Apák napja alkalmából íme öt figyelemreméltó apa
Az apák napját június harmadik vasárnapján ünnepeljük. Eredete 1910-re nyúlik vissza, amikor az USA-ban Sonora Smart Dodd kezdeményezésére először megtartották a jeles eseményt.
Ezeket láttad már?
Dodd édesapja, William Jackson Smart hét gyereket nevelt fel egyedül, miután a felesége belehalt a szülésbe. A legidősebb lány, Sonora az anyák napi ünnepségeken arra gondolt, hogy az apja is megérdemelne hasonló tiszteletadást. Eredetileg apja születésnapját, június ötödikét javasolta, de végül június harmadik vasárnapja lett apák napja, ekkor tartják a világ számos országában. Ez alkalomból öt figyelemre méltó apát mutatunk be nektek a történelemből és napjainkból.
1. Ziauddin Júszafzai
A Nobel-díjas Malála Júszafzai édesapja. Már akkor szembement a hagyományokkal, amikor, egyrészt, szerelemből házasodott, másrészt, hazája korabeli szokásaival ellentétben, lánygyermeke születését is megünnepelte. A rokonok nagy megdöbbenésére az édesapa az addig csak a férfiakat számontartó családfán büszkén feltüntette az újszülött nevét, és azután is egyenlő figyelmet fordított gyermekeire, hogy a család két fiúval is gyarapodott. A pakisztáni író és társadalmi reformer apa iskolát alapított, ahová lányok is járhattak - a hatalomra kerülő tálibok azonban 2009-ben betiltották a lányok oktatását. A többi már történelem: Malála blogja, a fejlövés, az életmentő beavatkozások, repülőút Londonba, felépülés és Nobel-díj. Ziauddint gyakran kérdezik, hogy mit tett azért, hogy ilyen kiváló lánya lett. 2015-ös TED-beszédében így válaszolt: „Nem nyestem meg a szárnyait.” További jó tulajdonsága, hogy képes az önreflexióra és a fejlődésre: amikor, már angliai életük során Malála megjegyezte, hogy a nemek egyenlőségéért otthon is küzdeni kell, a férjként addig inkább konzervatív Ziauddin elkezdett magabiztosabban mozogni a konyhában.
2. Richard Pankhurst
Az 1834-ben született angol jogász elkötelezett szocialista volt és a társadalmi igazságosságért küzdött. Szívén viselte a nők jogait is, ő volt például annak a törvénynek a megszövegezője, mely rögzítette a házas nőknek a tulajdonukhoz és a fizetésükhöz való jogát. (Az ország törvényei szerint azelőtt mindez a férjüket illette.) Richard a politikának akarta szentelni az egész életét, de 44 éves korában megismerkedett a nála 24 évvel fiatalabb Emmeline Gouldennel, akivel egymásba szerettek. Korabeli formájában, mint az egyenlőtlenség melegágyát, mindketten ellenezték a házasságot.
A szintén haladó gondolkodású Emmeline azt javasolta, hogy létesítsenek „szabad kapcsolatot”, de Richard meg akarta őt kímélni ennek társadalmi következményeitől. Házasságukból végül öt gyerek született. Richard meghalt, amikor lányai tizenévesek voltak, de így is maradandó hatást tett rájuk: Christabel, Sylvia és Adela a szüfrazsettmozgalom kiemelkedő alakjai lettek. Amikor egy-egy figyelemfelhívó akciójuk után a rendőrök azzal próbálták megszégyeníteni őket, hogy „mit szólna ehhez az apjuk, ha láthatná?!”, ők csak mosolyogtak.
3. Karacs Ferenc
A Karacs családban minden valószínűség szerint az első magyar feminista családot tisztelhetjük. A térképész, rézmetsző Karacs Ferenc pesti háza 1795-től évtizedeken át a kor tudósainak, művészeinek találkozóhelye volt. A családanya, Karacs Ferencné Takács Éva színikritikus, az első magyar közíró nő, aki nyilvánosan kiállt a nemek egyenlősége mellett és a szexista sztereotípiák ellen. Hat gyermeküket egyetértésben, felvilágosult szellemben nevelték. A kor szokásaival ellentétben a lányokat is taníttatták, szakmát adtak a kezükbe, hogy ha kell, önálló életet tudjanak élni. Kritikusaikat az édesapa e szavakkal szerelte le: „Szerencséssé senkit nem lehet nevelni, hanem azzá igen, hogy szerencsét és szerencsétlenséget egyaránt képes legyen elviselni.” Az egyik lány, a pedagógussá lett Karacs Teréz így szól róla emlékirataiban: „Gyermekeit szerette, nejét a legnemesebb szeretetteljes tisztelettel becsülé, kit még olyankor is látható társul vitt magával, midőn országos férfiakat például követeket látogatott meg.”
4. Atticus Finch
Ő ugyan egy kitalált karakter, a Ne bántsátok a feketerigót! narrátorának, a vadóc Scoutnak az apja, az író, Harper Lee azonban saját édesapjáról, Amasa Coleman Lee-ről mintázta őt - aki, miután nem sikerült megvédenie két, gyilkossággal hamisan vádolt fekete férfit az akasztástól, nem vállalt több ügyet. A szintén ügyvéd Atticus Finch apaként elveti a tekintélyelvűséget, bölcsességével vívja ki inkább a tiszteletet. Gyerekeitől csak akkor kér valamit, ha az nagyon fontos, és akkor is elmagyarázza, hogy miért az. Elnéző lánya „fiús” kinézetével és viselkedésével szemben, a rokonokkal ellentétben nem akarja őt a konvencionális női szerepbe beletörni, arra biztatja, hogy legyen önmaga. Ügyvédként, és ezzel is példát mutat a gyerekeinek, rendíthetetlenül kiáll az igazság mellett és a rasszista előítéletek ellen, akkor is, ha az ügy reménytelen. Akkor sem hátrál meg, amikor a fekete férfi képviselete miatt retorziókat szenved el a közösségben - így válik szerető apa mellett erkölcsi iránytűvé.
5. A névtelen cipészmester és a többiek...
...akik, szembeszegülve a hagyományokkal és a környezetük elvárásaival, kiálltak erőszakot szenvedett lányuk mellett. 2016-ban megrázta az országot a hír, hogy a köztiszteletben álló úszóedzőt, Kiss Lászlót, akinek sportlétesítmény is viselte a nevét, 1961-ben nemi erőszakért ítélték el és nem egészen két évet ült börtönben. Miután számos téves információ kezdett keringeni a történtekről, előállt az áldozat, Takáts Zsuzsanna. A három diplomás főmérnök elmondta: kitűnő érettségijének örült, amikor az uszodában egy fiatal férfi elcsalta és társaival, köztük Kiss Lászlóval, és megerőszakolta. A családot előbb pénzzel, majd fenyegetéssel igyekeztek rávenni, hogy vonják vissza a feljelentést. „A nevelőapám azt mondta, ne aggódjak, ez ezzel jár, és kitartunk a végtelenségig” - emlékezett vissza Zsuzsanna. A férfit meg is verték, de ez sem tántorította el attól, hogy kiálljon nevelt lánya mellett. Szintén a hatvanas években történt Szicíliában, hogy egy tizenhét éves lányt, Franca Violát volt vőlegénye elrabolta és megerőszakolta arra számítva, hogy a lánynak így majd – a helyi szokások értelmében - hozzá kell mennie. Franca erre nem volt hajlandó, és mellette is kitartott az apja, Bernardo Viola annak ellenére, hogy halálos fenyegetéseket kapott és a család házát, szőlőskertjét felgyújtották. Akkoriban ez nem volt szokás, és nem érdekelte még a kíváncsi sajtót sem, de az apa igen egyszerű és alapvető dolgot tett: megkérdezte a lányát, hogy mit akar, odafigyelt a válaszra, és abban támogatta.
