éve a Vezető Informatikusok Szövetségének elnökségi tagjává is megválasztottak. Akkoriban a női CIO-kat még nagyítóval kellett keresni a piacon, így a szervezet nem titkolt célja volt, hogy a női informatikai vezetők piaci szerepét erősítse. A VISZ-en belül elsősorban az oktatási kérdésekkel foglalkozom, és fontos feladatom, hogy a jövő informatikus generációjának a képzését támogassam. Van még egy dolog, amire nagyon büszke vagyok: 2018-ban nőként én nyerhettem el az év CIO-ja díjat.

Miért lesz valaki közgazdászból gazdasági informatikus?

— Mérnökcsaládból származom, matematika tagozatos gimnáziumba jártam, ám mivel a fizika nem volt az erősségem, a mérnöki szakmák nem jöhettek szóba nálam. A közgazdasági egyetem elvégzése után, úgy éreztem, valami másra vágyom és szeretnék továbbtanulni… Végül egy kollégám javaslatára jelentkeztem az informatikai szakközgazdász szakra – úgy, hogy előtte szinte semmit sem tudtam a számítógépekről. Az egyetemen kivétel nélkül mindent szerettem, amit tanultunk. Nagyon jó időszak volt, akkor és ott eldöntöttem, hogy informatikával akarok foglalkozni. Óriási szerencsém volt, mert a diplomám megszerzését követően elnyertem az egyik biztosítótársaságnál egy informatikai kontroller állást. A munkámban rengeteget segített a közgazdasági hátterem: mivel a cég informatikai vezetői inkább technikai beállítottságúak voltak, a pénzügyekhez azonban kevéssé értettek, az én pénzügyi tudásom rengeteget segített abban, hogy boldogulni tudjak.

A legtöbb családban a lányokat nem igazán nevelik a matematika szeretetére

Nem is kérdés, hogy egy nő ugyanolyan jó, ha nem jobb informatikus lehet, mint egy férfi. Melyek azok a területek, ahol különösen jól tudnának boldogulni?

— Azt gondolom, hogy ma nem tud jó informatikai vezető lenni az, akinek nincs meg hozzá a közgazdasági, pénzügyi háttere. Éppen itt jönnek képbe a nők, hiszen nagyon sok női CIO gazdasági oldalról jön. A fiúk nagyon jók programozásban, a lányoknál viszont sok esetben megvan az a rendszerszemlélet, ami a „nagy egész” átlátásához kell. Nagyon fontosnak tartom, hogy az olyan projektek, mint a Programozd a jövőd! – amelynek célja, hogy a fiatalokat az informatikus pálya felé tereljék –, ne feledkezzenek meg arról sem, hogy a programozáson túl még számos olyan területe van az informatikának (például a gazdasági informatika), ahol a lányok jó lényeglátó képessége és rendszerszemlélete érvényesülhet.

Hogyan tudná a lányokat támogatni az informatikai pályaválasztásában a család és az iskola?

— A legtöbb családban a lányokat sajnos nem igazán nevelik a matematika szeretetére, nagyon fontos lenne tehát, hogy a szülők és a pedagógusok biztassák, támogassák a lányok ezirányú szárnypróbálgatásait. Remek volna, ha különböző cégek informatikai vezetői ellátogatnának általános- és középiskolákba, és ott a szakmáról, a munkájukról mesélnének a gyerekeknek. A gyerekeknek szóló programozó táborainkba legalább annyi lány jelentkezik, mint fiú, és a VISZ által meghirdetett rajzversenyeket is gyakran kislányok nyerik meg. Ennek ellenére ma az informatikusoknak mindössze egynegyede nő. Pedig ennek nem kellene így lennie – azt gondolom tehát, hogy az edukációt és a tehetséggondozást már az egészen kicsiknél, az alsó tagozaton el kellene kezdeni.