„Aki szereti magát, az tud nemet mondani a túlzott munkára, méltatlan helyzetekre" - Az önszeretet tanulható, íme 8 módszer
Sorozatunkban Manhalt Dóra a kineziológia módszerének segítségével mutatja meg, hogyan nézz rá más nézőpontból az életedre, hogyan hozd ki magadból a legtöbbet, hogyan hallgass a belső hangodra annak érdekében, hogy egy teljesebb és boldogabb életet tudj élni. Ezúttal abban segít, hogyan erősíthetsz rá a saját önszeretetedre.
Ezeket láttad már?
Te hogyan viselkedsz magaddal egy nehéz helyzetben – kritikusan vagy inkább elfogadóan? Na és mennyi időt töltesz azzal, hogy kiszakítsd magad a mókuskerékből, és azzal foglalkozz, ami feltölt és boldoggá tesz? Ezek minden az önszeretet nagyon fontos aspektusai, és a jó hír az, hogy fejleszthető, erősíthető készségekről van szó. Csak haladj lépésről lépésre, és közben legyél magadhoz nagyon türelmes.
Az önszeretet a kedvességgel kezdődik
Sokat elmond rólunk az, milyen a belső párbeszédünk saját magunkkal. Szidjuk, ostorozzuk, vagy épp elfogadjuk, biztatjuk magunkat. Számonkérünk vagy megbocsátunk egy-egy hibánkért. A pozitív belső párbeszéd tanulható. De mielőtt ennek kényszerből, vagy külső nyomásra nekiállnánk, érdemes magunkban helyretenni azokat a múltbéli eseményeket, melyeket még nem dolgoztunk fel. Addig nem fog menni a pozitív belső párbeszéd, amíg ott van bennünk az önvád, a lelkiismeret furdalás vagy a dac.
Kell, hogy legyen énidőd!
Szakítsunk rá időt és teret, hogy naponta „átöleljük” magunkat. Hogy olyan minőségi énidőt tudjunk eltölteni, amiben jól érezzük magunkat magunkkal. Amiben töltődünk, pihenünk, felfrissülünk, vagy épp lelassulunk, kinek mire van inkább igénye.
Miért ünnepelnél kizárólag másokat?
Vegyük észre, és ismerjük el azt, ha valamit teremtettünk, valami sikerül, és ennek tudjunk büszkén örülni, jutalmazzuk meg magunkat ezért. Minden ilyen sikernek a tudatosítása hozzájárul az önbizalom és az önértékelés növeléséhez.
Az itt és a most számít
Ne akarjunk folyton elutazni, hogy egy konkrét helyen találjuk meg a nyugalmat. Megbékélni legelőször önmagunkban kell. Aki ezt nem tudja megtenni, arra jellemző, hogy nem szeret egyedül lenni. Hiszen minden ilyen egyedül eltöltött pillanatban felszínre kerülhetnek olyan érzések, amelyekkel nincs idő foglalkozni, amikor épp utazunk, programokon veszünk részt. De ilyenkor a körülöttünk lévő csend előhívja azt, amivel fájdalmas szembenézni, előbb-utóbb azonban szembe kell, ezt senki nem fogja megúszni. Jobb mielőbb túllenni rajta, és megkönnyebbülve élni a mindennapokat. Azok az emberek, akik nem tudnak magukkal egyedül lenni, gyakran ragadnak benne nem működő kapcsolatokban, vagy épp erőszakosan akarnak rábírni arra másokat (párjukat, gyereküket, barátokat) hogy ne hagyják el őket.
Ne spórold meg a belső munkát
Magunkban fogjuk megtalálni azt, amit valójában keresünk. Erre mondják manapság divatosan, hogy az út először befelé vezet. Sokan azonban nem értik ennek a mélységét, a felszínt kapargatva azt gondolják, hogy ők már mélyen vannak, pedig messze nem. Mélyre jutni úgy lehet, ha keresztülverekedjük magunkat a különböző rétegeken. Ez egy időigényes és sokszor fájdalmas folyamat, de ennél nagyobb csodákat, mint amikkel ezen az úton találkozunk, sehol sem tapasztalhatunk.
Túl a testeden
Meg kell látnunk, hogy sokkal többek vagyunk, mint egy fizikai test, vagy néhány gondolathalmaz. Ez egy fontos mérföldkő abban, hogy el tudjuk kezdeni szeretni önmagunkat. Aki egyszer is tudott már magára lélekként nézni, megérezte, hogy ez milyen, abban sokkal nagyobb az elfogadás, a harmónia és a szeretet - önmaga és mások iránt is.
Kapcsolódj magadhoz
Addig nem tudunk másokhoz kapcsolódni, másokat elfogadni, amíg saját magunkat nem tudjuk. Addig fogjuk látni bennük a hibákat, amíg azok bennünk is bennünk vannak. A külvilág tényleg csak tükröt tart. De tényleg: hogyan várhatnánk el másoktól, hogy szeressenek minket, ha mi sem szeretjük magunkat? Hogy várhatjuk el tőlük, hogy lássák meg bennünk a jót, a szépet, az értékeset, ha mi sem látjuk ezt magunkban? Sőt, sokszor épp bántjuk és ostorozzuk magunkat. Ugyanez a helyzet a tisztelettel is. Ha azt akarjuk, hogy mások tiszteljenek, akkor először nekünk kell tisztelnünk saját magunkat. Hogy várhatnánk el másoktól olyat, amire mi magunk sem vagyunk képesek? Ameddig egy férfi szégyenli a munkáját, vagy egy nő utálja, hogy házimunkát kell végeznie, és nem tölti el büszkeséggel, amit tesz, addig hogy várja el ugyanezt a társától, a gyerekétől?
Te tudsz nemet mondani?
Addig nem fogjuk tudni igazán szeretni önmagunkat, amíg a külsőnkkel nem békélünk meg. A külső és a belső elfogadás között kapcsolat van. Sokan kezdik a munkát kívülről: fogyással, ruhákkal, ékszerekkel. Ha így már tetszenek maguknak, azzal nő az önbizalmuk, és bátrabban állnak neki a belső munkának. Azonban a belsővel való jó kapcsolat hiánya sokszor akadályozhatja a fogyást. Hiszen az önsanyargatás egyik jele lehet a túlzott vagy éppen hiányos étkezés, a túl sok vagy túl kevés mozgás, az ezekben megélt szélsőségek. Tehát ha nem megy a fogyás, akkor érdemes belülről kezdeni a rendrakást, és úgy sokkal könnyebb lesz a külső megváltoztatása is. Aki szereti magát, az tud nemet mondani a túlzott munkára, méltatlan helyzetekre, megadni magának azt, amivel ápolja, gyógyítja magát. Egész egyszerűen jó egy olyan embernek a közelében lenni, aki elfogadja a testét és a személyiségét olyannak, amilyen. Bárkiből lehet ilyen ember! Belőled is!
Olvasd el a GLAMOUR szakértőjének korábbi cikkeit is - mert önmagunkon dolgozni fontos:
Te mennyire hiszel magadban? Sok minden múlik rajta!
