Rövid távon gyors sikert hoz, hosszú távon magányossá tesz - Mindent az önzésről
Téged hányszor neveztek önzőnek az életed során? Nekem a tíz ujjam kevés ahhoz, hogy megszámoljam. Mindig azt gondoltam, hogy az embernek tudnia kell önzőnek lenni, mert akkor már van elképzelése önmagáról és a vágyairól, de hogy ez így van-e, arra csak a cikk megírása közben kaptam választ.
Ezeket láttad már?
A Szelíd Elhatározás pszichológusa, Fekete Flóra és Csordás Péter személyiségfejlesztő coach-a és jógatanítója segítségével most kiderül, mit is jelent önzőnek lenni. Mert igen, az önzőség néha probléma, de van rá megoldás.
Értsük meg, mit jelent önzőnek lenni!
Ehhez az kell, hogy megkülönböztessük a tulajdonságot a pszichés jellemzőtől. „Önzőség az, amikor egy közösség egy tagja az egyéni érdekeit előtérbe helyezi a közösség érdekeivel szemben” - magyarázza Flóra. Most biztosan mindenkinek beugrik egy személy, aki a focipályán sosem passzolt, vagy aki a csoportos előadásnál ráerőszakolta az ötleteit mindenkire. Érdekes folyamat ez, és hogy ilyenkor mi történik az ember fejében, azt Péter tudta igazán jól elmagyarázni: „Amikor valaki egyoldalúan a saját vágyainak kielégülését helyezi középpontba, akkor más alapján ítéli jónak a történéseket, másra törekszik. Mindkét fél helyett, ő számít. A partnerség helyett aszimmetriát hoz létre, alá-fölé rendeltségi viszonyt. Az én vágyam fontosabb a vágyadnál.” A pszichés önzőség ettől különbözik: „Pszichés szempontból az önzőség skálán értelmezhető. Minél inkább a világ középpontjának gondolja magát valaki, annál önzőbb. Ilyenkor azt érezzük a mi meglátásaink fontosabbak másokénál, fontosabb a véleményünk, fontosabbak a vágyaink. Kialakul bennünk a nekem ez jár, én ezt megtehetem, nekem ezt szabad” - magyarázza Péter.
Ebből már könnyebb megérteni, hogy miért vannak bizonyos emberek, akik több felhatalmazást adnak maguknak, míg más esetében ezt elítélnék. A veszélyes oldala ennek csak az, hogy az önzőség elszigetelősédéssé válik, ami hosszú távon már annyira nem jó. „Az önzés elválaszt minket a világtól, a többi embertől, a saját értelmezésünkbe zár minket. Nehezíti a kapcsolódást, új információk befogadását, új nézőpontok beengedését. Végső soron a világ és önmagunk megélését” - fejti ki Péter. A baj ott kezdődik, hogy nem kevés az ilyen ember, sőt talán mostanáig bele sem gondoltál, hogy mennyi ilyennel vagy körülvéve.
Önzőnek lenni emberi dolog
Gyerekeknél biztosan egyértelműbb, hogy ki az önző és ki az önzetlen. A felnőttek már tudatosabban viselkednek, így inkább egyes szituációkból derül ki, mennyire önző valaki. Pontosan igazából meg se lehet mondani, hogy mikor válik az ember önzővé, mert szocializálódunk és rengeteget tapasztalunk az életből. „Egészen kicsi kortól kialakulhat, de talán leginkább attól függ, milyen környezet és milyen példaképek vesznek körül. Óvodás korban a legerősebb a természetes önzőség, hiszen ekkorra alakul ki az énség érzet (addig a gyermek egynek tekinti magát az anyjával), aztán fokozatosan csökken. Ha a környezetben nincsen példa a belátásra, lemondásra, a környezet figyelembe vételére, könnyebben fog hosszú távon megerősödni az önzőség” - mondja Flóra.
Előnyök, hátrányok - mert mindkettő van
Ha egy állásinterjún azt mondod, hogy önző vagy, nem biztos, hogy pozitívum, de az önzetlenség ugyanúgy lehet probléma. Ha rövid távon gondolkodunk, akkor önzéssel elég gyorsan el tudunk érni bármit. „Igen, az önzőség gyorsan hozhat eredményt. Egy helyzetet gyorsan feloldhatunk önző viselkedéssel, mások igényeinek kizárásával. Leegyszerűsíti a világot, ezért könnyebbnek tűnik” - erősíti meg a gondolatmentet Péter. „Egyetértek. Rövid távú előnyei lehetnek például, hogy erősebbnek, fontosabbnak, értékesebbnek, kiemelkedőbbnek érezheti magát valaki, a csoporton belül kontrollt tarthat, érvényesítheti az akaratát, tehát nem kell hiányt megélnie”- mondja Flóra.
A világ nem fekete és fehér, és természetesen így van ez az önzőséggel is. A hátrányokat Flóra és Péter is elmagyarázza: „A közösségek, más személyek ezt hosszú távon nem tolerálják, megromlanak a kapcsolatok, eltávolodnak, az önző személy egy pont után biztosan magára marad. Csökken az ingerküszöbe is: egyre kevésbé tudja tolerálni, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, ha éppen nem az ő akarata érvényesül. Vagy önzőbbé válik, vagy elkezdi úgy torzítani a világot, mintha mindig éppen az történne, amit ő szeretne” - mondja Flóra. „Az biztos, hogy hosszú távon magányossá tesz. Minél önzőbb valaki, annál inkább érzi úgy: vagy én teszem meg, vagy nem történik semmi. Bizalmatlanná válik a többiekkel és úgy érzi, csak magára számíthat. Ördögi körbe keveredik és egyre inkább beszűkül a saját értelmezésébe, világképébe” - egészíti ki Péter.
Az önzőség tehát nem jó vagy rossz dolog, inkább önismereti kérdés, hogy mennyire vesszük észre magunkat, és hajlandóak vagyunk-e váloztatni. Ha pedig egy másik személyről van szó, akkor egy kis útmutató Pétertől: „Először egyértelműsítsd, hogy mit érzékelsz a másikban önzőnek. Ez alapján azonosíthatod, hogy hol, milyen határodat lépi át. Utána fogalmazd meg magadnak, mit jeleznél vissza neki. Ezek a te megélésedet tartalmazzák. Fogalmazd meg, mi esne neked jól, miből éreznéd a figyelmét. Adj visszajelzést és légy befogadó a reakciójával kapcsolatban. Ha többszöri nekifutásra is változatlannak érzed a helyzetet, gondold át, mit jelent neked a másik. Biztosan helye van az életedben? Ha olyan személy, akivel nem tudod vagy nem akarod megszakítani a kapcsolatot, akkor gondold át hogyan képviselheted magadat erősebben az irányába. Légy szelíd és határozott.”
Nem keverhető össze az önszeretettel!
Attól, hogy valaki szereti önmagát, még nem kell feltétlenül a világ középpontjának is lennie. „Az önszeretetre való képesség automatikusan növeli a környezet iránti szeretetet, ezáltal a környezetre való odafigyelés erősebben megjelenik, amelyet ezzel szemben az önzőség ellehetetlenít. Aki szeretettel tud lenni önmaga iránt, képes az önképviseletre és mások figyelembe vételére egyaránt. Nem fél megnyilvánítani az igényeit, véleményét, szándékát, de ez nem azt jelenti, hogy mindenáron érvényre juttatja azokat, hanem képes meghallani mások igényeit és ennek hatására akár felülvizsgálja és engedi változni a sajátjait" - világít rá Flóra, hogy jobban megértsük, hol a határ. És ha már sikerült felismerni, hogy a köreinkbe ki az önző és ki nem, esetleg magunkba felismertük, itt a válasz arra a bizonyos nagy kérdőjelre: Mit tegyünk az önzőséggel?
„Kívülről aligha fogod tudni megváltoztatni a másikat. Inkább az a kérdés, hogyan viszonyulhatsz az ilyen személyhez. Biztosan próbára teszi az önképviseletünket, konfliktusvállalási és határszabási képességünket. Bele kell állni a helyzetekbe és kifejezni, ha a másik önzősége sért bennünket” - mondja Flóra, majd Péter hozzáteszi: „Belső változás akkor történik, amikor az adott személy akarja. Ha ő nem akar ezzel foglalkozni, akkor mi kívülről nem fogjuk megváltoztatni. Tiszta, őszinte visszajelzésekkel segíthetjük a változását. Jelezzük vissza miben érezzük önzőnek, hogyan hat ránk a viselkedése, mit élünk meg. A saját megélésünkről beszéljünk, ahelyett, hogy megmondanánk, mit hogyan kellene csinálnia. Ezzel segítünk neki felismerni és megragadhatóvá tenni az önzőségét. Ha befogadó és nyitott a változásra, akkor érdemes érzelmi intelligenciával kapcsolatos tréninget ajánlani neki, vagy valamilyen önismereti csoportot. Itt a különböző nézőpontokkal való találkozás segít önmagára reflektálni, az ilyen csoportokban gyakran van tér egymásnak visszajelzés adásra.” Innentől a változás és a változtatás csak rajtad áll.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket