Óriási eltérések vannak generációk között a környezettudatosságban Magyarországon
Noha a klímatüntetéseket és a tudományos felméréseket nézve a fiatalok jobban aggódnak a klímaváltozás miatt, az ELTE PPK egyik friss kutatása alapján úgy tűnik, hogy amikor az egyéni cselekvésről van szó, a háttérben takarékoskodó idősebb generációk az aktívabbak itthon. A környezetre és az éghajlatra kevésbé ártalmas mindennapok mögött sokféle szempontrendszer sejlik fel: a természethez közelebb lakók és a szerényebb anyagi lehetőségek, vagy szocializáció miatt jobban spórolók mértékletesebben bánnak a környezeti erőforrásokkal, míg a húszas éveikben járó fiatalok aktívabban képviselik a környezetvédelem fontosságát a közbeszédben. Minden generációnak megvan ugyanakkor a maga erőssége és gyengesége a cselekvés területén, a kérdőív eredményei alapján fel lehet térképezni a beavatkozási pontokat és a hatékony stratégiákat. Bizonyos viselkedéseket az sem igazán befolyásol, hogy a különböző generációk – szülők és gyerekek – egy családban és háztartásban élnek. Balázs Bernadett és Ágoston-Kostyál Csilla összefoglalója.
Ezeket láttad már?
Ma a világon közel 8 milliárd ember él, és ez a szám rohamosan növekszik, 2050-re megközelítheti a 10 milliárd főt. A populáció növekedésével együtt nő a környezeti károsítás: túlhasználjuk, kizsákmányoljuk erőforrásainkat, az emberi eredetű üvegházhatású-gázkibocsátásokkal pedig kritikus gyorsasággal melegítjük a légkört.
Az egyes háztartások fogyasztási és életmódbeli szokásainak megváltoztatása jelentős mértékben hozzájárulhat a globális felmelegedés hatásainak mérsékléséhez. Kulcsfontosságú tehát megértenünk, hogy mi ösztönzi az embereket a környezettudatos cselekvésre, hiszen a sok milliárd ember apró, mindennapi döntései kumulálódnak, és végül meghatározzák mindannyiunk sorsát.
Az ELTE-n végzett kérdőíves kutatásunk (részletek és adatok a cikk végén) célja az volt, hogy megvizsgáljuk a különböző környezettudatos viselkedéseket a lakosság szélesebb körében, elsősorban az életkori különbségekre fókuszálva, ezen belül is egy speciális szituációban: szülő-gyerek kapcsolatban.
Sokat számít milyen környezetben lakunk, és mennyit keresünk
Több mint 7000 fő kérdőíves (de nem reprezentatív) adatait vizsgálva először is megállapítottuk, hogy társadalmi különbségek fedezhetők fel a demográfiai eredmények alapján. Úgy tűnik, hogy
a lakhely és az anyagi helyzet befolyással van a környezettudatos viselkedésre.
A természetközeli lakókörnyezet pozitívan hat a környezettudatos viselkedésre, hisz a falvakban élők érték el a legmagasabb pontokat. Ők talán közvetlenebbül érzik a természetben bekövetkezett változásokat az elmúlt évtizedekben, a megváltozó évszakokat és a szélsőséges időjárási eseményeket. Emellett közvetlenebbnek is élhetik meg a kapcsolatot, tetteik hatását direktebben tapasztalják, illetve nagyobb valószínűséggel végeznek tevékenységeket a szabadban.
Az anyagi helyzet gyengülése a környezettudatos viselkedést növelte. Ennek hátterében állhat az a nyertes-nyertes szituáció, amire már más kutatók is rámutattak:
a takarékossággal jól jár az egyén anyagilag, de ez egyúttal előnyös a környezeti erőforrásokra nézve is.
Mindenki másban erős, de az idősebbek takarékosabbak
A kérdőíves felmérés alapján látható egy trend, miszerint a környezettudatos viselkedés összpontszáma a fiatalabb korosztálytól az idősebbek felé növekszik, ez alól csak a húszas éveikben járók a kivételek, a pontszámuk az ötvenes és hatvanas korcsoport közé esik.
Ha azonban a puszta összesített pontszám helyett külön-külön vizsgáljuk meg az egyes környezettudatos viselkedések korosztályi összefüggéseit, árnyaltabb képet kapunk. A vizsgálat alapján az látszik, hogy a különböző korcsoportoknak eltérő erősségei és gyengeségei vannak. Ezt azért fontos szem előtt tartani, mert a környezettudatos viselkedést támogató kommunikáció, edukáció során, más-más módon, más-más fókusszal kellene megszólítani a csoportokat.
A tizenéves korosztály erősségei közzé tartozik az ételmaradék felhasználása, az otthoni étkezés és a tömegközlekedés. Náluk hangsúlyozni lehetne, hogy ezt jól csinálják, és a későbbiekben is tartsák meg ezeket a szokásokat. Emellett a szelektív hulladékgyűjtésre kellene őket biztatni, mert ez még azonos háztartáson belül is kevésbé valósul meg – hiába adottak a feltételek. Ám az ígéretes, hogy ők maguknak is ezt a célt jelölték ki, hiszen arra a kérdésre, hogy milyen környezettudatos cselekvésbe vágnának bele a közeljövőben, ebben a korosztályban a szelektív hulladékgyűjtés kapta a legtöbb jelölést. Fontos lenne megcélozni továbbá a fogyasztás mérséklését.
A hús-, illetve tej- és tojás esetében fel kellene hívni a figyelmüket a lehetséges helyettesítőkre, alternatívákra. A víz és energia kapcsán (ami többnyire figyelmetlenségből fakadhat) például játékosítással új szokásokat lehetne bevezetni, hogy az eszközök, helyiségek áramtalanítása automatikusan menjen. Mivel a felmérés hozzáférés alapú volt, ennél a csoportnál a következő limitációt érdemes szem előtt tartani: az eredmények leginkább a budapesti és nagyvárosi tizenéveseket jellemzik.
A huszonéves korosztály törte meg a trendet, ez a legellentmondásosabb csoport a többi korosztályhoz képest. Ők azok, akik hangot adnak véleményüknek tüntetéseken, a legtöbbet tömegközlekedéssel járnak, és mérsékelt a hús-, tej- és tojásfogyasztásuk.
Vásárláskor visznek magukkal táskát, és használt ruhát is vesznek fele részben. Náluk a szelektív hulladékgyűjtésre, az ételmaradék felhasználására, illetve a vízfogyasztás mérséklésére lenne érdemes fókuszálni. Ez a korcsoport nyitott, tényekkel alátámasztott érveléssel lehetne formálni a viselkedésüket. Mivel ők anyagilag érzékenyebb csoport, ezért rá lehetne mutatni a saját előnyükre, ha például kevesebb vizet fogyasztanak. Ennél a csoportnál az eredmények leginkább a budapesti és nagyvárosi, diplomás, dolgozó, egyedülálló huszonévesekre jellemzőek.
A harmincas korosztály erőssége, hogy tömegközlekedéssel, biciklivel, gyalog járnak, illetve, hogy vásárláskor visznek magukkal táskát. A leggyengébb pontjuk az ételmaradék felhasználása, ezért náluk ezt lenne érdemes megcélozni.
Emellett ösztönözni lehetne őket a mérsékeltebb vízfogyasztásra, használt ruházat vásárlására és az elromlott dolgok megjavíttatására. A komposztálást az állam segíthetné komposztgyűjtőkkel, hiszen, ha van kiépített infrastruktúra, az emberek használnák azt. Az eredmények leginkább a budapesti és nagyvárosi, diplomás, dolgozó harmincas férfiakat jellemzik.
A negyvenes korosztály a szelektív hulladékgyűjtésben kiemelkedően jó, mind otthoni, mind nyilvános területen. Odafigyelnek az ételmaradékra és az újrahasználható táskára. Az erre a korosztályra irányuló kommunikációban elsősorban az autóhasználat mellőzésére, illetve az energiafogyasztásra és a használt ruházat vásárlására kellene összpontosítani. Ki lehetne emelni a séta vagy a biciklizés egészségügyi, illetve gazdasági előnyeit az egyénre nézve. Az eredmények elsősorban a budapesti és nagyvárosi, diplomás, dolgozó, házas, negyvenes férfiakra jellemzőek.
Az ötvenes korosztály a negyvenesekhez hasonlóan kiemelkedően jó a szelektív hulladékgyűjtésben. Felhasználják vagy komposztálják az ételmaradékot, mérsékeltebb a vízfogyasztásuk és hajlamosabbak arra, hogy megjavítsák az elromlott dolgaikat.
Az autóhasználat mellőzésében elsősorban ezt a korosztályt kellene megszólítani, és ösztönözni őket arra, hogy inkább közösségi közlekedéssel, biciklivel vagy gyalog járjanak.
Ezt már csak azért is meg lehetne tenni, mert a többségük a jó tömegközlekedéssel ellátott Budapesten és nagyvárosban él. Emellett az eredmények a diplomás, dolgozó, házas, ötvenes férfiakat jellemzik leginkább.
A hatvanas korosztály kiemelkedően jó a mérsékelt energia- és vízfogyasztásban, megjavítják az elromlott dolgaikat, otthon étkeznek és az ételmaradékot újra felhasználják. Ők kevésbé figyelnek oda a szelektív hulladékgyűjtésre vagy arra, hogy táskát vigyenek magukkal vásárláskor. Ezekre lehetne őket ösztönözni, de arra leginkább, hogy kevesebbet használjanak autót. Különösen, mivel 65 év felett nem kell fizetni a tömegközlekedésért – és takarékos természetük ebben megtalálhatná a saját előnyt. Az eredmények leginkább jellemzőek a budapesti és nagyvárosi, diplomás, házas hatvanas emberekre.
A legidősebb korosztály a hetven év és afelettieket foglalja magába. Ők kiemelkedően jók a fogyasztás terén, odafigyelnek az energia- és vízfogyasztásra, megbecsülik a használt dolgokat, ha kell, megjavítják őket. Az ételmaradékot is gondosan felhasználják. Érdekes, hogy az otthoni hulladékgyűjtésben kiemelkedően jók, viszont ez nyilvános helyen kevésbé érvényes. Talán épp arról van szó, hogy kevesebb az elérhető szelektív gyűjtő, keresni pedig egy idős embernek nagyobb megterhelés.
Újrahasználható táskát kevésbé visznek magukkal vásárláshoz, őket erre lehetne ösztönözni. (Bár a többi eredményük arra enged következtetni, hogy a boltban kapott műanyag táskát vagy szelektíven dobják ki vagy újrahasználják más módon, például szemeteszsákként.) Az átlagnál ők is többet használják az autót. Az eredmények leginkább jellemzőek a budapesti és nagyvárosi, diplomás, házas hetvenes emberekre.
Egy háztartásban, és mégis máshogy élő generációk
A szülők és gyermekeik összpontszámait vizsgálva azt találtuk, hogy szokásaikban különböznek.
Hiába tehát a közös háztartás, a nevelés, összességében a szülők és a gyermekeik tényleges környezettudatos viselkedése eltér.
Azonban a kérdéseket közelebbről szemügyre véve, látható, hogy hol vannak hasonlóságok és eltérések. Az ételmaradék felhasználása, a helyi élelmiszer fogyasztása, a tej- és tojásfogyasztás, az otthoni étkezés, az energiafogyasztás, a ruhavásárlás, a javíttatás mind hasonlóak voltak.
Azonban az otthoni szelektív hulladékgyűjtés, a húsfogyasztás, a vízfogyasztás szokásai eltértek a közös háztartás ellenére.
Kutatásunk rámutatott, hogy az életkor előrehaladtával nő a tényleges környezettudatos viselkedés, tehát az idősebbek környezettudatosabban viselkednek, mint a fiatalok; valamint, hogy hiába a közös háztartás, a szülők és a gyermekeik bizonyos szokásaikban különböznek.
Erre a trendre mind az öregedési hatás, mind a generációs hatás magyarázatot adhat. Az öregedési hatás alapján bizonyos személyiségjellemzők a korral változnak, az idősebbek általában lelkiismeretesebbek, lelkiismeretesebben viszonyulnak értékeikhez és takarékosabbak a tetteikben.
A takarékosság, a kontroll lehet az élettapasztalat eredménye, hiszen az egyén az évtizedek során már megélhetett több gazdasági válságot, illetve személyes pénzügyi nehézséget, ami arra sarkallja, hogy jobban óvja értékeit.
A másik megközelítés a generációs hatást tartja szem előtt. A felmérésben részvevők közül a legidősebbek 1932-ben, míg a legfiatalabbak 2006-ban születtek. Mennyit változott a világ 74 év alatt? A harmincas években még egy olyan világba érkeztek, ahol nem volt műanyag (hiszen az csak az 1950-es években terjedt el), alig volt autó, repülő, elektromosság sem minden háztartásban. Egy csendesebb, természetesebb világot ismerhettek meg. Minél idősebb az ember, annál inkább látja a változásokat a világban: a megismert alap folyamatosan változik, mint ahogyan a generációs amnézia rámutat – emiatt a különbség is egyre nagyobb és látványosabb az évtizedek múlása során.
Mivel az átlagos korkülönbség gyerekek és szüleik között 30 év, emiatt a közös háztartásokban megfigyelt különbség az öregedési és generációs hatásokkal is magyarázható, azonban ebben az esetben a generációs hatás talán érdekesebb, hiszen a szülők 1961 és 1989 között születtek, tehát mindannyian az államszocializmus alatt, míg gyermekeik egy más rendszerbe érkeztek 2000 és 2006 között.
A szocializmus idején limitált volt az árukínálat, évekig kellett várni az autóra, a telefonbekötésre, és korlátozott volt az utazás külföldre. Ez az embereket várakozásra kényszerítette – és tanította. Nagyobb megbecsülést, értéket kaptak azok a dolgok, amikre várni kellett. A két eltérő rendszer szülöttei között még markánsabb lehet a különbség, mint a világban egyébként is tapasztalható differencia az X, Y, Z generáció között.
A kutatás eredményei megmutatták, hogy mindegyik generációnak van lehetősége és mozgástere, hogy a mindennapok során a környezeti-éghajlati szempontokat, és egy biztonságos jövőt szem előtt tartó értékrend szerint hozzon döntéseket. Azért sem érdemes kijátszani ezeket az eredményeket egymás ellen, és generációs ellentéteket szítani, mivel a környezeti-éghajlati válság kockázatai mindannyiunkat érintenek, már most.
Egy fiatal a jövőjéért aggódik, de az egyre fokozódó hőhullámok sokkal inkább veszélyeztetik az időseket. Míg az egyik generáció inkább a közösségi cselekvést hangsúlyozva, a közbeszéd tematizálásával igyekszik olyan keretrendszert teremteni, ahol könnyebb felelős döntéseket hozni, addig a másik generáció már a mostani lehetőségekhez képest is igyekszik így élni. Mindannyian tanulhatnak a másiktól.
Szerzők: Balázs Bernadett, Ágoston-Kostyál Csilla
A kérdőív rövid leírása:
Az online kérdőíves kutatás 2021 januárja és márciusa között zajlott, amit összesen 7616 fő töltött ki. Az együtt élő generációk vizsgálata során 112 szülő-gyerek páros adatait használtuk. A vizsgálathoz kényelmi alapon toboroztuk a résztvevőket, így a kutatás a nagy elemszám ellenére nem reprezentatív a magyar lakosságra. A részletes elemzéshez az alábbi korcsoportokat különítettük el: 20 év alattiak, 20-29 évesek, 30-39 évesek, 40-49 évesek, 50-59 évesek, 60-69 évesek és 69 évnél idősebbek.
Felhasznált irodalom:
Carstensen, L. L., Isaacowitz, D. M., & Charles, S. T. (1999). Taking time seriously: a theory of socioemotional selectivity. American Psychologist, 54(3), 165-181.
Hawcroft, L. J., & Milfont, T. L. (2010). The use (and abuse) of the new environmental paradigm scale over the last 30 years: a meta-analysis. Journal of Environmental Psychology, 30(2), 143-158.
Hines, J. M., Hungerford, H. R., & Tomera, A. N. (1987). Analysis and synthesis of research on responsible environmental behavior: a meta-analysis. Journal of Environmental Education, 18(2), 1-8.
Intergovernmental Panel on Climate Change. (2013). AR5 synthesis report. Intergovernmental Panel on Climate Change. Letöltve: 2021.04.01., http://www.ipcc.ch/report/ar5/wg1/
Roberts, B. W., Walton, K. E., & Viechtbauer, W. (2006). Patterns of mean-level change in personality traits across the life course: a meta-analysis of longitudinal studies. Psychological Bulletin, 132(1), 1-25.
Smola, K. W., & Sutton, C. D. (2002). “Generational differences: revisiting generational work values for the new millennium. Journal of Organizational Behavior, 23(8), 363-382.
Stern, P. (2000). Toward a Coherent Theory of Environmentally Significant Behavior. Journal of Social Issues, 56(3), 407–424.
Strife, S. (2010). Reflecting on Environmental Education: Where Is Our Place in the Green Movement? The Journal of Environmental Education, 41(3), 179-191.
Swim, J., Howard, G., Clayton, S., Reser, J., Doherty, T., Stern, P., Gifford, R., & Weber, E. (2010). Psychology and global climate change: addressing a multifaceted phenomenon and set of challenges. A report of the APA Task Force on the Interface between Psychology and Global Climate Change. available at: www.apa.org/science/about/publications/climatechange.aspx
Wiernik, B. M., Ones, D. S., & Dilchert, S. (2013). Age and environmental sustainability: a meta-analysis. Journal of Managerial Psychology, 28(7/8), 826-856.
Ha szeretnél még több izgalmas cikket olvasni az éghajlatváltozásról, akkor mindenképpen érdemes ellátogatnod a másfelfok.hu oldalra, ahol rengeteg érdekes téma közül választhatsz.
